Lyka Károly szerk.: Művészet 2. évfolyam (Budapest, 1903)
5. szám - Külföldi krónika - Berlin
Külföldi krónika SCHMITT-HOFFMANN LILY rajzolta a 299-ik oldal fejlécét. SZÉKELY ANDOR „A Ganseplaats Brüggeben" című művét reprodukáljuk a 305-ik oldalon. Eredetije pasztellrajz. SARKADI ELEMÉR egy záródíszét közöljük a 307-ik oldalon, egy fejlécét a 326-ik oldalon. NAGY ZSIGMOND rajzolta a 308-ik oldalon közölt tanulmányt. Eredetije vereskrétarajz. FERENCZY KÁROLY műve a 309-ik oldalon közölt tanulmány.,Eredetije szénrajz. HAZAY ALADÁR rajzolta a 310-ik oldal fejlécét. BECK Ö. FÜLÖP egyik plakettjét közöljük a 311 -ik oldalon. A „Budapesti Photo-Club" számára készült. Ugyanennek a művésznek egy másik plakettjét közöljük a 314-ik oldalon. SZENTGYÖRGYI BÉLA fejlécét közöljük a 316-ik oldalon. BELANYI VIKTOR egyik záródíszét közöljük a 324-ik oldalon. EISENHUT FERENC művészi hagyatékából közlünk egy-egy tanulmányrajzot a 325., 329., 332., 337., 338. és 339-ik oldalon. ÉBERLING GYULA rajzolta a 327-ik oldal záródíszét. MYSKOVSZKY ERNŐ rajzolta a 328-ik oldal fejlécét. TELCS EDE egy arckép-plakettjét közöljék a 330-ik oldalon, ugyanennek a művésznek Deák Ferenc-plakettjét a 344-ik oldalon. McNEILL WHISTLER „Arckép" című olajfestményét reprodukáljuk a 336-ik oldalon. ITÜNTETÉSEK. A földmívelésügyi miniszter által telepes templomokra kiírt pályázaton 41 szerző vett részt 64 pályaművel. A bírálóbizottság a rendelkezésére álló 21 díjból csak egyet adott ki, ennek nyertese Bánszky Mihály. Megvásárlásra ajánlott 18 tervet. Ezek jeligéje a következő: Vakolat (tervezők Sándy Gyula és Förk Ernő), Anima (tervező Riemer Márkus), Kéthajós (tervező Sándy Gyula és Förk Ernő), Vörös pont kettős körben (tervező Károlyi Emil), Excelsior (tervező Riemer Márkus), Szeretet (tervező Walch Viktor és Borsos József), Tanulmány (tervezők Ferk Ernő és Sándy Gyula), továbbá: Luther A., kettős kereszt vörös körben, Miatyánk, In nomine patris, Evangélium B., Szt. László, Reformatió, Evangélium, Hódság, Kör-körben. A zalatnai Lukács Béla szobormű-bizottság zsűrije egyhangú ítélettel a következő pályaműveket jutalmazta: 1. „Zalatna szülöttének". A munka kivitelével bízatott meg. Szerzői: Grosz Aladár szobrász és Fritz Oszkár műépítő. 2. „Munka és becsület". Szerzői: Radnai Béla szobrász; Papp és Szabolcs műépítészek. A harmadik jutalmat Gáeli István szobrász kapta. A Magyar Iparművészeti Társulat Trefortemlékérem és plakett-pályázatán a beérkezett nyolc pályamű közt az 500 koronás első díjat Gaál István, a 300 koronás második díjat Beran Lajos plakett-mintájának ítélte oda a zsűri. Ezenkívül 200—200 koronával jutalmazta Beck Ö. Fülöp és Szirmai Antal pályaműveit. A besztercebányai kereskedelmi és iparkamarai székesegyház terveire hirdetett pályázatra beérkezett 57 pályaterv fölött az építő bizottság következőkép döntött: A I. díj (600 kor.) nyertese a „Cyklop" jeligéjű pályaterv. Tervező Sebestyén Arthur. A II. és Ill ik díj a „Rikárd" és „Szép Urpin" jeligéjű pályaterveknek ítéltetett oda. A „Rikárd" szerzője Baranyai Aladár műépítész a „Szép Urpin"-é, Komor Marcell és Jakab Dezső, műépítészek. KÜLFÖLDI KRÓNIKA |BERLIN. — Sokat beszélnek most egy, a polgrosz közoktatásügyi minisztériumban végbement személyváltozásról, mely újabb adalékul szolgálhat Vilmos császárnak a művészeti politika terén követett retrográd irányzatához. Arról van szó, hogy az említett minisztériumban az újabb művészetre vonatkozó ügyek vezetéseivel eddig megbízott Müller titkos főkormánytanácsost állásától fölmentették és helyébe Schmidt, ugyancsak titkos főkormánytanácsost nevezték ki. Ez a személyváltozás magában véve teljesen érdektelen, csak az előzmények kölcsönöznek neki némi pikáns jelentőséget, mely azonban nem igen lépi túl az udvari és a bürokrata körök szűk korlátait. Az ezévi berlini kiállítás megnyitása után ugyanis, a tárlatról visszautasított diletánsok egy kisebb csoportja, egy a kiállítás juryjét és vezetőségét támadó és vádoló röpiratot juttatott a császár elé, amely röpiratnak csak abban az egy pontban volt igaza, hogy a tárlatról nem az összes diletánsokat, hanem csak néhányat utasítottak vissza. A császár a röpirat kapcsán beható jelentést kért az esetről, és ennek 335