Lyka Károly szerk.: Művészet 15. évfolyam (Budapest, 1916)
Tavaszi szám - A harctér halottai
12 A HARCTