Művelt Nép, 1956 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1956-02-19 / 8. szám

tíUnovESPOK­ Hatvany Lajos:­­gy­őrt Petőfi (II.) A hatkötetesre tervezett ............... munkának még csak második kötete je­lent meg, de már ennek alap­ján is láthatjuk: Petőfi leg­jobb, leghitelesebb életrajza készül itt. Hatvany Lajos a munkatársak regimentjét hív­ta segítségül: Petőfi életének hajdani szemtanúit. Az ő töre­dékes vallomásaikat summálja élő és meggyőző költő­képpé. A régi kortársak közül nem egy gyarló emlékező. Szépítő irányuk, tetszelgő hiúságuk, gyöngülő memóriájuk sokszor meghamisítja a valóságot. De az ő írásaikból is ki lehet hántani figyelmes kritikával egy-egy szemernyi igazságot. Hatvany Lajos méltán büsz­ke a maga szigorú kritikai módszerére. Nem egyszer gú­nyosan emlegeti a felelőtlen életrajzírókat, akiknek min­den írásos adat: tény. Ő nem hisz olyan könnyen a régi pa­pírosoknak, minden emlékezőt többszörösen próbára tesz. Akinél az időpontok nem egyeznek Petőfi életútjának adataival, vagy aki Petőfi sza­vaival keveredik ellentmon­dásba, annak állításai már eleve gyanúsak előtte. De nemcsak tetten éri a tévesztő­ket, hanem okát is próbálja adni, hogy miért reparálják meg a valóságot. Pompás jel­lemrajz kerekedik ki néha az ilyen elemzésből. Szigorúan, talán kissé mél­tatlanul is bírálja Hatvany La­jos a jókaizmust, nagy regény­írónk meseteremtő, az emlé­keket csattanós novellává ke­rekítő módszerét. Jókai nem előre megfontolt szándékkal stilizál. Szinte önkéntelenül alakul át tollán a történet me­sévé. De annál inkább rászol­gálnak a korholásra a Vachot- Vahot család tagjai, akik ha­zugságba ködösítik Petőfi el­len elkövetett sok vétküket: pártfogássá magasztosítják a költő kiuzsorázását, forró sze­retetté az egykori lenézést. A legmegbecsültebb emléke­­zők többnyire egyszerű em­berek, diáktársak, tanítók, nyomdászok, akiket nem za­var irodalmi elfogultság. Há­lásak sorsuknak, hogy egy vi­lágraszóló tüneményből nekik is jutott egy-két villanás. Négy év krónikája a máso­dik kötet. Így élt Petőfi 1841 márciusától 1845 április else­jéig. Ha az első kötet tanulsá­gos volt a születés és gyer­mekkor sok ellentmondó ada­tával — ez a második már iz­galmas. Még nem Petőfi a ve­zéralakja az irodalomnak, de már róla beszélnek legtöbbet. Költészetének új szava bele­hasít a kortársak seregébe: magasztalókra és ócsárlókra választja szét a közvéleményt. Izgalmas ez a négy év, mert — amit a kortársak még alig vehettek észre — Petőfi itt lé­pett túl minden divatos köl­tői szólamon, hogy toronyiránt mehessen a maga útján. A könyv írója persze már tudja, hogy hőse merre halad, azért mondhat kérlelhetetlen ítéletet a Cipruslombok né­hány versének bágyadtabb hangjáról. Idézetei, elemzései és Petőfi barátairól írt jellem­rajzai mind célbatalálnak. A Vörösmartyról szóló rész az egyetlen, amely nem elégíti ki várakozásunkat: a Zalán futá­sa íróját jellemzi a Nemzeti Kör prófétája helyett, húsz évvel fiatalabb Vörösmartyról beszél, mint akit Petőfi ismert. Örvendetes, hogy a sorozat gyors ütemben halad a befe­jezés felé: már ebben az év­ben a harmadik kötetet is oda­­tehetjük polcunkra Petőfi ösz­­szes művei mellé. (Akadémiai Könyvkiadó.) V. B. Vitányi János: Tüzes Gábor A magyar íténelem ma ---------------már nagyon el­mosódott, de a maga korában jól ismert érdekes alakját vá­lasztotta regénye főhőséül V­i­­tányi J­ános. Az olasz szár­mazású magyar szerzetes Bu­da visszafoglalásának idején alapította meg hírnevét: tűzt­­szettszámaival nagy szolgálatot tett az ostromoló seregeknek, ekkor szerezte a­­tüzes­ mel­léknevet. A feledés homályából kibá­nyászott változatos életű főhős a sokat megénekelt esemény új megvilágításával kecsegtet. S valóban Új összefüggések so­rozatán vezet át az író: a tör­ténet Olaszországban kezdődik s ismert történelmi személyek­kel találkozunk újszerű hely­zetekben. Kár azonban, hogy Vitányi János ebben a rövid­­lélegzetű ifjúsági regényben monumentális korképre törek­szik. Külön-külön szakaszokra osztja be a szereplőket. Tüzes Gábor barát életéről kevés adattal szolgálhat a tör­­ténelem, ezt a keveset így kü­lön képekben kerekké egyesí­tette sima folyású stílusában az író, de az ismeretlenségből eredő hézagokat nem hidalja át a költői képzelet. Túl széles ívelésű boltozatot feszített Vi­tányi az események fölé, be­pillantásunk így nem átfogó, mintha sík lapra tekintenénk, nem látjuk teljes kiterjedésé­ben a valóságot: hossza­ széles­­sége van Csupán, s hiányzik az ábrázolás harmadik tényezőjét a mélység. A jól megírt rész­letek laza kapcsolódásában éppen a főhős sorsának alaku­lását nem tudjuk izgalommal követni, így együttérzésünk sem kísérheti a kívánt mér­tékben. Pedig ez, főleg az if­júsági regényeknél igen fon­tos, s igazán sajnálatos, hogy a sokat ígérő írói elképzelés leginkább szerkezeti meggon­dolások miatt így elsikkadt. Az egysíkúság Würtz Ád­ám rajzain is érezteti ha­tását. Az illusztrátort inkább a maga általánosított elkép­zelése vezette munkájában, a szöveg alig szolgált eléggé egyénített, jól megrajzolható figurákkal (Ifjúsági Könyv­kiadó,­ st. k.) Végváry Lajos: Munkácsy Mihály Munkácsy Mihály­­művésze­------------­----------- te már a maga korában a legellentéte­sebb véleményeket váltotta ki. Életművének értékelése halála után tovább bonyoló­dott; a szakirodalomban az egyik oldalon a krit­kátlan túl­értékelés, a másikon mellőzés, vagy művészetének igazságta­lan lebecsülése folyt. Végváry Lajos nemrég ma­gyar és idegen nyelveken meg­jelent tanulmányában nem­csak a szakirodalom vitáinak szintézisét adja, hanem új adatokkal és szempontokkal gazdagítja az eddigi Munká­­csy-képet. Feladatának tisztá­zásakor jó úton indult, mikor az igazi, a kapitalista környe­zet okozta ellentmondásokkal mindig küszködő Munkácsyt igyekezett megmutatni. A szerző a kutató tudós módszeres következetességével és az érzékenyen mérlegelő műértő finom érzékével tárja az olvasó elé Munkácsy tehet­ségének izgalmas kibontako­zását. Képelemzései mintaszerűek. Nyoma sincs bennük az üres és meddő esztétizálásnak. Nem szóvirággal, hanem tényekkel, adatokkal, évszámokkal és egyéni szempontjainak gaz­dagságával domborítja ki az elemzett mű jelentőségét. Társadalmi és elvi kérdé­sekkel is foglalkozik a könyv ott, ahol erre szükség van, de sohsem lépi át tárgya hatá­rait. A kép, amit Munkácsy­­ról és művészetéről megraj­zol, szép s igaz, mert szigorú tudományos szempontok irá­nyították. Könyvét tudomá­nyos kutató­munka és részlet­tanulmányok sora előzte meg. Ez is azt mutatja, hogy Vég­váry Lajos számára az isme­ret­terjesztés nem a színvonal süllyedését, hanem a lényeg vonzó és értelmes közlését jelenti. (Képzőművészeti Alap kiadása.) (n. gy.) Máté György: Úton-útfélen Aktuális, érdekes Rióban irodalmi igényű riportokat tartalmaz Máté György új, kis kötete. Egy budapesti könyvtár minden­napi élete (s az ott szerzett tapasztalataikból levont iroda­lompolitikai tanulságok), láto­gatás az aszódi javító­intézet­ben (s megrázó felhívás a gyermekeikkel hanyagul tö­rődő szülőkhöz), a móri­­Kos­suth- tsz tehenészének emberi és szakmai, szellemi és anya­gi fejlődése — mind olyan té­mák, amelyek érdekelnek bennünket, s amelyek alapos és őszinte feldolgozásából so­kat tanulhatunk. Szép, emel­kedett hangulatú írást szentel a szerző a sauerbrunni aká­cosnak, ahol 1910. augusztus 1-én az ellenforradalom meg­gyilkolta Szamuely Tibort. Máté György közvetlen, me­leg, egyszerűségében is megra­gadó stílusát jól ismerik saj­tónk olvasói, s Reismann János kiváló fotói — ame­lyek a maguk eszközeivel szintén Máté hangvételét, lá­tás- és kifejezés­módját köve­tik — hitelesebbé, gazdagabbá teszik a kötetben közölt ripor­tok hatóerejét. Egyetlen riportot hagytunk volna el (vagy legalábbis rö­vidítettünk volna le): az 1954-es svájci labdarúgó-világ­bajnokságról szólót. Mi is lel­kes hívei vagyunk e sportnak, s Máté tudósítása kétségkívül több egyszerű beszámolónál, mert sokféle tanulságot von annak ma is aktuális tanulsá­­ga az eseményekből Ám e­gait kellett volna közölnie tar­bajnokságot annyiszor meg ha­­talmas kötetében. A burkoló­­szék­ük, megvitattuk, olvastuk lap Filo igen ízléses munka- és láttuk, hogy Máténak nem jó. (Magvető Könyvkiadó.) az egész tudósítást, hanem A. G. JÖN! JÖN! SZAKADÉK MAGYAR FILM írta: Képi Zene: DARVAS JÓZSEF PÁSZTOR ISTVÁN SZABÓ FERENC Kenut R­ótyei Rendezte: RANÓDY LÁSZLÓ Főszerepben : BARA MARGIT és SINKOVITS IMRE bemutatásra kerül március 1-tei Milyen lesz a megújhodó pesti Vigadó? Sok szép műemlékünkkel együtt a Vigadó is a háború áldozata lett. Kiégett falai az égnek merednek, a Dunapart egykori gyöngyszeme több mint tíz esztendeje nem fogad látogatót, szépséges báltermé­ben a téli szél muzsikál. Pollack Mihály 1830-ban építette fel a Vigadó ősét, a klasszicista­ stílusú Redoute-ot, amelyet a szabadságharc ide­jén, 1849 májusában Hentzi osztrák tábornok összelövetett. A Redoute helyén Feszi Fri­gyes majd hat esztendő alatt építette meg gyönyörű alkotá­sát, s éppen 45. születése nap­ján, 1865. február 20-án adta át a Vigadó díszkulcsát a vá­ros főpolgármesterének. »Le­­állványozása első napjaiban fehér tündöklő köntösében, ott a Dunapart oldalában, úgy festett, mint az elbűvölt, me­sebeli Csipkerózsika király­leány kastélya« — írja róla egy korabeli hírlapíró. Országépítő ötéves tervünk építési programjában szerepel a Vigadó újjáépítése. A népművelési minisztérium vezetői még 1952-ben megbí­zást adtak a Középülettervező Vállalatnak a rekontsrukciós tervek kimunkálására. Flach János és Borsos László építőművészek ismertetnek meg bennünket a Vigadó jö­vőjével és kicsit a múltjával is. — A Vigadónak úgyszólván minden kövét felmértük már — mondja Borsos László. — Három mérnök hathónapi mun­kájával készült el az értékes dokumentáció, amely az újjá­építés alapja. — Mi maradt épségben a Vigadóból? — kérdezzük. Fényképeket vesz elő. Egy­­részük a kiégés utáni romos Vigadót ábrázolja: leszakadt csillárok, beomlott tetőszerke­zet — teljes káosz. A romok­tól megtisztított épület olyan, mint a csontváz. A csemege­tár, a nagy bálterem és a kis­terem falai állanak. A festmé­nyek jórésze elpusztult, csak nyomokban ismerhető fel Than Mór »Attila lakomája« és Wagner Sándor Mátyás Ho­­lubér felett aratott győzelmét ábrázoló nagy freskója is.­­ A dísz­lépcsőház kevésbé rongálódott meg. Lott Károly freskóinak legnagyobb része restaurálható, a többi újrafes­tése is könnyebb, mert az ere­deti kartonok a Szépművészeti Múzeum birtokában vannak. A romanticizmusnak kül­földön számos ismert alkotása van, de egy sem éri el Feszi Vigadójának színvonalát. Ezen az épületen szerepeltek először a magyar népi díszítőelemek, ilyen például a földszintet és az emeletet összefogó vitézkö­tés motívum is. Rendeltetését nehéz lenne meghatározni. Voltaképpen bálokra, nagyobb társadalmi megmozdulásokra szánták, de tárlatokat is gyakran rendez­tek benne. Liszt és Erkel feled­hetetlen hangversenyei itt nyitottak dicsőséges fejezetet a magyar