Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)
4. szám - Szász Gyula
Szász Gyula ben, mint 15 esztendős gyermekifjú, Bécsbe ment az akadémiára. Növendékkorában készítette Péter és Pál apostolok szobrait a nagyrécsei, Szűz Mária szobrát pedig a tapolcai templom számára. Az akadémián díjat is kapott „Bacchus neveltetése" c. szoborcsoportjával. Bár tanulmányai befejezése után hoszszabb utat tett Olaszországban, a bécsi akadémia stílusához nem lett hűtlen, s plasztikája mindvégig ugyanazt a barokkizáló irányt mutatja. Az olasz út végeztével Budapestre költözött, s azontúl itt működött egész halála napjáig. (Megh.jún.24-én.) Budapesten legelőször Szigligeti Ede és Halmi szobraival mutatkozik be, s ezután egész sorát készíti a büsztéknek, apróbb szobroknak, melyek több fővárosi magán és középületen kaptak helyet. Érdekes munka az „Aratóleány" c. szobra, s a csáktornyai „Zrinyi-emlék". Alakokat mintázott a ferencvárosi plébániatemplomra, ő készítette Gluck és Mozart szobrát az Operaház homlokzatán, az új országház számára a hét magyar vezér szobrát, valamint a honvéd főparancsnoksági épület homlokzatát díszítő alakokat is. 1883 óta mintázást tanított a II. kerületi reáliskolában. Műtermében készen láttuk Pozsony város pályázatára szánt Petőfiszobrot, valamint a Szabadság és a Kossuth szobor-pályázatokra készített mintázatokat, — még dolgozni akart, de másként végeztetett. D. I. MADONNA SZÁSZ GYULA MŰVE