Művelődés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
ták. Mimién, csütörtökön és szombat este, valamint vasárnap délután volt tánc. Korondon is összetársultak a legények, egész farsang idejére fogadták a zenészeket, és hetente többször volt tánc. Parajdon és Szovátán, a két világháború között már Atyhában és Korondon is, a falu házában, az iskolákban vagy a kocsmákban tartották a táncmulatságokat. Ezeknek nem volt különösebb farsangi, a gyakoriságukon kívül a többi táncalkalmaktól eltérő jellegük. A legények meghívták a leányokat, elkérettették a szülőktől, és a bál után hazakísérték. Az úti, színdarabos báloknak sem, melyeket a két világháború között is már minden faluban rendeztek. Tanítók, más értelmiségiek és iparosemberek vezetésével népszínműveket mutattak be a falu fiataljai, utána következett a bál. Ez az egész falu mulatsága volt, nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül. A farsangi mulatságok egyik hagyományos formája az egész vidéken a fonóbál. Azok a leányok vagy asszonyok szervezték, akik egy fonóseregbe, kórusba jártak. A leányok meghívták erre a legényeket, az asszonyok fonóbáljára meghívták a férjeket. Rendszerint valamelyik fonóasszonynál gyűltek össze, állandó fonó esetében a fonóházban. A férfiak gondoskodtak az italról, az asszonyok pocitás kosárban (fonott kézikosár)ennivalót vittek, éjfélkor megterítették az asztalt, ettek-ittak. Ugyanez volt a szokásrendje a vizsgált időszakban igen elterjedt kosaras báloknak is. Kosaras bálokat szervezhettek utcánként, korcsoportonként, foglalkozásonként stb. Ennek egyik formája a köröndi nyolcas bál, melyet nyolc legény vagy házas rendezett valamelyikük házánál. A kosaras bálokba Parajdon és Korondon gyakran meghívóval hívták meg a résztvevőket. Sóváradon a farsangi kosaras bált házasember bálnak hívják, ide csak házasok mehettek. Éjfélkor egy nótát (táncot) adtak a legényeknek, amikor ők is bemehettek és táncolhattak. A házasember bált napjainkban is megtartják. Siklódon is kosaras bálokat tartottak, külön a legények és külön a házasemberek. A farsangi bálokra délután két-három maszkura hívta meg a falu népét. Szekérrel végigjárták az utcákat, kürtökkel, dobokkal nagy lármát csaptak. Századunk elején és közepén a nagyobb falvakban már tartottak kimondottan farsanginak nevezett bálokat is, bár szokásrendjükben ezek sem különültek el a többi táncalkalmaktól, nem volt álarcosbál jellegük. A foglalkozásbeli és társadalmi megoszlás annál jellemzőbb. Parajdon ebben az időben az 1890-ben alakult Polgári Társalgó Kör szervezett farsangi bálokat. Ezeken a bálokon a község elöljárói, a nagyobb gazdák és a kereskedők vettek részt. A farsangi bálok elterjesztésében a kereskedő és iparosrétegnek is lehetett szerepe. Szovátán is külön rendezett bált az iparegyesület, a községháza, az iskola. A bálok előtt színdarabokat mutattak be, főként iparosok, de a földművelők báljára nem maradtak. „Mi mentünk szombat este bálba, akkor az iparosoknak tartottunk előadást. A falusiak becsődültek vasárnap. A színdarabot előadtuk nekik, de mi mentünk haza, nem maradtunk a báljukra.“ Alsósófalván a korabeli krónikás szerint a harmincas években három farsangi táncmulatságot rendeztek. Legjelentősebb a fejes bál, amely a módos gazdák mulatsága. A másik a huzatók bálja, ezen az egykori sóhuzatók, a sótartó gazdák, a fuvarosok vesznek részt. Az átalvetős bál a szegény emberek, a tenyeres munkások, az erdölők mulatsága. Az alsósófalvi adatközlők valóban emlékeznek a külön szervezett bányászbálokra, melyeket a parajdi sóbányánál dolgozók tartottak, a fogatosok, szekeresek gyeplős báljára és az erdei munkások átalvetős báljára. Korondon foglalkozásbeli különbségeket jelzett a majorbál, a juhpásztorok