Művelt Nép, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-08-01 / 8. szám

LÁTOGATÁS A BÉKÉSCSABAI MEGYEI KÖNYVTÁRBAN A könyvtárat, az ország első megyei -'*• könyvtárát jöttem el megnézni Békés­csabára. Nyilvános közkönyvtár a fel­­szabadulás előtt is volt itt: a városi könyvtár a múzeum épületében. Állomá­nyából, melynek használható részét át­hozta a megyei könyvtárba, lehet múlt­beli életére következtetni. Nem mintha teljes egészében kidobandó szemét töl­tötte volna meg raktárát: sok értékes ritkaság, muzeális becsű könyv, a város és megye múltjával foglalkozó mű po­rosodott polcain. Aztán voltak olyan könyvei is, amelyek nem porosodtak Re­gények: Zilahy Lajos, Harsányi Zsolt írásai és a külföldiek közül az »Elfújta a szél« típusúak, melyek kielégítették a kispolgári ízlésű, magát értelmiségnek tartó, szűk látóköréhez ragaszkodó, az olvasásban a valóság feledését kereső olvasóinak igényét. Az utóbbi években ez a könyvtár is megindult — mind állo­mánya, mind olvasói összetételének tekin­tetében — a fejlődés útján. A város­­körzeti könyvtár olvasóinak zöme az általános és középiskolák ta­nulóiból toborzódott. Néhány évvel ez­előtt a kölcsönzők 55—60 százalékát ők tették. És bár tényleges számuk most is állandóan, napról napra növekszik, az olvasótáborhoz viszonyítva mai már csak 45 százalék körül jár. A nagyüzemi munkás kölcsönzők szorítják le és leg­újabban a dolgozó parasztságból rekru­­tálódók is. Jelenleg a munkás olvasók 20, a dolgozóparaszt olvasók 8 százalék körül járnak. De ez az adat nem fedi a valóságot. A munkás és dolgozóparaszt olvasók arányszáma ennél sokkal na­gyobb. Magam figyeltem meg, két dél­utánon át is, hogy a gyerekek többsége­­— bár csak az ő nevük szerepel a nyil­vántartásban — szülei részére is visz haza könyvet. Azonkívül a gyárüzemek­nek saját könyvtáruk is van és a Szarvasi-úton — ez parasztlakta környék — a megyei könyvtárnak június elseje óta egy fiókja működik, amelybe az első három kölcsönzési napon már száz­ötvenen iratkoztak be. A felszabadulás után egy műszaki könyvtár is létesült a városban. Ilyen azelőtt nem volt Békéscsabán. A fejlődő gyáripar tette szükségessé. Ez év márciusáig ez a három köz­könyvtár dolgozott egymás mellett, egy­mástól függetlenül és toborozta több­kevesebb propagandával az olvasókat. De a kultúra központjává egyik sem válhatott, valóban széleskörű tevékeny­séget egyik sem fejthetett ki. Ha szer­vezték is az olvasótábort, inkább meg­osztották, mint egyesítették. A műszaki ■könyvtár, természetesen, műszaki köny­veket gyűjtött és műszaki folyóiratokat járatott, a városi könyvtár állománya leginkább a felszabadulás előtt megjelent könyvekből állt. Új könyve — szűk költ­ségvetési kerete folytán — viszonylag kevés volt, míg a körzeti könyvtárnak — ezt a Népkönyvtári Központ látta el könyvekkel — szinte kizárólag a felsza­badulás után megjelent művei voltak. Kézenfekvő volt tehát a három könyvtár egyesítése, mely átveszi elődeitől azok feladatait — így a megye 131 népkönyv­tárának ellátását is — és azokat maga­sabb színvonalon oldja meg, sőt lénye­gében új feladatokat is ellát: segíti, patronálja az üzemi könyvtárakat, fiók­­könyvtárakat létesít a város különböző pontjain és intézményeiben és életre hívja a tsz-könyvtárakat. Az egyesített Megyei Könyvtár, ame­lyet