Lyka Károly szerk.: Művészet 11. évfolyam (Budapest, 1912)
2. szám - Adatok művészetünk történetéhez
Adatok művészetünk történetéhez gűek. Túlprodukcióról igen is lehet szó, de csak akkor, ha a fogyasztás piacául Budapestet s nem Magyarországot tekintjük. Ma a helyzet az, hogy az egész ország minden művésze egyetlenegy város, Budapest mecénásainak pénzén él. Ennél egészségtelenebb állapotot el se lehet képzelni. Budapesten csaknem egy évtized óta évenként 40 — 50 műtárlat nyílik meg, ami csupán festményekben néhány ezer darabot jelent. Ki van zárva, hogy az ország egyetlen városának publikuma állandó és eredményes fogyasztója legyen ekkora termelésnek. Viszont nevetséges még csak elképzelni is, hogy ez az évi termelés sok volna az egész országnak. A baj tehát az, hogy művészetünk gazdaságilag egyetlenegy pontra van koncentrálva. Hogy az egész ország összes művészeinek egy piacuk van csupán s ez a piac a már nemzedékek óta kihasznált Budapest. Aligha akad gondolkodó ember, aki be ne ismerné ennek a gazdasági helyzetnek fonák, egészségtelen voltát. Ez az egészségtelen helyzet a legnagyobb baja művészetünknek s vele együtt az ország nem-budapesti közönségének, amely így el van zárva a művészettől. Addig, míg művészetünknek gazdasági alapja ilyen marad, nem várhatunk tehetségeinkhez méltó fellendülést. Akinek szívén fekszik művészetünk sorsa, attól elvárható, hogy minden erejével közreműködik ennek a helyzetnek megváltoztatásán. S csakugyan történtek is már idevágó kísérletek. A Képzőművészeti Társulat rendszeres kiállításokat rendezett Balogh Bertalan igazgatása mellett vidéki városokban, mégpedig a szokásos vándorkiállítások igen gyönge színvonalát messze felülmúló anyaggal s a kísérlet kitűnően bevált. Kitűnt, hogy ezen az alapon s ezzel a módszerrel csakugyan el lehet érni művészetünk adminisztrálásának ez idő szerint legfontosabb célját, azt, hogy képeink és szobraink fogyasztó piaca egész Magyarország legyen s ne csupán Budapest. De kitűnt még valami. Az, hogy e vándorkiállítások tulajdonképen nem járnak anyagi kockázattal. Minden költségük megtérül, sőt még egészen tisztességes jövedelmezőségű vállalkozás válhatik belőlük, ha úgy rendezik, mint Balogh a két vidéki ciklust. Minden befektetés nélkül még sem lehet ezeket a tournéokat rendszeresíteni. Ha a tőke meg is térül, befektetése elengedhetetlen szükség. A Képzőművészeti Társulatnak, sajnos, nincs ily befektetéshez szükséges tőkéje. A maga erejéből tehát nem vállalhatja el ezt a propagandát. Két mód kínálkoznék a terv organikus végrehajtására. Az egyik, ha magánemberek ajánlanának föl e célra tőkét. Ezt talán nem is volna oly nehéz összehozni. Csakhogy ez esetben előállhatna 7, az a nem kívánatos eshetőség, hogy a vándorkiállítások kizárólag kereskedelmi ízűekké válnának s a kereskedelem szokása szerint könnyen válnék az ily vállalkozás selejtes tömegcikk propagátorává. Ez éppen nem volna célra vezető mód. Sokkal helyesebbnek mutatkozik a másik módozat, az t. 1. hogy a Képzőművészeti Társulat folytassa a vándorkiállításokat a már kétszer kitűnően bevált rendszer szerint, az állam pedig adja hozzá a szükséges pénzt, ami egyszerűen kölcsönnek is volna tekinthető, amennyiben megtérülne. Hány mindenképen meddő külföldi kiállítás részesül a magyar állam pénztárának gyakran túlságos nagylelkűségéből akkora támogatásban, amekkorából idehaza évek hosszú sorára egészséges gazdasági alapokra helyezhetnék művészetünket. Többször esett már szó egy ilyféle tervről. Parlamentünk, sajnos, nem méltatta figyelemre. Nem akadt senki, aki a meglevő bajt komolyan tanulmányozva, fáradságot vett volna magának a baj okainak elhárítását sürgetni s egy egészségesebb fejlődés útjaira rámutatni. Ez a közömbösség senkit sem érinthet kellemesen, aki legalább némi érdeklődést mutat kultúránk fejlődése iránt. L. K. ELŐREIGAZÍTÁS. A „Művészet" ez évi első számának 5-ik oldalán reprodukált „Tanulmány" című rézkarca alá tévesen került Vadász Miklós neve. A karc szerzője Krón Jenő. CSÓK ISTVÁN „Krizantémumok" című festményét közöljük e szám mellékletén. KUBICSEK VILMOS rajzolta a 41. oldal fejlécét. BUCK EDE rajzolta a 46. oldal fejlécet. FERENCZY KÁROLY rajzolta az 52. oldal fejlécét. THOROCZKAY PÁL rajzolta az 55. és 62. oldal fejlécét. GÖTZ B. ERNŐ rajzolta a 66. oldal fejlécét. MÁRTON FERENC rajzolta a 67. oldal fejlécét. ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ KEDVE IMRE TÁJFESTŐ. A „Művészet" 1911. évi 6. számában P. J. által közölt adatokat némileg kiegészíteni óhajtom azzal, hogy egy Medvére vonatkozó adatot nyilvánosságra hozok. Nagyatyám Somogyi László, aki ifjúkorában nemcsak a jogi tudományokkal, de a festészettel és az irodalommal is komolyan foglalkozott és a vezető irodalmi körökkel élénk érintkezést tartott fenn, amint az úgy látszik akkoriban általános szokás-