zene történetében. De mi lesz az újjáépülő Vigadóból ? A főtervező, Flach János tervező-mérnök, a mai Magyar Néphadsereg Színházának épí­tésze válaszol erre a kérdésre, két cigaretta-szippantás köz­ben szétteregetve terveit. — Itt kap új otthont, mond­hatnám úgy is: valóságos »kombinátor« a rohamosan fejlődő zenei élet. Mintegy kétszázezer légköbméternyi térben épül fel az új Vigadó­palota. — A beépítést az ország leg­nagyobb, legkorszerűbb hang­versenyterme határozza meg. 2300 néző számára épül A kö­zönség a földszinten és a dísz­lépcsőház feletti karzaton kap kényelmes helyet. A nagy­­zenekari hangversenyek 120 tagú zenekara és 150—170 tagú kórusa pompás pódiumon lép­het fel. Az Orchester fölé egy százjátékú orgona felszerelé­sét tervezik, amelyhez hasonló csak a Bazilikában van. Ké­sőbb még egy 700—750 szemé­lyes kamaratermet is létesíte­nek. Kifogástalan akusztika, modern klímaberendezés, tö­kéletes világítás és minden egyéb »színházi kellék« is lesz az új Vigadóban. A tervező szuggesztív erejé­vel vázolja föl a Vigadó jövőjét, s szinte látjuk, amint a 48 méter hosszú, 30 méter széles terem megtelik emberekkel, a pódium fényárban úszik, a rádió mikrofonja magnetofon­­szalagra rögzíti a muzsikát, a televíziós felvevőgépek halkan zümmögnek. A zenekari do­bogón, a kellő pillanatban emelkedik ki a szólista zongo­rája. A tervező ceruzája a bejára­tok felé mutat. — Ezeken keresztül percek alatt érkeznek-távoznak a hangverseny látogató le nagy tö­megei. A dísz­lépcsaházon kí­vül két nagy előcsarnokot emelünk, két-két hatalmas lépcsősorral az épület Deák Ferenc utcai és Vigadó utcai oldalán. Tágas ruhatárakat terveztünk. A társalgókban és a büfékben megoszlik majd a nagyszámú közönség. A földszintiek, miként a karza­­tiak is, két-két nagyméretű oldalfolyosón sétálhatnak át a műemlék híres teremsorába, hogy felkeressék a büfét és a társalgót. Újabb tervrajzok kerülnek elő. A Vörösmarty térre néző régi Haas-féle üzletpalota ki­égett épületének földszintjén két nagy üzlethelyiségben kotta és könyvüzlet, zenemű­bolt lesz. A félemeletet a zene­művészek, a szólisták és a kar­mesterek veszik birtokukba. A szólistáknak és a karmesterek­nek külön kis fürdőszobájuk át fogadószobájuk is lesz. Kö­zépütt a nagy művésztársalgó­ban gyülekezhetnek, beszélget­hetnek majd az együttesek tagjai. Az énekkar az I. emele­tet kapja meg, itt hasonló szo­bák, termek lesznek, mint a félemeleten. Mindenütt külön bejáratokat építünk a hangver­senydobogóhoz. A II. és III. együleten a­­hivatali helyiségek­ lesznek, az Országos Filharmónia és a Zeneművészek Szövetsége szá­mára A padlástér két gyár­korlótermébe külön felvonó­kon vihetik fel a zongorát, a hárfát és egyéb hangszereket, a személyszállításra pedig két nagy befogadó képességű fel­vonót helyeznek üzembe a két oldalbejáratnál. A két tervező névsort tesz elénk. A népművelési minisz­térium a zeneművészek és a műépítészek legjobbjai közül válogatta ki az újjáépítés szakértő gárdáját A névsor, élén olvassuk Somogyi László Kossuth-díjas karnagy, Kado­sa Pál Kossuth-díjas zeneszer­ző nevét, majd Pécsi Sebes­tyén orgonaművész, Rados Jenő műépítész, egyetemi pro­fesszor neve után a rendkívül gazdag tapasztalatokkal ren­delkező, 84 éves Kaufmann Oszkár színháztervező neve áll, aki mintegy 30 színházat, hangversenytermet épített külföldön, s az új Fővárosi Vígszínház is az ő tervei sze­rint épül. A pestiek kedves Vigadója harmadszor is életrekel, a terv szerint ez év augusztusában már koszorúként fogják kö­rül az építőállványok. Konkó Márk A Vigadó nagyterme a háború előtt A nagyterem a romokban Az egykori Fővárosi Vigadó homlokzati része a Dunapart felöl

Next