Művészet, 1969 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1969 / 2. szám
HIERONYMUS BOSCH (Folytatás a 6. oldalról) A Bolondok hajója (Louvre), mely a kiállítás plakátja, mottója és emblémája lett — ugyanebbe a csoportba tartozik. Egy zsúfolt lélekvesztőben hajózik tova a balgák különös serege, éneklő szerzetes és apáca, evéssel, ivással, illetve ezek következményeivel elfoglalt emberek. A hajó árboca élő fa, tetején rosszindulatú bagoly ül, lobogóján az eretnekség félholdjával, a hajó kormánya fakanál. Sebastian Brant 1494-ben megjelent Bolondok hajója művében is hajón indulnak a bolondok Narragóniába, a balgaság hazájába. Brant vagy más korabeli mű lehetett Bosch forrása is. A balgaság szomorúságának, melankóliájának mesteri ábrázolása a rotterdami múzeum ún. Csavargó képe, Bosch festészetének egyik remeke. A bordélyházra visszatekintő rongyos és különös tárgyakat hordó csavargó útnak indul, csak egy kutya ugatja meg. A barnásszürke színekben tartott kép Bosch festészetének különös szépségű remeke. A kép máig vitatott értelmezését Pigler Andor kutatásai közelítették meg, asztrológiai allegória lehetett. A bűnös világ életútját összesűrítve két hatalmas triptichonban fogalmazta meg Bosch. Két legjelentősebb műve a Szénásszekér és a Gyönyörök kertje (Madrid) oltárképre emlékeztető formájuk ellenére sem vallásos képek. Hatalmas dramatizált morális allegória a Szénásszekér, a hiábavaló dolgok hajszolásának köznapi drámája. Csukott tábláin egy csavargó vándorlása látható a gonosz világon át. A triptichon balszárnyán Éva teremtése, a Bűnbeesés és a kiűzetés a paradicsomból látható, mint a bűnök előtörténete. A középső táblán szénásszekér halad, rettentő antropomorf állatalakok, a bűnök megtestesítői húzzák, és a világi hatalom birtokosai, a pápa, császár és király kísérik. A szekér tetején önfeledt szerelmespárok, a mezőn pedig az élet kis drámái zajlanak: kuruzslók, sarlatánok, rablók és gyilkosok munkálkodnak, az anyák gyermeküket ápolják, kufárok pénzüket gyarapítják, és mindenki igyekszik valamit a szekérről elcsenni. „A világ egy szénásszekér, mindenki annyit vesz belőle, amennyit bír” — mondja egy régi flamand közmondás. A triptichon jobbszárnyán a bűnök borzalmas büntetése látható. Bosch másik főműve, a Gyönyörök (vagy Paráznaság) kertje triptichon az előzővel együtt a II. Fülöp gyűjteményéből került az Escorial kolostorba. A rejtélyes Gyönyörök kertje 1510 körül keletkezett, feltehetően a Nassau-Orániai ház valamelyik tagjának megrendelésére. A mű a XVI. század folyamán Bruxellesben volt, Orániai (Hallgató) Vilmos gyűjteményében, innen konfiskáltatta Alba herceg, és fiának tulajdonából került II. Fülöphöz. A kép különös története is bizonyítja, hogy nem egyházi célra készült, hanem valamely humanista műveltségű főúri gyűjtő rendelésére. A hatalmas triptichon (220x195 cm) csukott szárnyain a világ teremtésének harmadik napját látni. A föld üvegszférába burkoltan jelenik meg, és egy születőben levő furcsa természeti világ alakzatai tűnnek elő. A nyitott triptichon balszárnyán Éva teremtését, azaz a bűn születését látni. Ebben a paradicsomi kertben pálmafa, kaktuszok és furcsa őslények gyilkos harca veszi körül az első emberpárt. Középen a címadó kép, a Paráznaság kertje, vagy ahogy régen nevezték, „a világ változatossága”. Nem a gótikus Liebesgarten képek lovagi világa ez, bár e képeken sokkal durvább jeleneteket is találunk. Ebben a kertben furcsán keveredik a bűnös emberi világ a bizarr és túlburjánzó természettel. A meztelen kis emberkék, egyforma, egyéni karakter nélküli arcukkal, öntudatlan révületben, arcukon bárgyú mosollyal hajtják végre a földi szerelem parancsait. A háttérben az ifjúság vizében fürdő nőket a bűnök állatszimbólumain lovagló férfiak őrjöngő menete veszi körül. A háttérben bizarr növényi és ásványi alakzatok. A triptichon jobb tábláján a földi bűnök elnyerik méltó büntetésüket, a dantei víziónál is kegyetlenebb boschi pokolban. A Gyönyörök kertje értelmezése a művészettörténet, irodalomtörténet, pszichológia máig megoldatlan rejtélye. Oly monumentális és egyéni szintézise a későközépkori és korahumanista ideológiának, hogy részleteiben igaza van minden kutatónak, ha az asztrológia, az alkémia vagy az álomfejtés útján próbálják megközelíteni. Tolnay így összegezi véleményét: „Nem egyszerű didaktikus prédikáció (Siquenca), nem a szabad szerelem apoteózisa (Fraenger), hanem a szerelmi élet enciklopédiája. Egyúttal az emberiség földi paradicsomról való kollektív álmának ábrázolása, mely legmélyebb és tudatalatti vágyainak megvalósulását hozza, és ezzel együtt a hiúság és a törékenység kifejezése.” Beletartozik azoknak a képeknek a nagyobb családjába, melyek az emberiség mitikus aranykorát álmodják vissza. Motívumai valóban kollektív és ősi szimbólumokra vezethetők vissza, és a mélypszichológia XX. században felismert fegyvertárában is megtalálhatók. A Gyönyörök kertjében egy üveggömbben szerelmeskedő párja vagy vízen lebegő gömbszigeteinek megdöbbentő analógiáit találni egy versben, melyet Benedek István közöl az Aranyketrec egyik különös lakójának műveként. „Lebegünk, lebegünk átlátszó gömbben. Boldog egyek. Látod a többieket ? A levegőben úsznak sok-sok gömb boldogság-sziget. Mennyi-mennyi testvér! Hallod a zenét?” és további soraiban. Bosch természetesen nem volt elmebeteg, sem freudi szimbólumokkal operáló álfilozófus. A XVI. század elején a földi bűnök ezen enciklopédiája a hiúság és múlandó földi élvezetek vallásosmoralizáló allegóriája lehetett csak. Siguenca atya 1605-ben már így írt: bárcsak tele lenne az egész világ (Bosch) művek másolataival, úgy ahogy tele van e bűnökkel, hogy a bűnös emberiség megláthassa magát e tükörben. Bosch művei valóban nagyon sok másolatban maradtak ránk. Ezek a XVI. századi másolatok sokszor az elveszett eredetit pótolják, gyakran igen érdekes hírmondói Bosch népszerűségének. E másolatok fontosságát felismerve a kiállítás rendezősége bemutatta a Bosch utáni másolatoknak igen hosszú sorát is. Így került kiállításra ’s-Hertogenboschban első ízben a Szépművészeti Múzeum egy eddig raktárban őrzött képe is, a Gyönyörök kertje középső képének vászonmásolata. Az eredetinél valamivel kisebb másolat megcsonkítva és roncs állapotban került a múlt század végén a múzeum raktárába. A kiállításon nyilvánvaló lett, hogy messze kimagaslik a XVI. századi Bosch másolatok közül, áttetsző, lazúros festésmódja, friss ecsetvonásokkal festett részleteinek könnyedsége, az alakok naiv bája egyaránt Bosch közvetlen közelébe helyezik képünket. Igen különös, hogy néhány motívuma eltér a Pradóban őrzött eredeti műtől. Feltételezhető, hogy e másolat még a Bosch műhelyben keletkezett, mindenesetre mestere még Bosch közelében dolgozhatott. Vászonra pedig azért másoltak, hogy a fatáblára festett eredetiről minél gyorsabban készüljön el egy replika és minél olcsóbb legyen. Ha figyelembe vesszük, hogy az eredeti az uralkodóház gyűjteményében volt, elképzelhető, hogy e mű iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy több másolat készült róla. A fennmaradt másolatok közül a budapesti kép a legkorábbi, stílusban híven őrzi Bosch festészetének színeit, stílusának hűvös és fanyar eleganciáját, és kétségkívül igen kvalitásos mű. A budapesti vászonkép összehasonlítása igen nehéz. Boschtól nem maradt fenn eredeti vászonkép, csak régi inventárokból tudjuk, hogy sokat festett vászonra is. A kép, mely rövid ideig bemutatásra került a budapesti közönség előtt is, további restaurálásra szorul. Ezt a munkát Siskov Ludmil végezte el igen kitűnő érzékkel, és próbaképpen kiegészített a roncs képen egy részt, így gyarapodhatott a Szépművészeti Múzeum egy igen jelentős művel. Ha eddig Bosch műveiről mint a világ elé tartott tükörről beszéltünk, ez elsősorban a benne tükrözött világról szólt. A mester, aki ezt a tükröt tartotta nem morálfilozófus, hanem festő. Az általa megidézett démoni világot szorosan markában tartotta és irányította a maga akarata szerint. Hogy hitt-e az ördögi világ létezésében, nem tudni. Egy XVII. századi spanyol költeményben a szerző megkérdezi a Pokolban Boschtól, hogy miért van itt. Mire a mester, e késői kor inkvizíciós hangulata szerint így válaszol: mert sosem hittem létezésükben! De hitt mindvégig a művészet valóságában. Egy Szent Gergely miséjét ábrázoló tábláján a festett és domborművekkel díszített oltár alakjai és jelenetei a csoda erejétől megelevenednek, kilépnek „képmás” voltukból és valósággá lesznek. Ezt a csodát csak egy nagy festő tudta megtenni, életet lehelni a fantáziájában megszületett világba. Justinak, a kitűnő régi művészettörténésznek a szavaival zárjuk e sorokat, Bosch festő volt, „Maler, sehr ein Maler“. Urbach Zsuzsa 38