Lyka Károly szerk.: Művészet 8. évfolyam (Budapest, 1909)
3. szám - Hazai krónika
irányul. Sablonokkal előállított permetezett rajzai is megfontolt számítással készültek. A komolyság egyáltalában nem hiányzik az iskolából, mely néhány év alatt meglepő gyorsasággal reformálta magát. Grafikai osztályának jelentőségét fokozza az is, hogy nagyobb eredményt elért idősebb művészek is felkeresik. Az ott dolgozó ifjú generáció szellemi fegyelmezettsége nagyrészben ez együttműködésnek köszönhető. T. Z.ANDORKO GYULA: Szép reményekre jogosító "" ifjú művészélet hamvadt el március 25-ikén Budapesten . Andorko Gyula fiatal festő önkezével vetett véget életének. Bodolló községben, Abaúj-Torna vármegyében született 1883 február 2-ikán. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen, Budapesten és Rimaszombaton végezte s korán kivált iskolatársai közül. Azután a budapesti iparművészeti iskolába került, ahol Pap Henrik volt a tanára. De már gyermekkora óta hajlama levén a festészetre, fél év után Münchenbe utazott, ahol négy évet töltött. Ott előbb Hackl, aztán Herterich és később Zügel voltak mesterei, akik nagyon megkedvelték a friss magyar tehetséget. Ezüstérmet is kapott az Akadémián. Münchenből Párisba került, ahol szorgalmasan dolgozgatott s 1907-ben és 1908-ban az őszi szalonban állította ki festményeit. A párisi sajtó dicsérőn írt az utóbbi kiállításon szerepelt műveiről, sőt akadt egy műkereskedő, Clovis Ságot, aki késznek nyilatkozott összes festményei elárusítására. Parisban a „Búcsú", „Konyha" és „Szajna-parti részlet" című festményei voltak kiállítva. Részt vett 1908-ban a nizzai kiállításon is „Virágos temető" és „Szundikálás" című képeivel. De még ebben az évben megjelent Budapesten is: „Rudnoki búcsú" című festményét a „Miénk" kiállításán elismeréssel fogadta a hazai kritika. Eddigi sikereiben bízva háromszor pályázott az Andrássy-ösztöndíjra, de hiába. Az állam 1900-ban 1600 koronás ösztöndíjat juttatott neki. A balsikerek fájdalmasan érintették az érzékeny lelkű ifjút, s elhatározta, hogy a külföldön keres boldogulást. Párison kívül több hónapot Hollandiában töltött. Múlt nyáron haza jött pihenni. De a végzet itt összehozta egy fiatal leánnyal, aki egy ideges rohamában minden ok nélkül öngyilkossá lett. A fiatal művész érzékeny szíve nem bírta elviselni a leány elvesztése felett érzett fájdalmát. Végre maga is fegyverhez nyúlt s kioltotta reményteljes életét. A magyar művészet nem közönséges tehetséget vesztett benne EGY MŰVÉSZETI FAKULTÁS FELÁLLÍTÁSÁRÓL. Sokat vitatott kérdése korunknak a középiskola szerepe a művészetben. A kritikusok, pedagógusok és művészek erre a kérdésre vonatkozó vitájában egy tétel kristályosodott már ki. Ez a tétel — amelyben valamennyien megegyeznek — az, hogy a művészet fejlődése nagy és fejlett műértékű közönséget kíván, amely közönség műérzékének kifejlesztését el kell kezdenie a középiskolának és folytatniuk a múzeumoknak, tárlatoknak és vidéki kultúrpalotáknak. Kétségbevonhatatlan tény, hogy elsősorban a művészeti előadások a középiskolában nevelhetnek csak olyan széleskörű megértő közönséget, amelyet megkövetel az egészséges művészi fejlődés, de amely ma, a művelődés demokratizálódása korában hozzájárul az emberiség átlagos nívóemeléséhez is. A középiskolai kötelező művészeti oktatással nem akarunk itt bővebben foglalkozni, de felvetünk egy évvel szorosan, összefüggő kérdést, amelyet eddig nem túlságos figyelemre méltattak és ez a kérdés az, hogy van-e nekünk elegendő szakértő emberünk, akikre a jövendő műpártoló közönségének nevelését rábízhatjuk ? E kérdésre csak nemmel válaszolhatunk. Ha nézzük azt a körülbelül hatszáz középiskolát, amelyekben művészettörténeti előadásokat kellene tartani és számot vetünk azzal, hogy egész jövendő művészetünk prosperálásáról van szó, akkor logikus követelményként kell hangsúlyoznunk egy művészeti fakultás felállításának szükségességét. A mintarajziskolai vagy egyetemi hézagos előadások nem olyanok, amelyek egy sorba volnának állíthatók pl. a jogi fakultás tanulmányi rendjével, a művészeti könyvek és cikkek pedig már bizonyos fokú előleges művészi kultúrát tételeznek fel. Az a kezdő vagy művészet iránt érdeklődő ifjú, aki ezen cikkek alapján akarná magát kiképezni, önkénytelenül is azt a jogászt juttatja eszünkbe, aki a jogot nem a tankönyvek rendszerbe foglalt anyagából gondolná elsajátíthatni , hanem — a kúriai 199