Művelődés, 1975 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4. szám

A Bemenetel ára : Zártszékek árrát kegyes pártfo­góimnak Grátziájokba ajánlom. Első helyre 36 kr. Második helyre 24 kr. Az emelt helyárakat a jutalomjáték magyarázza. A „Játékszín­ház“ kifejezés meggondolkoztatta a későbbi ku­tatókat. Vajon azt jelentené, hogy állandó játszóhelye lett volna a társulatnak Vagy a Fekete Sas nagytermét ér­tették a „Játékszín­ház“-on ? Sándorfy állandóan fejlesztette színházát. 1817-ben új „Theatrumi készülékeket“ szerzett. Gróf Waldstein Emá­­nuel, a Károlyi-árvák gondnoka a váradi társulat ren­delkezésére bocsáj­totta „a nagykárolyi játékszín készüle­teit“. A leltár a következőket tartalmazza : „Egy első cortina. Egy töml­ö­tt cortina. Egy pa­rasztszoba cortina. Egy erdő cortina. Egy horizont cortina. Egy utera cortina. Egy gyöngyszín szoba cortina. Egy veres plafon. Egy hajó. Két oldal ház, Vászonra festve. Egy várajtó, Vászonra festve. Egy oldal ablak, Vászonra festve. Egy súgójuk fedél, zöld posztóval bélelt. Ötvenkét kulissza. Két hamu­­szinti ajtó, Vászonra festve. Két ajtó a gyöngyszinti szobához, Vászonra festve. Egy oldalház, Vászonra festve. Egy darab oldal ajtó, Vászonra festve. Egy pázsint szék, Deszkára festve. Két kőszikla darab, Deszkára festve. Egy Galog Hintó. Hat darab Deszka a Kulisszák mellé, melyeken a gyertyatartók fü­g­­genek.“ Ez a tekintélyes felszerelés is magyarázza, hogy miért tartották Sándorfy színházát a kor egyik legjobban fel­szerelt színházának. Még ennél is fontosabb tény az, hogy Sándorfy adta az első hajlékot a váradi színészetnek. 1818. október 23-án megvásárolta a piactéri Rhédey-házat és ettől kezdve (bizonyos átalakítások után) itt játszottak a színészek. A „protecton“ felismerte az új közönség kialakításának fontosságát is : minden előadására ingyen engedett be két-két iskolásgyereket. Tudatosan törekedett az együttélő népek művelődési igényeinek kielégítésére is. Színészei tudtak németül s egy részük románul. Kántorné 1818-ban német nyelven tartotta jutalomjátékát. Tudomásunk van arról is, hogy az előadá­sok szünetében a románul tudó színészek román dalokkal szórakoztatták a közönséget. A társulatnak jó kapcsolata alakult ki a román értelmiségiekkel és a „görög“ egyház­zal. Színre került a román környezetben játszódó, román népéletet tükröző Szebeni erdő című dráma. A tízes évek legvégétől mind többször játszanak más városokban. Az állandó társulat távollétét használják ki az időközben kialakuló kisebb vándortársulatok : Göde, Újfalusi, Abday Sándor és talán Pergő Czelesztin együt­tese. Műsoruk nem ismeretes. Azt sem tudjuk, hogy Sán­dorfy meghívására jöttek-e Váradra, vagy a „protector­­tól“ függetlenül. Sándorfy többször hadakozott a cenzúrával, amely igye­kezett meggátolni minden haladó darab színre kerülését. A legjelentősebb összecsapását 1823-ból ismerjük. Ekkor Eder György vezette a váradi társulatot, amely egy osztrák­­ellenes darabot mutatott be Napóleon vagy a győri ütkö­zet címmel. Ezt a darabot „elfelejtették“ bemutatni a cenzúrának. A Helytartó Tanács elrendelte Éder György felelősségre vonását. Csak Bihar megye nagyvonalúsága mentette meg Édert a következményektől. A Helytartó Tanácsnak küldött válaszból : „Éder György, kit e kér­désben levő darab előadása miatt a felelet terhe illetne, most már ezen megyében nincsen és kérdőre nem vonat­­kozik.“ A váradi társulat helyzete már jóval korábban megingott. Sándorfy nem volt mágnás, mint Wesselényi, mégis tete­mes vagyont költött a színészetre. Egy kimutatás szerint 1814-1821 között 32.659 forint 53 krajcárra rúgott ez az összeg. „Olyan vagyok, mint a megkezdett szőlővenyige“ — írta egyik beadványában. Úgy érezte, hogy nem tart­hatja fenn tovább a társulatot és felajánlotta színházát a haladó felfogásáról közismert Beöthy Ödönnek. Beöthyt azonban politikai ambíciók fűtötték és nem fogadta el az ajánlatot. Sándorfy, hogy anyagi gondjait megoldja, két részre osztotta társulatát : egyik Váradon maradt Éder György irányításával, a másik különböző városokban tur­nézott. A szép fogadtatások és dicséretek ellenére is mind rosszabbul állott a váradi társulat ügye. Sándorfy ela­dósodott, betegeskedett, majd Bányai Józsefre bízta a szín­ház vezetését. Mivel mind erkölcsileg, mind anyagilag ő fogta összes a társulatot, az 1824. november 30-án be­következett halála után feloszlott, illetve három részre szakadt : a színészek egy része Láng Ádám János veze­tésével Debrecenbe ment, a másik Megyeri igazgatása alatt Szatmárra, a harmadik Bányai Józseffel az élén Hajdú­böszörménybe. Sándorfy hagyatékában 332 színdarabot találtak, vala­mint az akkori korszak leggazdagabb ruha- és díszlettárát. A váradi színészet történetének egyik szép periódusa zárult a Sándorfy halálával és csak háromnegyed század elteltével — a mai kőszínház megnyitásakor — lehetett újra állandósítani a váradi színészetet. KELEMEN ISTVÁN Udvarhelyi Miklós jutalomjátékának, az Ábel halálának plakátja

Next