Művészet, 1966 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 11. szám
NYOLCVANÖTÖDIK SZÜLETÉSNAPJÁN KÖSZÖNTJÜK CSILLAG ISTVÁNT Ismerős a műterem és ismerősek a művek is. Mégis az idős művészt köszöntve néhány művét újra nézzük, együtt, megállunk a legjobbak előtt, amelyek a szobában mint alkalmi kiállításon szerepelnek, és beszélgetünk. Kérem, és ő anekdotákat mesél a magyar művészet nagy öregeiről. Közülük ma már kevesen élnek. Csillag István is egy a kevesek közül. 85 éves Csillag István szobrászművész, századunk egyik legnagyobb magyar éremművésze. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a pálkövei Zsilinszky-házban most helyezte el a többi egykorú dokumentum mellé az idős mester 1947-ben készült karakterisztikus Bajcsy-Zsilinszky-plakettjét. Ebből az alkalomból és születésnapját köszöntem felkerestem a még máig is friss alkotókedvű Csillag Istvánt. Petőfi Sándor utcai szerény műteremlakásában készülő plakettje előtt fogadott. A nagy posztimpresszionista Van Gogh lángoló szellemiségével küzd a maga anyagában. A sokszáz megmaradt és elpusztult mű mellé most újabbat formálnak az érző szobrászujjak. Megszokott hangján, a klasszikus magyar éremművészet stílusában alkot ma is. Az elmúlt 60 év csaknem valamennyi közéleti és szellemi nagyságát őrzik érmei és plakettjei. Sok prominens ember portréját mintáztam: szobrászokat, festőket, muzsikusokat, politikusokat — és sorolja a neveket — annyi, hogy fel sem lehet sorolni, sok-sok száz. Már nem is emlékszem pontosan mindegyikre: Zichy Mihály, Bruck Lajos festők — itt megakad. A kedves művészfeleség, ahogyan a nők szokták, mindig bele akar szólni a történet menetébe, de Pista bácsi pedánsan, szigorúan ragaszkodik ahhoz a sorrendhez, amit az elbeszéléseiben megszokott — Mozart, Haydn, Liszt, Bartók a muzsikusok, Hegedűs Gyula, Beregi Oszkár, Bartos, Rákosi Szidi színészek. A sorolást megakasztom a legnagyobb állomásoknál: 1908-ban Radnai Béla szobrászról készítettem plakettet. Szeretettel emlékezik vissza a főiskolás Csillag István: Gutenberg - Fymencepz Csillag István: Dózsa - tip utca évekre és mestereire Radnaira és Telesre. A főiskola elvégzése után is a várbazári műtermében tanultam tovább, mint privát tanítványa. Többször jártam Németországban, keveset Párizsban — zárja le ezeket az éveket. A tradicionális szellemű plakettek sorában az 1913-ban készült Falk Zsigmond, az 1925-ös Hevesi Simon, 1929-es Korányi Frigyes, majd az 1940-ben mintázott Gutenberg mértéktartó, egyszerű stílusával, lényeget hangsúlyozó formálásával a XX. századi magyar plakettművészet számottevő alkotása. Csillag István 1906 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon. Valamennyi hazai múzeum mellett, érmei és plakettjei külföldi gyűjteményekben is szép számmal szerepelnek: Rómában, Londonban, Bécsben, Brüsszelben. Itthon 1959-ben rendezte meg gyűjteményes kiállítását, és műveinek újabb bemutatása ma megint időszerű lenne. Büszkén mutat egy régi fényképet. Emléktábla előtt jobbra-balra vöröskatona díszőrség. Ez az 1919-ben készült Marx emléktábla. Magától Kun Bélától kaptam a megbízást erre a munkára, amit le is lepleztek. És a többi elkészült és leleplezett mű: a szántódi révház falán Csokonai, a Belügyminisztérium épületén a József Attila utcában a költő domborműve, Frankel Leó emléktáblája a róla elnevezett utcában, Zalaegerszegen a 48-as kormánybiztos Csányi Lászlóé. Megnézzük a művekről készült fényképeket, néhány gipszet, bronz érmeket és plaketteket. Azután Csillag Istvánt, a századforduló nagy bohémeinek ifjú társát, a kortárs művészt a Japán Kávéház művészasztaláról kérdezem. És ő mesél: Megboldogult tanárom vitt a Japánba. Jó barátságba kerültem ott Szinyeivel, Fényessel, Ripplivel. Teles csak nagy ritkán jött. Egyszer azt mondja nekem Lechner Ödön: Csillagom, mintázz meg,ha tudsz,itt az asztalnál. Nagy elismerés, óriási kitüntetés volt ez egy magamfajta fiatal művész számára. És ott az asztalnál ülve megmintáztam. Ezt a plakettemet annak idején a Szépművészeti Múzeum meg is vásárolta. — A társaságból legjobban Lechner Ödönt szerettem. Kedves, aranyos öreg bácsi volt, engem, aki akkor fiatal művész voltam — barátjának fogadott. Engem végtelenül szeretett és mind a ketten nagyon szerettük a nőket. . . Pista bácsi így mondja kedves történeteit a nagy művész barátokról. Szeretném még sokáig hallgatni ezeket a történeteket. Soós Klára 28