mulatsága és a hóhányó bál, azoké akik lóvontatású ekével takarították az utakat. A humoros, de jellemző megnevezések sorát egészíti ki Parajdon, Korondon és Alsósófalván a szürke bál, az idős emberek mulatsága. A farsangon tehát minden korcsoport és minden társadalmi réteg megszervezte a maga mulatságát. A két — utóbbi évtizedben — egy-egy hagyományos bált kivéve feloldódott ez a zártkörűség. A bálokat rendszerint a művelődési otthonokban tartják. A farsangi mulatságok a farsang farkán érték el tetőpontjukat. Ezek egyes falvakban már csütörtökön megkezdődtek. Atyhában ezt a napot kövércsütörtöknek nevezik. Ez a gyermekek napja volt, nekik rendeztek táncot. A szülők is mentek velük, fogadtak melléjük egy zenészt, furulyást vagy klánozást. A felnőttek „tették össze a gyermekeket, lám, hogy tudnak táncolni“. A gyermekek tánca a felnőttek mulatságával folytatódott. A legtöbb faluban szombat és vasárnap este tánc volt a fiataloknak. Ekkor szinte egymásba értek a különböző mulatságok. „Szombat este bál vót, kosaras bál. Mentünk, vittek a legények. Vasárnap este rendes tánc vót. Ment férhez egy leány, hétfőn este tartotta a siratót, meghívták az egész falu népit, táncolhattunk reggelig. Mondta el édesanyám, hát te bírod-e még" (Alsósófalva). BARABÁS LÁSZLÓ 34 TÖKFÉLÉ 1. Az a növénycsoport, amelyet a továbbiakban terminológiai és néprajzi szempontból elemzünk, elsősorban a népi ismeretben alkot szőkébb egységet, botanikai értelemben nem teljes rendszertani egység. A tök terminussal Kalotaszegen mindenekelőtt a Cucurbita fajokat jelölik, aztán a Lagenaria sicerariát (lopótök, szívótök) és a Bryonia albat (főditök, hivatalos nevén: büdös gönye, románul — a következőkben: r. — cucurbatea). Az utóbbit kivéve mind termesztett növények. A Cucurbiták az Újvilágból kerültek Európába, így viszonylag későn illeszkedtek be az európai növénytermesztés hagyományos rendszerébe, fokozatosan hódítottak teret a népi táplálkozásban. A Lagenaria domesztikációja eléggé talányos: azok közé az egészen ritka kivételek közé tartozik, amelyek vagy az óvilági és újvilági kultúrák hajdani kapcsolatát igazolják vagy a közöttük lévő párhuzamosságot, termesztése ugyanis kimutatható a korai perhi kultúrákban, Afrikában és Indiában. Az Amerikából átkerült termesztett növények, így a Cucurbiták is, átalakították a korábbi népi és hivatalos terminológiát, nem csoda hát, hogy csak találgatásokra vagyunk utalva, mit is jelölhetett az 1405 körüli időkből való Schlägli Szójegyzék „cucurbita tök“ adata, mint ahogy az sem világos, mit jelölhetett eredetileg a valószínűleg szláv nyelvekből átvett magyar szó. Annyi bizonyos, hogy sem a latin Cucurbita, sem a szláv tikva, sem a m. tok nem jelölhette a mai értelemben vett Cucurbitákat, valószínűleg inkább a Lagenariát, a Citrullust (görögdinnyét), esetleg más, vadon termő növényeket. A XVI.-XVII. századtól fokozatosan végbement az újonnan megismert tökfélék nyelvi és tárgyi integrációja az európai és a magyar népi kultúrába is, az idők folyamán aztán jelentős helyet vívott ki magának elsősorban a táplálkozásban, a Lagenaria szárított termése továbbra is megmaradt főként mint edény (kobaktök) és mint borszívó eszköz, és szinte mindegyik tökfélét alkalmazta a népi gyógyászat is. Lássuk részletesebben előbb a terminológiát. 2. A növénycsoport összefoglaló neve a tök, szűkebben csak a Cucurbiták jelölője. Mint említettük, valószínűleg déli szláv eredetű (vö. TESz), de eredetileg éppen a Cucurbitákra nem vonatkozhatott. A Cucurbita fajokat, alfajokat mind a magyar köznyelv, mind a kalotaszegi népnyelv, jelzős szerkezetekkel különíti el, jelző nélkül inkább csak a C. pepota, azaz a disznótökre vonatkoztatják. A C. pepo népi nevei még: takarmány-