Művelt Nép, 1947 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1947-11-15 / 9. szám

Filmszabadegyetemet indít a D.­K. Sz. filmszakosztálya A DKSZ filmszakosztálya decem­berben filmszabadegyetemet indít a Filmszakszervezettel karöltve. Az előadások megtartására sikerült megnyerni a magyar filmélet leg­kitűnőbb művészeit és filmszak­embereit. A szabadegyetem célja, hogy helyes filmszemléletre nevel­jen és megismertesse a filmkészítés technikai eljárásait Az előadások anyaga érinti a film csaknem valamennyi problémáját, így többek között foglalkozik a filmszerű témák, a színház és a film viszonya, a filmjáték dramatur­giája, a forgatókönyv technikája, a színész és a felvevőgép viszonya, filmfelvétel a szabadban és a mű­teremben, a film összeállítása, a film és társadalom stb. kérdéseivel. A tanfolyam hallgatói nemcsak elméleti előadásokon vesznek részt, hanem tanulmányi kirándulás for­májában megtekintik a Hunnia film­gyár gyártelepét és ott egy készülő magyar film felvételeinél bemutat­ják a gyakorlatban, hogy készül a hangosfilm. A film kidolgozásával és másolásával a laboratóriumi lá­togatás alkalmával ismerkednek meg. Vetítőgépházban mutatják be a szabadegyetem hallgatóinak a hangos vetítőgépeket, ismertetik azok működését. Magyarországon még be nem mutatott két műsorfilm teszi a gyakorlati oktatást teljessé. Ezt a két filmet különös művészi szempontokat figyelembe véve vá­logatják ki. A szabadegyetem időtartama négy hónap, heti két előadással. Fi­­gyelembe véve a hallgatók napköz­beni elfoglaltságát, az előadások kezdetét esti fél 7 órában állapítot­ták meg. A legalkalmasabb napo­kat maguk a jelentkezők fogják megállapítani. A szabadegyetem résztvételi díja havi 20 forint. Jelentkezés a Dolgo­zók Kultúrszövetsége (Munkás Kul­­túrszövetség) film- és fotószakosz­­tályán, IV., Képíró­ u. 8., vagy a Szakszervezeti Filmművészeti és Filmszakiskola titkárságánál, VI., Nagymező­ utca 20., I. em. Megalakul a D­­K. Sz. amatőrfényképész csoportja A DKSz fotószakosztálya kérdőíveket küld ki az üzemekbe, melyben arra kér felvilágosítást, kinek és milyen fényké­pezőgépe van, mikor szokott fényképezni, van-e kiállításra alkalmas fényképanyaga. A szakosztály keretében a­matőrfény­­képező csoportot akarunk alakítani. Meg akarjuk könnyíteni a fényképező dolgozók anyagellátását, műtermet és laboratóriu­mot akarunk berendezni, ahol tagjaink fel­vételeket készíthetnek, azokat kidolgoz­hatják és nagyíthatják. stau­­otoszemináriumot indítunk, ahol kitűnő előadók fogják ismertetni a fény­képezés művészetét és technikáját. Kívánatosnak tartjuk, hogy azokban az üzemekben, ahol tíznél több fotoamatőr van, alakuljanak meg a fotocsoportok, aki­ket a Kultúrszövetség megfelelő szakiro­dalommal és szakelőadókkal lát el. A gyárak műhelyei, öltözői, irodái, sőt kultúrtermei rendkívül sivárak. Legjobb esetben néhány plakát díszíti a falakat. Jól sikerült fényképfelvételek nagyításai kellemessé, otthonosabbá varázsolják a munkatermeket és kultúrszobákat Az ügyes fényképészek megörökíthetik a gyári újjáépítés, vagy üzemfejlesztés fontosabb mozzanatait, felvételeket készít­hetnek a kultúrgárdák fellépéséről, sport­­csapataik mérkőzéséről, stb. A legjobban sikerült fényképfelvételek­kel aztán pályázhatnak a Szakosztály jövő évi amatőr fényképversenyén, melyen a legjobb felvételeket értékes díjakkal ju­talmazzák. A fotóverseny anyagából vándorkiállí­tás rendezését tervezi a Szakosztály az üzemek számára, és eljuttatják a képeket a vidéki városokba is. Kérjük az amatőr fényképész dolgozó­kat, jelentkezzenek a DKSz székházában, (IV., Képíró­ u. 8. IV. em.), hogy a Szak­osztály minél előbb megkezdhesse műkő- A debreceni kollégium szégyene Irta: FEJÉR ISTVÁN Szereplők: Csokonai Vitéz Mihály I. professzor Hosszú teológus II. professzor Kis teológus Forgách Ferenc Szobafőnök Ifjú I. teológus Csokonai anyja II. teológus Orvos III. teológus Diákok, vendégek Rektor I. jelenet (Szín: a kollégium tanulóterme. 