Művészet, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11-12. szám
lékezéssel azokra az időkre, amikor még rendre sem dolgoztak, meg azzal, hogy időnként le-leszállnak, mint az egykori vájárból lett bányaigazgató a tárnákba, múltat idézni. A karrier azonban itt fenn folyik. Quik, az egyik Bronxból való graffitis igen tényszerűen beszél erről. „Én egyre többet festek vászonra, így még meg is fizetnek. Lenn a csőben viszont csak egy társadalomellenes vandál vagyok, egy a több száz közül, akit üldözni kell. De vásznaimra is csak spray-vel festek, mint odalenn. Az olaj kövér és élettelen, szörnyűséges." Noc 167 azt mondja, hogy ő már tizenegy éves korától éppen eleget festett odalenn. „Elég volt a hepajból." Jöhetnek a múzeumok. Dondi - most, hogy feljött a csőből - úgy látja: „Itt fenn még rohadtabb a harc, mint odalenn. A galéria olyan számomra, mint egy újfajta rendőrkülönítmény. A vásznak messzire visznek attól, ami ott lem történt. Ott más volt a festés. Nem kontrollálta senki, vad volt és esetleges, míg itt fenn minden egyre meghatározottabb. Ezzel együtt volt valami, ami vonzott ide, ide fel. Volt valami, ami a vagonoktól felcsalt minket a vásznakhoz." S röviddel ezután hozzáteszi: „Mindezzel együtt a Subway-festészet szélesebb összefüggésekben szemlélve, a többi művészeti tevékenységekkel összevetve bizonyítja, miként lehet valami kreatív az intézmények beleszólása nélkül. A lenti festészet — mondja — olyan kvalitással rendelkezik, ami független bármiféle befolyástól." 9 10 9 Keith Haring: A profik is leszállnak néha bemutatni egy-egy álgraffitit 10 Zephyr: Cím nélkül, spray és vászon, 175x187, 1982 11 Munka közben a Subway Graffiti-festő 92