Művészet, 1962 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962 / 2. szám

Jelentéktelen külsejű könyvecskét vetett kezünkbe a vakvéletlen. Amolyan zseb­méretű rajzfüzetet. Finomszálú gyékényből szőtt fedelének sarkai rongyoltak, keskeny barna bőrszegélye helyi-helyt lesorvadt. Laptömbje egészében kivágott a táblák fog­lalatából, néhánya külön is lejár a fűző­­szálról. Mégis az ívhajtogatás rendjét és az egytől harmincötig kézzel fölírt lap­számokat figyelve kitűnik, hogy a füzet a mai lazaságában is teljes. Negyven lapja (nyolcvan oldala) volt eredetileg s ma sem hiányzik csak egy is. A lapokat végigpörgetve, a jobb olda­lakon ceruzarajzokat találunk. A bal olda­lakon pedig, helyiségnevek, továbbá tört számokkal vetett hó és nap keltezésen kívül kézírásos feljegyzéseket olvashatunk. A raj­zok közül egyet (nyilván később), készítője színezni is megpróbált vízfestékkel. A többi azonban mind fekete-fehér, többé vagy kevésbé kidolgozott vonalas ábrázolás. Gya­­koribbak a várak, kastélyok, romok, omla­­dékok, címerek, sírkövek, falképtöredékek. Ritkább a természeti táj, vagy látkép, így a keltezés mellé írt helyiségnevek egyszer­smind megbízható tárgyi jelölések is. Év­számot és névaláírást csak egyetlen lapon találunk. Összesen negyvennégy rajz van a 11,5 x 18,5 cm lapméretű kis füzetben. Valamennyi rátermett, ügyes kézre vall, de megannyi vallja e kéznek pallérozatlanságát is. Az is­kolának, a kiképzésnek hiányát. Mégis a jó érzék, az összefogó szemlélet, a kitűnő megfigyelés és az engedelmes könnyű kéz, egyszóval a tehetség olykor határozottan művészivé avatja a különben csak emlékez­tetőnek, a műkedvelő feljegyzésnek szá­mítható rajzok egynémelyikét. JÓKAI MÓR RAJZAI Kettő híján a Felvidéken született. Zöme a Vágvölgyében, néhánya a Magas Tátrában, a többi elszórva egyebütt. A kikülönített kettő az Alföldön, a Kiskőrösön készült. A jó,­­ az érdekes kiválasztás, a meg­rajzolás emlékeztetőnek szánt pontossága és a látottakat híven követő kézvonások külön és különös értéket biztosítanak ezek­nek a rajzoknak. Nevezetesen e nyolcvan évvel ma előtti ábrázolások a tárgyaknak esetleg olyan részleteit őrizték meg szá­munkra, amelyek időközben megmásultak, vagy végleg megsemmisültek. Mindez azonban nem okolná meg az ag­godalmas gondot, amelyet a füzetre, annak tartalmára fordítunk és kell is fordítanunk. Hiszen hasonló korú s hasonló tartalmú vázlatok egész sorát fedezhetné föl a szor­galmas kutató anélkül, hogy egyszeri és tár­­gyias fölhasználásukon túl, törődnie kellene velük. Ámde ennek a kis vázlatkönyvnek és mind rajzolt, — mind pedig írott tartalmá­nak páratlan jelentőséget ad az, hogy szerzője a nagy magyar író Jókai Mór. Ezt tanúsítja már az első előzéklapon egy idegen, — bár hihetőleg családtag kezétől származó be­írás : „Jókai Mór rajzai”,, egy kivakart név és az 1924-es évszám. Ezt erősíti meg a harmincötödik számozott lap után követ­kező számozatlan oldal rajzának aláírása is. „Petőfi születési háza” — „rajzolta Jókai Mór 880 17/10”. Végső és föllebezhetetlen bizonyítéka azonban Jókai szerzőségének a füzetben található s többszáz szóra terjedő kézírás­nak, — beleértve az előbb említett rajz alá­írását is, — kétségtelen hitelessége. A ce­ruzával írt itt-ott elkenődött, de általában tiszta, megvizsgálható és jól olvasható sorok részben gondolatrögzítések, aforizmaszerű elmefuttatások. Jobbára pedig az ábrázolás helyére vonatkozó történeti adatok, fel­iratok, mondákra, anekdotákra ütő egysza­vas,­­ félmondatos emlékezetidézők. Elem­zésük és Jókai irodalmi munkásságával való egyeztetésük hivatott irodalomtörténészre vár, de emlékeinkre támaszkodva annyit magunk is kifejthetünk belőlük, hogy a „Lélekidomár”, — az „Akik kétszer hal­nak meg”, — a „Páter Péter” és egyéb az északnyugati Kárpátok vidékén játszódó regényekben akadhatunk többször is az idé­zőszavak mögött rejtező alakokra és ese­ményekre. A rajzok sorát Oroszlánkő várának romos részlete nyitja meg. Aprólékos tárgyszerű,­­ a boltívek, ablakkeretek kőszegélyzetét és a falazás minő voltát is feltüntető ábrá­zolás, amelynek kicsillanó érdekessége, hogy Jókai a szűk falak homályos közébe sütő napfény érzékeltetését is megkísérelte. A soron jelentkező Hainburg várának két részlete közül egyik a várablak kilátását rögzíti meg. Az ablaknyílásba szorított táv­latos részt színezte ki később Jókai zöld, — kék — és piros vízfestékkel. Beczkó vára egészének látképét négy részletrajz követi. Köztük a kápolna tornya és mérműves ablaka. A borzalmasan hirhe­­dett Csejtét a vár látképe, — a plébánia­­templom egyik sírkövének és a szt. Miklós kápolna boltozatának rajza képviseli a ne­vezetes bajuszos gyámkővel. Podhrágy és Bittse egészét és részleteit ábrázoló rajzok nyomában Hradnó kastélya, — majd Lietava várának három, — Likavának és Sztrecs­­nónak pedig egy-egy részlete fűzi tovább a sort. Ezek után következik Árvavár lát­képe, az egész füzet egyik legművészibb lapja. A beszterci kastély Koritnyica fürdő Jókai Mór : Petőfi-ház konyhája — La cuisine de la maison Petőfi — Kyxwi­e doMe Ilemecim

Next