8—10 diák izgatottan tárgyalja a nagy bot­rányeseményt, melyet a kollégium nö­vendéke, Csokonai Vitéz Mihály okozott.) HOSSZÚ TEOLÓGUS: Kicsapták, per­sze, hogy kicsapok! A Jutka Perzsi versét csak elnézhették még de azt már tisztelendő Kotsi Sebestyén István se veszi le róla, hogy Pesten elmulatta a kollégium pénzét, amit legációban sze­­dett össze. KIS TEOLÓGUS: Nem is kell levenni róla semmit. Ha elmulatta a pénzt, visz­­sza is fizette, a kollégiumot nem érte ká­rosodás. SZOBAFŐNÖK: Nem prédikátornak való az ilyen: éccaka verseket firkál, reggel meg akkor is alszik, amikor már templomba kellene menni. A tetejében még Vénuszról írkálja a verseket. KIS TEOLÓGUS (elégedetlen pödörint bajuszán, vigyorogva): Rend csak ne szenteskedjék: Belesik maga is a szép­asszonyok ablakán, ha teheti! Azt mond­ják, maga ölelgette meg tiszteletes Nagy Gerzson uram cselédjét is, akinek most úgy gömbölyödik a hasa. SZOBAFŐNÖK: Haszel ölelgetni csak ölelget az ember, de nem dalolja meg. HOSSZÚ TEOLÓGUS (gonoszkodó): Van is lány, aki meg hagyná ölelni ma­gát az olyan hektikástól, az csak örül­jön, ha a múzsa csókolgatja... KIS TEOLÓGUS: Nono, nem kell úgy haragudni, mert egyszer megtréfálta a Miska. Akkor, amikor egyik diákját bor­bélylegénynek öltöztetve küldte el kend­hez és ez azután szappan helyett kuli­­másszal kente be a képét. (Kacagás: Ed­dig a jelenlévők a Hosszú teológus olda­lán állottak de most, amint megindul az emlékezés, lassanként átállnak a Kis­­teológus oldalára.) I. TEOLÓGUS: Az volt az igazi, ami­kor karéneket rendezett a nagyerdei csőszház előtt tiszteletes Szilágyi Gábor uramnak. II. TEOLÓGUS: (Rázendít a híressé lett gúnydalra, a többiek vele együtt énekelnek): Kígyók, békák, viperák Pokolbeli fúriák Kísérjetek az égbe Jutka Perzsi ölébe H. TEOLÓGUS: Hát amikor a bégá­­nyi csaplárosnál volt a dalidó. A Bacchus temetése!­I. TEOLÓGUS: És amikor Somogyiné asszonynak a szemébe mondta, hogy mindig elhagymázza a nyavalyás vetre­­céjét. SZOBAFŐNÖK: Az már igaz, hogy mindenható szakácsnénknak a Miskán kívül senki sem mert odamondogatni. KIS TEOLÓGUS: De ha kicsapták ... SZOBAFŐNÖK: Nem csapják ki, leg­feljebb vetik megint a sorban. De éjfélre jár már az idő, ideje lesz lefeküdni. (Mind kifelé mennek. A hátsó ajtó fel­pattan és belép rajta egy sovány, lázas­szemű fiatalember, Csokonai Vitéz Mi­hály.) CSOKONAI: Uraim! Maradjanak még egy kicsinység, néhány szavam­ lenne. (A kifelé tódulók megállnak és vissza­jönnek.) SZOBAFŐNÖK (meglepetten): ■ Levé­telle a tógát, világi ruha van rajta! HOSSZÚ TEOLÓGUS: Kicsapják! KIS TEOLÓGUS: Nem csapják ki! (Pisszegés, mindenki mozdulatlan csönd­ben várja Csokonai mondanivalóját.) CSOKONAI: Uraim! Búcsúzásomat so­kan talán úgy fogják nézni, mint ala­csony lélek megfutam­odását. Alacsony lélek sohasem volt bennem és szemtelen csavargó igyekezetek nem mozgatták cselekedeteimet. A gonosz szívű vagy ostoba lelkű emberkék magasztalását sohasem kívántam: ott álltam és men­tem, ahol jónak láttam. — Néha hibáztam, megvallom, de aki nem hibázik, angyal. — aki hibáját be nem ismeri, gazember. Hibáztam, de er­kölcsi vétek nem undorította az én lel­kimet. — Titeket hívlak tanúnak, most, ami­kor már tanúra nincsen szükségem, de nem a professzorok, hanem tulajdon szívetek elé. Arra hívlak tanúnak benne­teket, hogy voltam-e valaha rossz lelki­isméretű oskolai gazember, voltam-e, ha sokat ímmel-ámmal tanultam is ab­ból, amit itt tanulni kellett, korhel, idő­­vesztegető,­ léha ? Erről tegyetek tanúbi­zonyságot a szíveitekben, ne mások elött, ti, akiknek én már sem használni, sem nem használni nem tudok. Szavaim nem a kicsapás elöl bújni akaró diák védekezése. Szavaim, a vád szavai és az ifjúság lázadásának szavai. Vádolom a prédikátor tanárokat, hogy méteres falakkal zárják el a fiatalságot az új gondolatoktól, hogy gúzsba kötik a gondolatokat és bebörtönöztetik a tes­tet. — Az oskolai szék ítélkezni akar fej­lettem, de én már meghoztam magam felett az ítéletet és még mielőtt kitessé­kelhetnének rajta, magam csapom be magam mögött a kollégium tölgyfa kapuját.