Művelődés, 1982 (35. évfolyam, 1-12. szám)

Játékszín 82/1

SZEREPLŐK Tiszt I. Katona II. Katona III. Katona IV. Katona Mózes Rebeka Tamás Gáspár Áron Császár Király Lakáj (játszhatja ugyanaz a szereplő, aki a tisztet is alakítja) Rózsa Zsuzsanna I. rész Magányos ház az útkereszteződésnél. A színpad hátsó jobb­­ sarkában a házhoz tartozó, lécekből összetákolt kicsiny kam­ra, ettől előrébb és a színpad közepe felé oszlop, amelyen valamikor a négy irányt mutató táblák álltak. Amikor a függöny fölmegy, kis ideig semmi sem mozdul, majd dob­szó, zene, menetelés zaja hallatszik, amint közeleg. Katonák vonulnak a színre. Rómaiak vagy talán görögök ?­­Éppen csak a sisakjuk és fegyverük, pajzs, rövid kard vagy dárda utal a korra. Mivel mindig ugyanaz az öt szereplő, egy tiszt és négy közlegény, jön be a színpadra, s nincs idejük átöltözni, ugyanabban az egyenruhában vannak minden alkalommal, s csupáncsak lábbelijük, sisakjuk vagy sapká­juk, fegyverük utal arra, hogy más-más kozt más-más had­sereget képviselnek.) Egy katona átkutatja a kamrát, ahol azonban nem talál senkit, másik kettő kilökd­ösi a házból Mózest és Rebekát. A két öreg öltözete a valamikori pisz­kosfehér lenvászon paraszti (jobbágy?) viselet. Két kato­na, a tiszt intésére, az útkereszteződés melletti oszlopra négy nyilat szerel fel, rajtuk a következő helységnevek, kilomé­ter helyett a róluk elnevezett csaták évszámaival: Thermopile i.e. 480 Phillippi i.e. 42 Cannae i.e. 216 Catalaunum 452 Miután a négy táblát feltették, megszólal a zene. A kato­nák kivonulnak, magukkal hurcolva Rebekát és Mózest. Csend. Kisvártatva kinyílik a kamra ajtaja, ahol az imént hasztalan kutatott a katona, s a résben megjelenik Tamás majd Gáspár feje. GÁSPÁR Előjöhetünk-e? TAMÁS (a feliratot betűzi) Azt hiszem, várnunk kell még egy keveset. Itt azt írja, hogy (nehezen, szótagolva) Th-ther-mo-pi-pille, Termő-pille meg Pi-li-pi. Phi, az áldóját, micsoda név... Tovább olvasná a felírásokat, de ismét zene hallatszik. Tamás és Gáspár ijedten behúzza a fejét, s az ajtó becsukódik. Az előbbitől némileg eltérő egyenruhában, bejönnek a katonák élükön a tiszttel. Ketten berontanak a házba, majd kituszkolják Mózest és Rebekát. A har­madik katona ismét hasztalan kutatja át a kamrát. TISZT Milyen hitet követtek, kutyák? MÓZES Becsületes katolikus emberek vagyunk, uram. TISZT Ostoba gyaur! Tanuld meg, hogy becsületes em­ber csakis Allah igazhitű szolgája lehet. Az egyik katona lehúzza Mózes lábbelijét, a másik Rebeka szoknyáját tépi le, miközben az öregasszony rémülten si­koltozik. A katona turbánt készít magának a zsákmányból. A többiek újabb táblákat szegeznek az oszlopra, miután az előbbieket levették: Drinápoly 1326 Konstantinápoly 1453 Nándorfehérvár 1456 Mohács 1526 Rebekát és Mózest megkötözik. A zene ritmusára kivonul­nak a színről. A két öreget magukkal viszik. Tamás és Gás­pár feje ismét megjelenik az ajtórésben. TAMÁS Kell-e Mohács? GÁSPÁR Nekem ugyan nem! TAMÁS Hát Konstantinápoly? GÁSPÁR (legyint) Nekem nincs mért odamennem. Te fiatal vagy, megpróbálhatod. Ott több feleséget is tart­hatsz magadnak... TAMÁS Az nem volna rossz. Indulna ki, de újabb induló foszlányai visszarettentik. Az ajtó becsukódik. Fegyelmezett meneteléssel újabb katonák jönnek be. Ismét az előbbi játék a kamrával és a házzal, ahonnan kituszkolják Mózest és Rebekát. TISZT Milyen vallásúak vagytok? MÓZES Becsületes református emberek vagyunk, uram. TISZT Aki az egy igaz katolikus vallást elhagyja, becsü­letes ember nem lehet. Majd mi megtanítjuk nektek az igaz vallást. (Kardját Mózes torkához szorítja) Visszavezetjük a tévelygő báránykát a nyájba. Ne félj, az életedet nem vesszük el. Mi kultúrát, civilizá­ciót hozunk magunkkal. (A kardot visszadugja hüve­lyébe, tarsolyából könyvet húz elő) Nézd ezt a könyvet. Német szótár. Megajándékozlak vele. MÓZES Nem tudok olvasni, uram. TISZT (gyűlölettel) Tudsz. Tudtok, gazemberek. A bib­liát is olvassátok, sőt magyarázzátok. Ismerlek ben­neteket. Tanulgasd csak szorgalmasan a szavakat. Szükséged lesz rá! Közben a katonák felteszik az újabb táblákat: Lütz 1632 Austerlitz 1805 Isaszeg 1849 Verdun 1916 Majd megszólal az induló és a katonák élükön a tiszttel kivonulnak. Mózes és Rebeka visszahúzódik a házba. TAMÁS (türelmetlenül kidugja a fejét a kamra ajtaján) Tovább nem várok. GÁSPÁR (feje megjelenik a másiké fölött) Legalább a feli­ratot olvasd el! TAMÁS Nem olvasom én! Ott mindig valami mást ír. Már indulna, amikor újabb induló hallatszik. Géppisz­­tolyos katonák vonulnak be, miután Tamás becsukta a kamra ajtaját. Ismét átkutatják a kamrát és a házat, ahonnan kihozzák Mózest és Rebekát. Arccal a fal felé fordítják őket, kezük fölemelve. Az egyik katona meg­motozza őket. TISZT Mióta laknak itt? MÓZES Már rég. SALAMON ANDRÁS MEZÍTLÁB A HŐHARMATBAN Színmű két részben 5

Next