Művészet, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1961 / 12. szám
várakozás a végletekbe sodort. Kiváló eredmények után gyszertelen életmódja következtében iskolát iskolára cserélt. Utoljára az V. kerületi Markó utcai főgimnáziumban kísérletezett, bár ide csupán évközben iratkozott be a VIII. osztályba, de el már nem járt, s ezzel abba is hagyta gimnáziumi tanulmányait. Édesapja példáját követve, a színészet mellett a költészettel is megpróbálkozott — hagyatékában versek és műfordítások maradtak. Huszonkét éves korában tüdőbajban halt meg. Déri Gyula Petőfi Zoltán életrajzában érdekes adat található. Említést tesz arról, hogy a közhit a Markó utcai gimnáziumot őrizte meg az emlékezetben Petőfi Zoltán iskolájaként. Izsó Miklós, a kiváló szobrász is abban a hitben élt, hogy Petőfi egyetlen fia ennek az iskolának a növendéke volt, s így az ifjú korai halála után mellszobrát az iskola önképzőkörének adományozta... A szobrot a gimnázium egyik szűk kis szobájában őrizték és évenként egyszer, a megnyitó ünnepén láthatta a közönség, olvashatjuk az életrajzban. Miután azonban Petőfi Zoltán valójában sohasem tanult az iskolában, a tanári kar 1909-ben a szobrot egy nála illetékesebb intézménynek, az ugyanez év november 7-én megnyílt Petőfi-háznak ajándékozta. Ezt a Petőfi-ház régi leltárkönyve is bizonyítja, itt Ferenczi Zoltán kézírásával a 44/12 szám alatt a következő bejegyzést olvashatjuk: „Petőfi Zoltán mellszobra. Egyetlen róla készült szobor, az V. kerületi Markó utcai főgimnázium ajándéka.” Izsó Miklós nevét Ferenczi már nem jegyezte fel, szobrunk tehát, miután évtizedekig egy önképzőköri szobában bújt meg, hosszú időn keresztül a Petőfi-ház kiállításán mint ismeretlen mester műve szerepelt. A kör a második világháború után zárult be teljesen. A Petőfi-ház Bajza utcai épülete megsérült s a gyűjtemény is károkat szenvedett. A számbavétel során egy kerek talpon álló, 62 cm magas, színezett gipsz mellszobrot, melynek leltári száma lekopott, ismeretlen művész Petőfi Sándor szobraként vezettek be az új leltárba ... Ezzel a mesternév után Petőfi Zoltán neve is feledésbe merült. Amikor az 1954-ben létesült Petőfi Irodalmi Múzeum szoborgyűjteményének 1957-ben megkezdett tudományos feldolgozása során szobrunkra sor került, ezek a mozaikszerűen illeszkedő apró mozzanatok még ismeretlenek voltak. A műnek a világosan beszélő tények segítsége nélkül kellett kiemelkednie a névtelenségből. Legelébb is a modell fényképeken megőrzött egyéni vonásainak felismerésével a mű téves meghatározása „Petőfi Zoltán — Petőfire emlékeztető, de nem hasonlító mellszobra” meghatározásra helyesbült. Az ikonográfiai szempontok miatt előtérbe került szobor kiváló kvalitásai azonban további kutatásra, a mesternév meghatározására ösztönöztek. Nemes arányú fej emelkedik a karcsú nyakon, az arc finom vonású, felülete érzékeny kezelésű. Mestere összetett lelkiállapotot, büszkeséget és fanyar kedvetlenséget sűrített a klasszikus szépségű formákba, összbenyomásában — tehát nem egyes vonásaiban, hanem egész karakterében, valóban emlékeztet Petőfi Sándorra, helyesebben arra a köztudatba mélyen belegyökerezett Petőfi-szimbólumra, amelyet Izsó Miklós fogalmazott meg mellszobrában. Ezek után már könnyen találhattunk több részletmegegyezést, ami a két szobrot összekapcsolja : azonos a fejek alkata, a koponya felépítése, a fül sajátos hajlata, a hajkezelés stílusa és a haj súlyos tömege. Még határozottabban eldönti a mesterkérdést portrénknak Izsó Miklós többi élet után készült mellszobrával való összevetése: Almássy Balogh Pál, Egressy Gábor és Arany János szobrai azonnal maguk közé fogadták az egykor nekik is oly drága ifjú portréját. Egy kézről vall és rokon a megbonthatatlan formai és tartalmi harmónia, a fejek belül megépülő szilárd szerkezete, az arcok érzékeny szobrászi megfogalmazása, a kifejezés tartózkodó pátosza. E finom ifjúi fej egyéni hangja, az önmagával és a tragikusan ránehezedő várakozással küszködő ifjú portréja Izsó Miklós művei közt szinte leányzó űrt tölt be, az ifjúságot jelenti. S míg belőle az ifjúság problematikus valósága szól , társai alkotó munkásságról, tevékeny életműről, s az életet már ismerő bölcs rezignációról vallanak. Vayerné Zibolen Ágnes Izsó Miklós : Petőfi Zoltán portréja — Portrait de Zoltán Petőfi — TlopmpemojimaHa nemecpii