Lyka Károly szerk.: Művészet 9. évfolyam (Budapest, 1910)

3. szám - Lázár Béla: Az Andrássy-úti Babocsay-villa

AZ AISDRÁSSY-ÚTI BABOCSAY-VILLA­ ndrássy úti sétáinkon önkénytelenül a villákra terelődik figyelmünk. Eleinte szórakozottan nézdelődünk. Az olasz villák oszlopos bejáróik­kal, a kilátó tornyocskás román váracskák, a barokk fia-paloták gipsz Atla­szaikkal és cifra loggiáikkal, a sok szabályos ablaksor, melyek mögött kétségtelenül rosszul megvilágított szobák búslakodnak — mind, az unalomig ismert hazugság valahány! Nem is kötik le figyelmünket. Nem keltenek fel életérzéseket bennünk. Nem vagyunk beléjük. Pedig az épület hatása csak olyan lélek­tani törvényeken épül fel, mint a szépművé­szet más formái. Itt is az optikai képekhez fűződő érzelmek hatása alatt képzeletünkben kifejlődő belső utánzás szerzi a művészi él­vezetet. De a mi villasorunk közt belső után­zásra nem hív fel semmi. Nem keltenek ér­zelmeket, melyek képzeletünket megindítsák. Mi ennek az oka ? Mert ezek az épületek belső ellentmondás­ban szenvednek, nem a modern ember mozgás-és testérzeteinek kifejezései, ritmusuk nem egyezik meg korunk érvelésével. Pedig a mo­dern művészi épület csak oly művész forma­képzeletéből foganhat, akinek képzeletét ép­pen a modern ember mozgás és testérzetei sugalmazzák; ezekkel harmóniában gyúrja át az anyagot, formálja azt új formákba, az új szükségleteknek megfelelően. E feltétel telje­sülése nélkül pedig nincs együttérzés, nincs eggyéválás, hiányzik a műélvezet alapfelté­tele. Minden korban az életérzések teremtik a stílust. Aki aztán a műalkotást megillető érdeklő­déssel közeledik az Andrássy-út utolsó villá­jához, az Árkay Aladár tervezte Babocsay­villához, hirtelen egy sajátos hatás rabja lesz. Azonnal megérzi, hogy itt egy finoman, sőt magyarosan érző, eredeti képekben gondol­kozó művész alkotásával került szembe. Halk, de derűs, élénk és kecses ritmusba fogott dallamok szállanak felénk. Megérezzük, hogy itt harmónia keletkezett, mert egy modernül gondolkozó építtető került össze egy, a mo­dern embert megértő építésszel, s e harmó­niából szépségek fogantak. Az építtető igen fontos faktor, hogy Ruskinnal szóljak, ez eset­ben amolyan „emberhez méltón élő ember", akinek nem frázisok kellettek, hanem igazsá­gok s szerencsésen megtalálta azt, aki ez igazságokat a kellő formanyelven fejezze ki. I 15 AZ Ó­BUDAI HAJÓGYÁR RAUSCHER LAJOS RÉZKARCA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék