Művészet, 1971 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1971 / 1. szám

deplő leányát, akinek hangtalan méltóságában az asszonnyá előlé­pett időt ünnepli. Záhorzik Nándor művészetében lényeges vonás az a tény, hogy minden szobrának központi része a hibátlan tökély - innen fokozza alapeszméjét jelképes magaslatokig, testesítve a század törvényeinek új igazságait. Nagy utat járt be­­ a szén, olaj, vas, beton világából emelkedett föl, föl - egyre magasabbra. Munkásból művész lett. Losonci Miklós RÖKK KÁROLY EMLÉKÉRE 1970. aug. 15-én, 79 éves korában elhunyt Rökk Károly festőmű­vész. Az a csend, ahogyan eltávozott, jellemezte életét és alkotását is. Kalocsai otthonában és a Balaton mellett festette kulturált ízléssel tájképeit, melyek közül legegyénibb hangját a pasztellekben és víz­festményekben találta meg. A Művészettörténeti Értesítő 1964. évi 4. számában közölte 22 vízfestményét és rajzát, amelyeket 1915-1922 között Moszkvában és Szibériában készített. Ezeket is a valóság tisztelete és a művészi motívumok ízlésteli kiválasztása jelemezte. Valóság és artisztikum ilyen szerencsés találkozása a vedutisták erényeit juttatja eszünkbe. Ehhez bizonyára az is hozzájárult, hogy Rökk Károly nemcsak festő, hanem építész is volt. Az első világháborúbeli sebesüléséből felgyógyulva került Szibé­riába, ahol végül is rajzoktatónak hívták meg egy középiskolába, Abakanszba; ott több évig működött. Meg is nősült és kis családjá­val 1922-ben tért haza. 1923-ban mutatta be azután a Nemzeti Szalonban Oroszországban készült kb. száz vízfestményét. Ezek mind az ábrázolások érdekessé­gével, mind művészi kvalitásukkal szép sikert hoztak az alkotónak. Később állami akvarell-díjat és több más kitüntetést nyert el. Rökk Károly azóta is főleg a tájképfestést kultiválta­­ hazai tájak­nak sok szeretettel és tudással végzett hangulatos megfestésével. Bedő Rudolf NY. GULYÁS JENŐ (1920-1970) Korán hunyt el, ötvenéves volt. Munkássága két tájhoz kötődik szorosan, a Balatonhoz és a Bakonyhoz. Csopak és környéke, ahol közel két évtizedig élt, a tájképfestészetben való elmélyülés színhe­lye volt. Festette a tavat is, de szívesebben választotta képei témá­jául a változatos hegyes-dombos partvidéket: a vörös földben sora­kozó szőlőrendek, gyümölcsösök, pincék, a közöttük kanyargó utak, erdővel szegett hegyek, a csopaki öreg harangtorony, a Badacsony tömbje gyakori szereplője képeinek. Nem kereste a nagy panorámá­kat, egyszerű motívumait a táj iránt érzett szeretettel töltötte meg. A Bakonyban a bányákat és ipari üzemeket tanulmányozta. Ugyanazzal az őszinte együttérzéssel festette a gyárat, vájárt, gépkezelőt és vegyipari munkást, mint ahogy Tihanyt, Ará­­csot, halászokat vagy kedvenc modelljeit, a sakkozókat ábrá­zolta. Emberábrázolásai expresszívek, figuráit jellemző helyzetekben és felfokozott színekkel festette. Patkó Károly és Aba Novák Vilmos tanítványaként indult, majd Kandó László és Burghardt Rezső növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Az ötvenes években alakult ki egyéni ábrázolásmódja, melyet a nagybányai művészet tanulságainak alkotó alkalmazása jellemez. Több egyéni kiállítás s az országos tárlatokon való szereplések, s nem utolsósorban csendes, szimpatikus egyénisége révén Gulyás Jenő megbecsült tagja volt a művészeti életnek. Számos művét őrzik közgyűjtemények - köztük a Magyar Nem­zeti Galéria. „ ... ” . . . Heitler László Záhorzik Nándor: Martinász. 196­8 Travailleur au four Martin Mapmenig.UK Záhorzik Nándor: Csillag. 1970 Étoile - Maeada Záhorzik Nándor: VIT, 1968 Festival mondial de la Jeunesse, 1968 MenodyHolpodubia (fiecmited­Ab MOAOdeMCU, 1968 16

Next