Művészet, 1971 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1971 / 1. szám
deplő leányát, akinek hangtalan méltóságában az asszonnyá előlépett időt ünnepli. Záhorzik Nándor művészetében lényeges vonás az a tény, hogy minden szobrának központi része a hibátlan tökély - innen fokozza alapeszméjét jelképes magaslatokig, testesítve a század törvényeinek új igazságait. Nagy utat járt be a szén, olaj, vas, beton világából emelkedett föl, föl - egyre magasabbra. Munkásból művész lett. Losonci Miklós RÖKK KÁROLY EMLÉKÉRE 1970. aug. 15-én, 79 éves korában elhunyt Rökk Károly festőművész. Az a csend, ahogyan eltávozott, jellemezte életét és alkotását is. Kalocsai otthonában és a Balaton mellett festette kulturált ízléssel tájképeit, melyek közül legegyénibb hangját a pasztellekben és vízfestményekben találta meg. A Művészettörténeti Értesítő 1964. évi 4. számában közölte 22 vízfestményét és rajzát, amelyeket 1915-1922 között Moszkvában és Szibériában készített. Ezeket is a valóság tisztelete és a művészi motívumok ízlésteli kiválasztása jelemezte. Valóság és artisztikum ilyen szerencsés találkozása a vedutisták erényeit juttatja eszünkbe. Ehhez bizonyára az is hozzájárult, hogy Rökk Károly nemcsak festő, hanem építész is volt. Az első világháborúbeli sebesüléséből felgyógyulva került Szibériába, ahol végül is rajzoktatónak hívták meg egy középiskolába, Abakanszba; ott több évig működött. Meg is nősült és kis családjával 1922-ben tért haza. 1923-ban mutatta be azután a Nemzeti Szalonban Oroszországban készült kb. száz vízfestményét. Ezek mind az ábrázolások érdekességével, mind művészi kvalitásukkal szép sikert hoztak az alkotónak. Később állami akvarell-díjat és több más kitüntetést nyert el. Rökk Károly azóta is főleg a tájképfestést kultiválta hazai tájaknak sok szeretettel és tudással végzett hangulatos megfestésével. Bedő Rudolf NY. GULYÁS JENŐ (1920-1970) Korán hunyt el, ötvenéves volt. Munkássága két tájhoz kötődik szorosan, a Balatonhoz és a Bakonyhoz. Csopak és környéke, ahol közel két évtizedig élt, a tájképfestészetben való elmélyülés színhelye volt. Festette a tavat is, de szívesebben választotta képei témájául a változatos hegyes-dombos partvidéket: a vörös földben sorakozó szőlőrendek, gyümölcsösök, pincék, a közöttük kanyargó utak, erdővel szegett hegyek, a csopaki öreg harangtorony, a Badacsony tömbje gyakori szereplője képeinek. Nem kereste a nagy panorámákat, egyszerű motívumait a táj iránt érzett szeretettel töltötte meg. A Bakonyban a bányákat és ipari üzemeket tanulmányozta. Ugyanazzal az őszinte együttérzéssel festette a gyárat, vájárt, gépkezelőt és vegyipari munkást, mint ahogy Tihanyt, Arácsot, halászokat vagy kedvenc modelljeit, a sakkozókat ábrázolta. Emberábrázolásai expresszívek, figuráit jellemző helyzetekben és felfokozott színekkel festette. Patkó Károly és Aba Novák Vilmos tanítványaként indult, majd Kandó László és Burghardt Rezső növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Az ötvenes években alakult ki egyéni ábrázolásmódja, melyet a nagybányai művészet tanulságainak alkotó alkalmazása jellemez. Több egyéni kiállítás s az országos tárlatokon való szereplések, s nem utolsósorban csendes, szimpatikus egyénisége révén Gulyás Jenő megbecsült tagja volt a művészeti életnek. Számos művét őrzik közgyűjtemények - köztük a Magyar Nemzeti Galéria. „ ... ” . . . Heitler László Záhorzik Nándor: Martinász. 1968 Travailleur au four Martin Mapmenig.UK Záhorzik Nándor: Csillag. 1970 Étoile - Maeada Záhorzik Nándor: VIT, 1968 Festival mondial de la Jeunesse, 1968 MenodyHolpodubia (fiecmitedAb MOAOdeMCU, 1968 16