Oktatásügyi Közlöny, 1954 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-07 / 1. szám

(3) A levonás alapja minden olyan juttatás, amelyet a béralap terhére kell kifizetni [52/1952. (VI. 26.) M. T. és a 23/1953. (VI 21.) M. T. számú rendeletek], levonva ebből a munkabért terhelő adókat. 2. §.­­ (1) Az 1 §-ban felsorolt tartozások fejében — a (2) be­kezdésben megállapított eseteket kivéve — legfeljebb a munkabér harminchárom százalékát szabad levonni. (2) Tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett munka­bér vagy társadalombiztosítási szolgáltatás, gyermektartás­­díj, társadalmi tulajdonban okozott kár megtérítése, termé­szetbeni juttatások térítési díja és állami kölcsönkötvény­­tartozás (1. § a—c,­­—h, k pontjai) fejében a levonás a munkabér ötven százalékáig terjedhet, ötven százalék fölé a levonás akkor sem emelkedhet, ha ebben a bekezdésben említett több címen kell a dolgozótól levonást eszközölni. (3) Nem esik az e §-ba foglalt korlátozások alá a köte­lezően igénybeveendő üzemi étkeztetés, vagy a kötelezően kiszolgáltatandó természetbeni juttatás térítési díjának le­vonása. 3. §. (1) Ha a munkabérből többféle címen kell levonni, az 1. §-ban megállapított sorrendben hátrább álló tartozás levo­násának csak a sorrendben megelőző tartozások kielégítése után van helye. Abban a hónapban, amelyben a levonás a 2. § (2) bekezdése alapján meghaladja a harminchárom százalékot, a 2. § (2) bekezdése alá nem eső követelés fejében levonásnak helye nem lehet. (2) Az 1. § (1) bekezdésének ugyanazon pontja alá eső egy vagy több követelés egymásközti sorrendjét — hacsak a bíróság (hatóság) határozata a követelések kielégítésének egymásközti sorrendjét, illetőleg arányát másképpen nem állapította meg — a levonás alapjául szolgáló okiratoknak a vállalathoz való érkezési sorrendje határozza meg. (3) Az 1. § (1) bekezdésének a, d, e, h, i és l pontjai­ban felsorolt tartozásokat csak bírói (hatósági) lefoglalás (letiltás) alapján szabad levonni. (4) A gyermektartásdíjak és az anya részére járó, a szü­léssel kapcsolatos követelések behajtására vonatkozó letil­tást a vállalathoz való érkezéstől számított huszonnégy órán belül foganatosítani kell. A letiltó határozat megszegéséért azon a dolgozón felül, akinek az intézkedés közvetlenül a munkakörébe tartozik, készfizető kezesként maga a vállalat is felelős. A letiltás ellenére történt munkabérkifizetés ese­tén azt, aki a letiltás hatálya alá eső összeget a letiltásról tudva kiutalta, úgyszintén azt, aki a kifizetést a kiutalás szabálytalanságáról tudva teljesítette, a sikkasztásra vonat­kozó szabályok szerint kell büntetni. 4. §­(1) Ha a dolgozó egyidejűleg két vagy több vállalattal áll munkaviszonyban, a különböző vállalatoktól járó munka­béreket össze kell adni és ennek megfelelően kell megálla­pítani, hogy azokból mekkora összeg vonható le, illetőleg marad a levonás alól mentes. Ugyanez a rendelkezés vo­natkozik arra az esetre is, ha a dolgozó egyidejűleg munka­bért és nyugdíjat (társadalombiztosítási járadékot) is kap. (2) Az (1) bekezdés szerinti megállapítás tekintetében a bíróság (hatóság) hivatalból vagy bármelyik fél kérelmére — szükség esetében a többi fél meghallgatása után — ha­tároz. 5 . A javító-nevelő munkára ítélt dolgozó munkabéréből tar­tozásai fejében levonható összeget a bírósági ítéletben megállapított mértékkel csökkentett munkabér alapján kell kiszámítani. 6. §. (1) Ha a dolgozó munkabéréből meghatározott, rendsze­resen visszatérő részletekben levonandó tartozást (előleg, tartás és­ stb) valamely hónap folyamán nem vagy nem tel­jes mértékben lehet levonni, a­z elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt az lehetségessé válik Az elmaradt részletek levonása az egyhavi részletet legfeljebb huszonöt százalék­kal emelheti. (2) A munkabérből való levonások korlátozására vonat­kozóan a 2. §-ban foglalt szabályokat az (1) bekezdés ese­tében is meg kell tartani. 7. §( 0) A tartozásokat a havidíjas dolgozóktól — a bérfize­tési napok száma szerint — havi egy, illetve két egyenlő részletben kell levonni. (2) A nem havidíjas dolgozótól a tartozásokat egy ösz­szegben, a havi részfizetésből kell levonni. A dolgozó írás­beli kérésére a részfizetésből és a havi végelszámolás alap­ján kapott munkabérből két egyenlő részletben kell a rend­szeresen visszatérő részletekben levonandó tartozásokat le­vonni. 8. §• Munkahely változta­tás esetén a dolgozót terhelő tartozáso­kat az új vállalat minden külön intézkedés (bírói lefoglalás stb.) nélkül köteles levonni az előző vállalat értesítése alapján. Levonások egyes egyéb járandóságokból. 9. §. A táppénzből csak a megállapított tartásdíjakat és a táppénz címén tévesen kifizetett összegeket szabad levonni. A levonások együttes összege a táppénz harminchárom százalékát nem haladhatja meg. 10. §. A tartalékos katonai szolgálatot teljesítő dolgozó részére járó családi segélyből csak a munkabért terhelő adóknak és a tartásdíj címén fennálló tartozásoknak akkora hánya­dát szabad levonni, amekkora hányadát teszi ki a családi segély a dolgozó munkabérének. A levonások együttes ösz­­­szege azonban a családi segély felét nem haladhatja meg. 11. 8. A családi pótlékból csak a családi pótlék címén jogosulat­lanul felvett összeget, továbbá annak a tartásdíját lehet le­vonni, aki után a családi pótlék jár. 12. 8. A kiküldetési díjból, különélési díjból és a­z egyéb terhes,­­illetményekből, valamint az újítási és észszerűsítési díjak­ból, továbbá a segélyekből és jutalmakból levonásnak nincs helye. OKTATÁSÜGYI KÖZLÖNY 2

Next