tüneményes gyorsasággal — február­ban láttak neki a munkálatoknak és már­cius 9-én, Rákosi elvtárs születésnapján már meg is nyílt —, zökkenőmentesen hoztak létre, beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Egy könyvtár életképességét, fejlődését a forgalmán mérhetjük le. A Megyei Könyvtárból a csonka március hónapban 1403 beiratkozott olvasó, 3379 alkalommal 5034 könyvet kölcsönzött; ápr­lisban 1834 olvasó, 3865 alkalommal 6252 könyvet; májusban pedig 2070 ol­vasó, 3828 alkalommal 6646 könyvet. A Megyei Könyvtárat a város leg­szebb negyedében, a Körös-csatorna partján, néhány lépésnyire a város fő­terétől, két egymás melletti villaszerű épületben helyezték el. Az egyik házban van a kölcsönzőhelyiség, az olvasóterem és az úgynevezett forgalmi könyvraktár. A másikban a falusi népkönyvtáraknak küldendő könyvek raktára és az irodalmi kör klubhelysége. A könyvtárat nem ne­héz megtalálni, még útbaigazításért sem kell senkihez fordulni: a boltok kiraka­taiban elhelyezett plakátok közük a dinóz és utcasarkokon lévő táblák mutatják az irányt. Mégis a legegyszerűbb — ha kölcsönzési időben keresi az ember a könyvtárat — egy hóna alatt könyveket cipelő gyerkőc nyomába szegődni. Ma­gam is így tettem, igaz, hogy jól ki kel­lett lépnem, mert vezetőmnek úgy látszik rendkívül sürgős volt a könyvcsere: futva tette meg a könyvtárig az utat. Célhoz érve aztán, mivel egy félórával hama­rább érkezett a kelleténél, letelepedett a könyvtár kertjében egy árnyas fa alatt lévő padról, ahol már néhány pajtása szo­rongott, fellapozta a könyvét és buzgón olvasni­ kezdett. Valószínűleg a szebb, érdekesebb részeket olvasta újra. Egy negyedórával a hivatalos kölcsönzési idő kezdete előtt már annyi gyerek gyűlt itt és a köl­csönzőhelyiség előterében össze, hogy a könyvtárosoknak nem volt szívük tovább váratni őket, megkezdték kiszol­gálásukat. A gyerekeket, a tanulóifjúságot külön időben és külön kölcsönzőpultnál látják el olvasnivalóval. Részben azért, hogy ne zavarják a felnőtteket, részben, mert az ifjúsági műveknek oly nagy a forgal­muk, hogy ezeket vissza sem viszik a raktárhelyiségbe, legfeljebb a pult mö­götti polcra kerülnek vissza, de oda se nagyon, a fiatalok egymás kezéből ve­szik át a könyveket. Legtöbbjük hatá­rozott kívánsággal jön már ide. Egy 8—9 éves fiatalembert megkérdeztem, miért éppen a »Rákóczi lobogója« című könyvet akarja olvasni. »A komám aján­lotta« — mutatott rá a mellette álló, ha­sonló korú fiúra. Ez a helyzet, így ala­kul ki egy-egy könyv népszerűsége. Pél­dául az említett könyvet, amely a kuruc­­korban játszódó elbeszéléseket tartalmaz, az elmúlt három hónapban 195-en olvas­ták el. Valószínű, hogy többen is szeret­ték volna, de »csak« húsz példány van belőle. A fiatalokat két, néha három hivatásos ** könyvtáros szolgálja ki és ugyan­annyi, szintén ifjúsági aktíva. Van né­hány felsőbb osztályos fiú és leány, aki úgyszólván mindennap itt van a könyv­tárban. De nehogy azt higgye valaki, hogy ezek afféle besavanyodott, koravén, betűmoly gyerekek. Egyáltalában nem, gyerekek ők a javából, az élénk, kezde­­ményezőkészségű, vidám fajtából valók. Egyikükre-m­ásikukra bizony rá is kell szólni néha, mert az odaadással, sőt szakértelemmel végzett munkájuk közben A békéscsabai Megyei Könyvtár kölcsönzőhelyisége

Next