Művészet, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11-12. szám
12 Dondi: Pre, spray és vászon, 130x248 cm, 1982 13 Futura 2000: Far east thene, spray és vászon, 138x242 cm, 1982 14 Rammelszee: Maestro 2 hyle risk, papundekli és marker, 26x61 cm, 1979 Edit Deák (Deák) magyar származású művészeti író úgy véli, hogy a New York-i esőfestők jelentős dolgokat művelnek, s méltán látja így tevékenységüket. Igyekszik meggyőzni a városban élőket, hogy a festőket ne tekintsék a metró, a vonatok elcsúfítóinak, hiszen a művészeket nem ilyen cél vezeti. „Leonardo és Picasso sem gondoltak olyat soha, hogy festészetükkel tönkreteszik a fehér vásznat. Sajnos a jog - írja - a festők ellen fogalmaz, s a köztulajdon rongálóinak minősíti őket. Nem csoda hát, hogy sok New York-i már úgy van vele, ha rongálásról hall, eleve a graffitisok jutnak eszébe. Ezt erősíti a kampány, amit a város is folytat ellenük, hangsúlyozva törvényenkívüliségüket, a törvényenkívüli divatját olvasva fejükre." Szembenállás, szembenállás. Ez jellemzi a fennmaradottak magatartását. Jelvényszerű felirataik is ezt sugallják, mint War, Hitting, Bombing, Cannon, Camouflage (Harc, Háború, Ágyúzás, Bombázás, Leleplezés). Ilyen gondolatokkal fordulnak ezek a gyalogfestők szembe a városukkal. Vagy ki tudja? Talán éppen a város mellett állnak, hiszen növelik hírét, az iránta való kíváncsiságot és érdeklődést. New Yorkkal foglalkozik a szakma, a kritika, miközben sok gyűjtő utazik oda, hogy felvásárolja a kifestett vagonokat. Közben a festők egy része feljön és műtermet nyit, nevessé válik, valutát kasszíroz Európától és Japántól. A vagonok, a vásznak, fotóik és történeteik útrakelnek, könyveket adnak ki róluk. Röviden szólva termelik a történelmet. A városatyák titokban talán már le is állították a kivezényelt nyomozócsoportok munkáját, s lehet, a vadászkutyák is kimenőt kaptak egy kis futkározásra a Centrál Parkban. Végül is nem mindegy, milyen festék van egy metróvagonon? Különösen ha olyan lerobbant és semmilyen, mint a New York-iak legtöbbje. Nem izgalmasabb egy süket designnál, ha a föld alatt festmény robog festmény után, szerte a városban? Persze szokatlan, nagyon szokatlan lenne, ha mindent összefestenénk magunk körül, mert lehet, akkor a képek számára már nem is maradna hely. De mint tapasztalhatjuk, bőven akad, még a ma festészetének fővárosában is, mert azok, akik feljöttek a csőből, egyfolytában dolgoznak megrendelőiknek. Lenn és fenn egyszerre, vásznon vagy éppen a metróvagonok acéllemezén, de tombol a festészet. Attalai Gábor 12 13 14