Művelt Nép, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-08-01 / 8. szám
LÁTOGATÁS A BÉKÉSCSABAI MEGYEI KÖNYVTÁRBAN A könyvtárat, az ország első megyei -'*• könyvtárát jöttem el megnézni Békéscsabára. Nyilvános közkönyvtár a felszabadulás előtt is volt itt: a városi könyvtár a múzeum épületében. Állományából, melynek használható részét áthozta a megyei könyvtárba, lehet múltbeli életére következtetni. Nem mintha teljes egészében kidobandó szemét töltötte volna meg raktárát: sok értékes ritkaság, muzeális becsű könyv, a város és megye múltjával foglalkozó mű porosodott polcain. Aztán voltak olyan könyvei is, amelyek nem porosodtak Regények: Zilahy Lajos, Harsányi Zsolt írásai és a külföldiek közül az »Elfújta a szél« típusúak, melyek kielégítették a kispolgári ízlésű, magát értelmiségnek tartó, szűk látóköréhez ragaszkodó, az olvasásban a valóság feledését kereső olvasóinak igényét. Az utóbbi években ez a könyvtár is megindult — mind állománya, mind olvasói összetételének tekintetében — a fejlődés útján. A városkörzeti könyvtár olvasóinak zöme az általános és középiskolák tanulóiból toborzódott. Néhány évvel ezelőtt a kölcsönzők 55—60 százalékát ők tették. És bár tényleges számuk most is állandóan, napról napra növekszik, az olvasótáborhoz viszonyítva mai már csak 45 százalék körül jár. A nagyüzemi munkás kölcsönzők szorítják le és legújabban a dolgozó parasztságból rekrutálódók is. Jelenleg a munkás olvasók 20, a dolgozóparaszt olvasók 8 százalék körül járnak. De ez az adat nem fedi a valóságot. A munkás és dolgozóparaszt olvasók arányszáma ennél sokkal nagyobb. Magam figyeltem meg, két délutánon át is, hogy a gyerekek többsége— bár csak az ő nevük szerepel a nyilvántartásban — szülei részére is visz haza könyvet. Azonkívül a gyárüzemeknek saját könyvtáruk is van és a Szarvasi-úton — ez parasztlakta környék — a megyei könyvtárnak június elseje óta egy fiókja működik, amelybe az első három kölcsönzési napon már százötvenen iratkoztak be. A felszabadulás után egy műszaki könyvtár is létesült a városban. Ilyen azelőtt nem volt Békéscsabán. A fejlődő gyáripar tette szükségessé. Ez év márciusáig ez a három közkönyvtár dolgozott egymás mellett, egymástól függetlenül és toborozta többkevesebb propagandával az olvasókat. De a kultúra központjává egyik sem válhatott, valóban széleskörű tevékenységet egyik sem fejthetett ki. Ha szervezték is az olvasótábort, inkább megosztották, mint egyesítették. A műszaki ■könyvtár, természetesen, műszaki könyveket gyűjtött és műszaki folyóiratokat járatott, a városi könyvtár állománya leginkább a felszabadulás előtt megjelent könyvekből állt. Új könyve — szűk költségvetési kerete folytán — viszonylag kevés volt, míg a körzeti könyvtárnak — ezt a Népkönyvtári Központ látta el könyvekkel — szinte kizárólag a felszabadulás után megjelent művei voltak. Kézenfekvő volt tehát a három könyvtár egyesítése, mely átveszi elődeitől azok feladatait — így a megye 131 népkönyvtárának ellátását is — és azokat magasabb színvonalon oldja meg, sőt lényegében új feladatokat is ellát: segíti, patronálja az üzemi könyvtárakat, fiókkönyvtárakat létesít a város különböző pontjain és intézményeiben és életre hívja a tsz-könyvtárakat. Az egyesített Megyei Könyvtár, amelyet