Művészet, 1962 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962 / 2. szám
Oroszlány-újváros — több más hazai ipari településhez hasonlóan — a régi falu mellett, úgyszólván „szűzföldön” keletkezett. Bár a XVI-os aknát 1942-ben nyitották meg s vele egyidőben néhány Oncsa-ház is épült, ezek már a mai város szélén vannak, alig lehet őket felfedezni. Az élet itt 1946-ban kapott lendületet, akkor indultak új aknák, s velük egyidőben a város is fejlődni kezdett. Mai állapota tehát 15 éves sietős tevékenység eredménye ; magán viseli a gyors növekedés hibáit is, erényeit is. Sok szó esett nálunk 15 év alatt az észszerű, szép és célszerű várostervezésről, ennek megfelelő épületek létrehozásáról, a velük vagy körükben élő képzőművészeti alkotásokról. A vita napjainkban is hevesen folyik, ragyogó tervek, szellemes elképzelések születnek — olvassuk az újságokban — de megvalósulni sajnos csak elvétve látjuk, akkor is töredékesen, egy-egy kisebb, néha nagyobbszabású épületen, vagy épület belsejében. Az átfogó és elmés tervek realizálásának sürgős szükségességét akkor érezzük igazán, ha végigjárjuk Oroszlány utcáit, tereit, megnézzük épületeit és képzőművészeti díszeit. Egységes látképről nem szólhatunk, Oroszlány még születőfélben levő város. Arról viszont igen, hogy utcáinak szélessége meglepően különböző: egyik keskeny, másik keskenyebb. A folytatólagos utak ritkán torkollanak egymásba, a kereszteződéseknél gyakran egy-két méteres eltolódással folytatódnak tovább. A lakóházak és középületek külső-belső formájukban nagyon vár KÉPZŐMŰVÉSZET tozatosak. A földszintes, kertes családi háztól kezdve a sokemeletes, tarkaerkélyes variációig mindent meglelünk. Ámulatba ejtenek a különböző építési és stílusbeli váltakozások. A vájáriskola például lótuszbimbó fejezetes oszlopokkal kialakított, klasszicizáló homlokzattal rendelkezik, balszárnyán pedig sivatagi sírkamra bejárat is helyet kapott. Külső képe azt hirdeti, hogy mi nem kötődünk provinciálisan szűk földrajzi, stílus vagy kronológiai határokhoz, hanem bátran merítünk a tengerek és ezredévek távolából is. Belsejében viszont mindezekből semmi sincs. A belső kiképzés olyan építészre vall, aki tudta az épület rendeltetésével összefüggő követelményeket és annak megfelelően tágas, egymáshoz szervesen kapcsolódó, jól kihasználható tereket teremtett. A bejárat fölött kétalakos, körülbelül két és fél méteres bányász tanulókat ábrázoló szobor áll, amely alig fér be a számára kiképzett fülkeszerű mélyedésbe. (Sóvári János munkája). Az épület és az egyszerűsített naturalizmussal megoldott szobor között semmi kapcsolat nincs, egymás nélkül valószínűleg jobban érvényesülnének. Az Ady mozit óriási transzformátor háznak nézhetné valaki, ha nem rendelkezne homlokzati üvegfallal és szűk, alig másfél méter szélességű, alul hézagos lépcsőfeljáróval, amely túl keskeny bejáraton át szűkös előcsarnokba vezet. Ide készült Oroszlány legszebb képzőművészeti ékessége, Domanovszky Endre Táncolok című freskója. A falkép körülbelül hat négyzetméter. Kokas Ignác : Sgraffito Sgraffite — Czpaforfiumo Domanovszky Endre : Táncolok. Freskó