Művelődés, 2012 (65. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

A MISZTIKUS HUSZONKÉT ÉV A történelem nem ismétlődik. És mégis. Mikó Imrének a huszonkét év történetéről 1941-ben meg­jelent erdélyi magyar politikatörténete ma is tanul­ságos olvasmány. És vajon esztendő ilyenkorra le tud-e tenni bárki is hasonlót az elmúlt huszonket­tőről? A Kolozsvár Társaság a napokban új Hívó szóval fordult a mai erdélyi magyar értelmiséghez, mint­egy emlékeztetve az 1989-es fordulatkor közzétett felhívásra, amelyet a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács megalakulása követett, mintegy előkészítve a talajt az RMDSZ-nek 1990 elején. Az új Hívó szó egységre, az erők összefogására buzdít, különös tekintettel az idei helyhatósági és parlamenti választásokra, hogy a sokszorosan hu­szonkét esztendő óta felgyülemlett teendőket vég­­re-valahára elvégezzük, vagy elvégezhessék bár kis részét az utánunk jövők. Történelmi visszatekinté­sében utal is az 1921-es Kiáltó szóra, Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István röpiratára, Kós és elv­barátai kísérletére, hogy az új helyzetbe került ma­gyarság politikai érdekképviseletére egy demokra­tikus, erdélyi, magyar néppártot hozzanak létre. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ez a kísérlet 1922 decemberében az Országos Magyar Párt létrehozá­sával (amely formailag az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülésével jött létre, tulajdonképpen a néppárt programjával) zátonyra futott. A néppárti kezdeményezők hamarosan ki­szorultak az OMP országos vezetőségéből, a polgá­ri radikálisok és a szociáldemokraták számára nem sok babér termett. Balázs Sándor alapos monog­ráfiája (Magyar képviselet a királyi Románia parla­mentjében. Kriterion Könyvkiadó, 2008) tüzetesen elemzi a korszak parlamenti csatáit. Kissé eufémisz­­tikusan megállapítható, hogy a kezdeti nagy neki­rugaszkodás után különvált a reálpolitikusok és az író-, újságíró-, művésztársadalomból csak alkalmi politizálást vállalók csoportja. Az értelmiség egy ré­sze a politizálás helyett más, megélhetését biztosító elfoglaltság/foglalkozás után nézett, legalábbis egy időre. 1944-46 között aztán egy részük, így maga Kós Károly is, rövid időre ismét visszasorolt a politi­kusok közé, hogy aztán rövidesen visszahúzódjon a mezőgazdasági főiskola építész katedrájára. Aztán hiába élt közel száz esztendőt, a harmadik újrakez­dés már nem fért bele az ő életébe, a 89-es Hívó szót már nem ő fogalmazta, bár szövegszerűen akár ki is mutathatnók a rokonjegyeket a Kiáltó szóval. A Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács, majd a belőle kifejlődött RMDSZ ugyanazokon a gyermek­­betegségeken esett át, mint az Erdélyi Magyar Nép­párt, illetve a belőle kifejlődött Országos Magyar Párt. Kezdetben még ernyőszervezetként határozta meg önmagát, amelybe a különböző ideológiai ala­pokon álló platformok (liberális, konzervatív, balol­dali stb.) és a civil szervezetek bekapcsolódtak, és a különböző szintű vezetői testületekbe is bekerültek képviselőik. Az RMDSZ értelmiségi holdudvarából egy idő után elég sokan kihátráltak, rálőcsölve a munkát (és a felelősséget) a hivatásos politikusok­ra. A belső ellenzékből pedig önállósulva immár versenytársként jelentkezett a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt, vállalva a különút mindenféle vélt vagy valós kockázatát. Nem kell hivatásos jósnak lenni ahhoz, hogy aggódjunk, nehogy parlamenti képviselet nélkül maradjon a romániai magyarság, vagy ami még rosszabb, vala­miféle makaróni­ pártformáció jelentkezzék és jus­son az országházba, mint a Felvidéken. Csak bízni tudunk (kezdő és haladó) politikusaink kollektív bölcsességében: csakugyan összefognak az utolsó pillanatban, és az RMDSZ tapasztalatát a néppártiak lendületével ötvözve sikeresen képviselik a politi­kai küzdőtéren a hazai magyarság ügyét. Addig is marad nekünk a mindennapi feladat, figyelemmel kísérni a közművelődési eseménye­ket, beszámolni róluk, ha kell, kezdeményezni vagy átsegíteni a napi megtorpanásokon Zsombolyától Máramarosszigetig, a Szeret mentétől Bukarestig. Sőt a megújult honlapunk segítségével a virtuális térben is ott van a Művelődés fél éves távolságot tartva a hagyományos nyomtatott változat megjele­nésétől. A korszerű virtuális olvasókat nyilvántartó rendszer alapján tudjuk, hogy naponta 90 olvasó kattint rá tudósításainkra, cikkeinkre, nemcsak Er­délyből, a Románia valamennyi megyéjében szét­szórtan élők, de a Kárpát-medencei érdeklődőkön kívül szerte Európából, sőt az Óperenciás tengeren túlról is. A fordulat óta eltelt huszonkét év után biza­kodva várjuk a következő ciklust is. Reméljük, hogy az olvasók kitartanak szívükhöz nőtt lapjuk mellett, s munkatársakban sem lesz hiány. A fiatalabb nem­zedék is szeretni fogja, fenntartásában is kiveszi majd a részét. Ennek jegyében ajánljuk a Kedves Olvasó fi­gyelmébe Műhely-összeállításunkat januári lapszá­munkban a tudományos ismeretterjesztés, hely- és művelődéstörténet, a kulturális értékfeltárás és -tudatosítás tárgyköréből, így bábáskodva a jövő értelmiség kinevelésében, amiben elsősorban a ta­náraikat dicsérjük: András Szabolcs (Gyergyószent­­miklós), Deák Ferenc (Kézdivásárhely), Kral Zsuzsa (Margitta), Szász Ágota (Marosvásárhely) és társaik mindennapi munkáját, aminek köszönhetően leg­utóbb a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferen­ciájának jubileumi, tizedik találkozóján 111 előadá­sán bizonyított 23 középiskolánk ifjúsága. SZABÓ ZSOLT 3

Next