tüneményes gyorsasággal — februárban láttak neki a munkálatoknak és március 9-én, Rákosi elvtárs születésnapján már meg is nyílt —, zökkenőmentesen hoztak létre, beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egy könyvtár életképességét, fejlődését a forgalmán mérhetjük le. A Megyei Könyvtárból a csonka március hónapban 1403 beiratkozott olvasó, 3379 alkalommal 5034 könyvet kölcsönzött; áprlisban 1834 olvasó, 3865 alkalommal 6252 könyvet; májusban pedig 2070 olvasó, 3828 alkalommal 6646 könyvet. A Megyei Könyvtárat a város legszebb negyedében, a Körös-csatorna partján, néhány lépésnyire a város főterétől, két egymás melletti villaszerű épületben helyezték el. Az egyik házban van a kölcsönzőhelyiség, az olvasóterem és az úgynevezett forgalmi könyvraktár. A másikban a falusi népkönyvtáraknak küldendő könyvek raktára és az irodalmi kör klubhelysége. A könyvtárat nem nehéz megtalálni, még útbaigazításért sem kell senkihez fordulni: a boltok kirakataiban elhelyezett plakátok közük a dinóz és utcasarkokon lévő táblák mutatják az irányt. Mégis a legegyszerűbb — ha kölcsönzési időben keresi az ember a könyvtárat — egy hóna alatt könyveket cipelő gyerkőc nyomába szegődni. Magam is így tettem, igaz, hogy jól ki kellett lépnem, mert vezetőmnek úgy látszik rendkívül sürgős volt a könyvcsere: futva tette meg a könyvtárig az utat. Célhoz érve aztán, mivel egy félórával hamarább érkezett a kelleténél, letelepedett a könyvtár kertjében egy árnyas fa alatt lévő padról, ahol már néhány pajtása szorongott, fellapozta a könyvét és buzgón olvasni kezdett. Valószínűleg a szebb, érdekesebb részeket olvasta újra. Egy negyedórával a hivatalos kölcsönzési idő kezdete előtt már annyi gyerek gyűlt itt és a kölcsönzőhelyiség előterében össze, hogy a könyvtárosoknak nem volt szívük tovább váratni őket, megkezdték kiszolgálásukat. A gyerekeket, a tanulóifjúságot külön időben és külön kölcsönzőpultnál látják el olvasnivalóval. Részben azért, hogy ne zavarják a felnőtteket, részben, mert az ifjúsági műveknek oly nagy a forgalmuk, hogy ezeket vissza sem viszik a raktárhelyiségbe, legfeljebb a pult mögötti polcra kerülnek vissza, de oda se nagyon, a fiatalok egymás kezéből veszik át a könyveket. Legtöbbjük határozott kívánsággal jön már ide. Egy 8—9 éves fiatalembert megkérdeztem, miért éppen a »Rákóczi lobogója« című könyvet akarja olvasni. »A komám ajánlotta« — mutatott rá a mellette álló, hasonló korú fiúra. Ez a helyzet, így alakul ki egy-egy könyv népszerűsége. Például az említett könyvet, amely a kuruckorban játszódó elbeszéléseket tartalmaz, az elmúlt három hónapban 195-en olvasták el. Valószínű, hogy többen is szerették volna, de »csak« húsz példány van belőle. A fiatalokat két, néha három hivatásos ** könyvtáros szolgálja ki és ugyanannyi, szintén ifjúsági aktíva. Van néhány felsőbb osztályos fiú és leány, aki úgyszólván mindennap itt van a könyvtárban. De nehogy azt higgye valaki, hogy ezek afféle besavanyodott, koravén, betűmoly gyerekek. Egyáltalában nem, gyerekek ők a javából, az élénk, kezdeményezőkészségű, vidám fajtából valók. Egyikükre-másikukra bizony rá is kell szólni néha, mert az odaadással, sőt szakértelemmel végzett munkájuk közben A békéscsabai Megyei Könyvtár kölcsönzőhelyisége