­­Hirtelen megfordul és ahogy jött, kilép az ajtón, azt becsapva maga mögött. A teológusok lehorgasztott fej­jel, mozdulatlanul állnak.) (A bénulás fölenged, zúgás, mozgás ke­letkezik.) SZOBAFŐNÖK (megpillantja a belépő Rektort és a két professzort): Silentium! (Rektor és a két professzor méltóságtel­jesen bevonulnak. A Rektor Imptrkipol tart kezében, a két professzor mögötte helyezkedik el. A diákok egy tömegbe húzódnak szembe a tanárokkal.) REKTOR: Az iskolai szék összeült, hogy meghozza ítéletét egyik elvetemült növendékünk felett. Akiről szólok, a­ praeceptora volt kollégiumunknak és neve Csokonai Vitéz Mihály. Jól jegyez­zék meg ezt a nevet, melyre kollégiu­munk deákjai még évszázad múltán is szégyenprrral befutott orcával fognak viszaemlékezni Mindnyájan ismerik ezen ember bű­neit, melyeket az iskolai szék igazságo­san mérlegelt. Tudják, hogy ezen elve­temült fiatalember mire adta magát, gúnyverseket irt, melyek alkalmasak vol­tak ara, hogy rontsák a tiszteletes urak tekintélyét, illetlen szavalatokat mondott el, melyekben fület és szemérmet sértő kifejezések valának. A halasi­­egyháztól pénzt vett fel ezen bűnös ember, amit Pesten elmulatván csak hetek múltán té­rített vissza. A 98-as aíurverseny nagyb­udapesti hírei A 48-as kultúrversennyel kapcsolatban a nagybudapesti Központi Rendezőbizottság a következő módosításokat határozta el: 1. Több oldalról felmerült kívánságnak megfelelően a bábszínházját­szást is felvettük a verseny műfajai közé. Miután a benevezési lapokon hiányzik a bábszínjátszás, kérjük az erre vonatkozó benevezéseket a ne­vezési­ ív hátlapján feltüntetni. A bábszínjátszást a színjátszás csoportjába sorozzuk. Nevezési határidő Nagybudapesten 1947. december 15. 2. A zenei verseny keretén belül legalább 5 jelentkező esetén bekap­csoljuk a kamarazenét is, mint önálló műfajt. Ebbe a csoportba lehet ne­vezni hangszeres duo, trio, stb., vonósnégyes, stb. számokkal. Egyébként a lényegében a kamarazene csoportjába tartozó egyéni számokat (pl. Beethoven zongoraszonátái) változatlanul az egyéni számok között bíráljuk. 3. A továbbjutást illetően az alábbi módosításokat eszközöltük: Csoportos számoknál 5 versenyzőig 1, tíz versenyzőig 2, azon felül minden megkezdett 10 után 1, egyéni számoknál 10 versenyzőig 1, azon­felül minden megkezdett 10 után 1 juthat tovább. 4. A verseny gyors lebonyolítása érdekében az egyes műsorszámok időtartama színjátszás esetében 30—40 percnél több ne legyen. Egyéni szavalatnál csak 1 verssel, egyéni zeneszámnál csak egy művel, többtéte­les zeneszám esetén csak 1 tétellel lehet szerepelni. Az első beérkezett nevezés a Mémosz szakszervezethez tartozó Gránit üzemből jött. A nagyüzemek közül a Mávag küldte be nevezéseit. A be­érkezett nevezések komoly, színvonalas műsort ígérnek. Többek között Puccini „A köpeny“ című teljes operaelőadását jelzik. Kérjük az összes budapesti iskolákat, hogy a 48-as kultúrversenyen vegyenek részt. 1848 ilyen módon való megünneplése a tanulóifjúságnak elsőrendű kötelessége. Petőfi szelleme szerint jár el az ifjúság, ha a leg­nemesebb versengésben, a magyar kultúra felemelésében vesz részt. Az is­kolai énekkarok fejlettsége olyan magas fokon áll, hogy ezt a versenyen nem nélkülözhetjük. Ország-világ szeme figyel reánk 1948-ban. A kultúrverseny nem­zetünk és népünk dicsőségét szolgálja. BOJTI-FENDAREL­LAI MÁTRA­ ILONA RAJZA (Ling L. gépgyár iskolája)

Next