Művészet, 1964 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1964 / 10. szám

ÚJ MŰALKOTÁSOK A HEIM PÁL KÓRHÁZBAN Szürke vasrácsos épület a Nagyvárad tér északi oldalán az egykori Állami Gyermekmenhely: mintha külsejével is az ide jutott gyer­mekek szomorú sorsát kívánná jelképezni. A századforduló körül épült, már inkább e század első éveiben, midőn a neo­k közt maga is neo-nak számító klasszicizmus diktálta az eklektika formáit, de már nyomot hagyott rajta a kezdődő szecesszió is. Négy épület alkotja az egykori menhelyt — ezek közül egy húzódik csak az utca felé, a többi mélyen benyúlik a telekbe; északra és délre magasföld­szintes, két emeletes épület, középen a lépcsőházzal és két oldalt a szűk folyosókról nyíló szobákkal, keletre és nyugatra pedig egy-egyemeletes, két lépcsőházas épület fogja közre a négyszög­letes udvart. A zárt négyszöget az utóbbi évek során megnyitották hátul, hogy a szomszédban épült új nővérlakásokhoz kijárást biz­tosítsanak. Mert az új rend ennek az épületnek is új rendeltetést adott: itt van most a Heim Pálról elnevezett központi gyermek­­kórház, mely helyi feladatok ellátása mellett egyúttal az egész ország gyermekgyógyászatának egyik központja. S hogy e komor épület hangulatát némileg oldják, a sivár teret díszítsék-dekorálják, a szegényesen megoldott udvar, mely néhány fájával és gyepével nyaranta parkká álmodja magát, szobrot kapott, a beteg gyerekek derítésére pedig három mozaikot raktak fel. Nem volt könnyű dolguk a tervező-kivitelező művészeknek: az épület stílustalan­­ekletikus jellegtelenségéhez beleülő műalkotást álmodni, hogy az ne legyen szöges ellentétben a befogadó gazdával, s mégis érvénye­süljön ott a nagy elmélyedést, töprengést kívánó feladat. Leginkább az a szobrász részéről — s bevezetőül mindjárt el­mondhatjuk, hogy Kiss Sándor jól oldotta meg a feladatot. Az elkészült szobor a kert hátulsó részén nyert elhelyezést; el­nevezése szerint Anya gyermekkel — lényegét tekintve: nő és gyermek egymásba kapcsolódó kétalakos kompozíciója. A két figura laza kapcsolatban áll csupán egymással: összetartozásukat inkább emocionális s kevésbé formai jegyek jelzik. Az ülő nő testével félig a gyermek felé fordul — ezt a mozdulatát aláhúzza a jobb karnak a felső combon való átvetése, míg a balkar könnyedén, puhán lóg a test mellett; az ülés könnyedségét az összeszorított térdtől lefelé szétnyíló alsó lábszár adja. A fiú kicsit magasabb posztamensen áll, kissé széttett lábakkal, bal karja puhán, eleresztve lóg a test mellett, jobbja könyökben kissé behajlított. A testek mintázása rendkívül egyszerű, helyenként, mint a haj mintázásában, a lapockacsontok kidudorodásának aláhúzásában engedve a natúrának. Ez ugyan eléggé szokatlan megoldás, itt azonban a környezet indokolja a helyenkénti naturális hangvételt. A teljesen sallangtalan, simán meg­oldott nagy felületek, a látszólagos emóciótlanság szerencsésen illeszkedik a belső, lezárt térbe; a műhöz jól alkalmazkodik, hozzá szervesen kapcsolódik a talapzat is. A hátsó épület emeleti folyosóit díszítik a mozaikok (jogos a kér­dés: miért pont ide került, a többi folyosóra miért nem?), s itt több nehéz problémával kellett szembenézniük a művészeknek: a folyosó rendkívül keskeny volta jóformán semmi rálátást sem enged az alkotásokra, s így a frízszerűen megoldott kompozícióknak mindig csak egy kis része látható, külön gondot jelentett két művésznek: Somogyi Jánosnak és Rác Andrásnak, hogy a belépőtől jobbra van a frízt befogadó fal, s így egységes kompozíció esetén a bejövő annak végét látja először, s előbb végig kell mennie a folyosón, hogy végigkísérhesse a mese fonalát. Rác András ötletesen meg­kerülte a problémát: különálló kis kompozíciókkal díszítette a fo­lyosót , Somogyi János története viszont így a végén kezdődik. Megnehezítette a munkát a megfelelő anyag hiánya is. A metlac­it­­lapok nem igen alkalmasak mozaik-rakásra: sem színűk, sem anya­guk nem teszi őket erre alkalmassá. Ezúttal mégis ezzel kellett a művészeknek dolgozni — hogy hogyan, azt majd mindjárt meg­látjuk. További nehézséget jelentett a folyosóról nyíló ajtók sora, mely teljesen szabálytalanul tagolja a rendelkezésre álló felületet, s amelyhez, tetszik-nem tetszik, alkalmazkodni kellett. A II. emelet jobboldai folyosóját — itt helyezkedik el az ideg­osztály — Szinte Gábor alkotása díszíti. Mesehangulatú művének összefogója a téma: a repülés történetét jeleníti meg Daedalustól Verne Hódító Roburján, a Zeppelinen át az űrrakétáig (ez utóbbi már csak egészen kis helyre szorult, az ajtó mögé, a sarokba­ — összefonva így mítoszt, mesét és realitást alkotásában. Szinte Gábor az egyes részleteket rendkívül találékonyan oldja meg, mégis talán a két legsikerültebb részlet a biplános jelenet — itt üvegmozaikot Somogyi János János vitéz. Részletek Jean le Preux. Détails Bumnab Hhoui. Jfemcuiu Rác András Képeskönyv. Részlet Livre d’images. Détail Khumcku . KapmuHKaMu. JJemcuib

Next