Művészet, 1982 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám
Bemutatjuk Tízéves a Gorka Kerámia Múzeum 1972. IV. 29-én nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt a Gorka Kerámiamúzeum - a művész egykori lakóhelye és műhelye. A korábban Nógrádverőce néven ismert hangulatos Duna menti kisközségben, a mai Verőcemaroson csaknem 50 évet élt le Gorka Géza, a magyar kerámiaművészet kiemelkedő és korszakalkotó egyénisége. Itt alakult ki jellegzetes keramikuskaraktere, innenveti fel művészi pályája. A meghitt, békés környezetben és a céljainak megfelelő műhelyben töretlen alkotókedvvel látott munkához, hogy létrehozza az önálló kerámiaműfajt. Munkásságával megcáfolta azt a megkövesedett előítéletet, amely szerint a kerámia nem egyéb, mint a szobrászat, festészet és grafika keveréke. A magyar kerámia korábbi fázisát ugyanis döntően befolyásolta az a tény, hogy a keramikusok többsége szobrászként kezdte pályáját, ami szemléletükre és anyagkezelésükre is erősen rányomta bélyegét. Ehhez a gyakorlathoz képest Gorka funkcionális beállítottsága merőben újat hozott. Az ősi fazekashagyományokból kiindulva, a keleti művészet ornamentikáján és az európai habántechnikán keresztül a korszerű, újonnan kikísérletezett technológiákkal korszakalkotó szintézist teremtett a magyar kerámiaművészetben, és ezzel azt európai rangra emelte. A művész egykori otthona, a háromszintes épület csaknem teljes életművét felöleli. A kiállított darabokon jól megfigyelhetők az egyes tendenciák, kísérletezések és újítások. Ami minden alkotásában közös, az a nemes egyszerűség, szépség és harmónia. Az anyag és forma, a díszítés és szín kerámiáin mindig egységet alkotnak. E rövid tájékozódás után ismerkedjünk meg talán közelebbről is a múzeummal. Amint belépünk az épületbe, a földszinti helyiségben Gorka művészi pályájának első ösztönzőit, a magyar paraszti kerámia használati tárgyait láthatjuk. A fazekasmesterséggel fiatalon ismerkedett meg: 25 éves volt, amikor a család Mezőtúrra költözött, a népi fazekasság ismert és híres központjába. A mesterséget tanuló fiatalember Badár Balázs fazekastól nemcsak a népi kerámia alapszabályait sajátította el, hanem bepillanthatott műhelyében a keleti művészet forma- és motívumvilágába is. Az itt szerzett tudás, az anyag szeretete és ismerete biztos alapot jelentett további munkásságában is. A népi fazekasság elsődleges célkitűzését - a használhatóságét - pályája során mindvégig magáénak vallotta, erre épített akkor is, amikor a későbbiekben sajátos, egyéni technikáit kialakította. Jól példázzák ezt a törekvését az emeleten látható figurális kerámiái is: még a különböző állatalakokon is a használhatóságot tartotta a legfontosabbnak, plasztikáit ezért edényformákkal egyesítette. Hogy a paraszti kerámia mennyire éltető ereje maradt Gorka művészetének, az is mutatja, hogy Németországban tett tanulmányútja után ismét Badár mester mezőtúri műhelyében dolgozott, de most már a gyári és népi kerámia lehetőségeinek együttes felhasználása foglalkoztatta. Pályája további útját, ennek kísérleteit és eredményeit az emeleti kiállítótermekben, illetve a lépcsőfeljáró falain szemlélhetjük. Érdemes a habán tárgyakkal kezdeni a látogatást mint annak a korszaknak a termékeivel, amely Gorka munkásságában időrendben is a népi fazekasság után következett. Nem véletlen, hogy az 1920-as években, amikor az egykori habán kerámiaművészet mind Magyarországon, mind Európában újra felkeltette az érdeklődést, Gorka is fokozott figyelemmel fordult feléje. A habán fazekasság emlékei, korsók és tányérok elevenedtek meg keze nyomán. Érdeklődésének azonban mélyebb gyökere is volt: szülőhelye, a Nyitra megyei Nagytapolcsány, ahol gyermekkorát töltötte, közel volt a habán fazekasság hazájához. A népi fazekasság mellett másik meghatározója Gorka alkotótevékenységének. 1 2 21 1 A múzeum homlokzata 2 Részlet a kiállításból