Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)

4. szám - Szász Gyula

Szász Gyula ben, mint 15 esztendős gyermekifjú, Bécsbe ment az akadémiára. Növendékkorában készí­tette Péter és Pál apostolok szobrait a nagy­récsei, Szűz Mária szobrát pedig a tapolcai templom számára. Az akadémián díjat is ka­pott „Bacchus neveltetése" c. szobor-csoport­jával. Bár tanulmányai befejezése után hosz­szabb utat tett Olaszor­szágban, a bécsi akadé­mia stílusához nem lett hűtlen, s plasztikája mindvégig ugyanazt a barokkizáló irányt mu­tatja. Az olasz út végeztével Budapestre költözött, s azontúl itt működött egész halála napjáig. (Megh.jún.24-én.) Buda­pesten legelőször Szig­ligeti Ede és Halmi szob­raival mutatkozik be, s ezután egész sorát ké­szíti a büsztéknek, ap­róbb szobroknak, melyek több fővárosi magán és középületen kaptak helyet. Érdekes munka az „Aratóleány" c. szobra, s a csáktornyai „Zrinyi-emlék". Alakokat mintázott a ferenc­városi plébánia templomra, ő készítette Gluck és Mozart szobrát az Operaház homlokzatán, az új-országház számára a hét magyar vezér szobrát, valamint a hon­véd főparancsnoksági épület homlokzatát dí­szítő alakokat is. 1883 óta mintázást tanított a II. kerületi reáliskolában. Műtermében készen láttuk Pozsony város pályázatára szánt Petőfi­szobrot, valamint a Sza­badság és a Kossuth szobor-pályázatokra ké­szített mintázatokat: — még dolgozni akart, de másként végeztetett. D. I. 262 MADONNA SZÁSZ GYULA MŰVE

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék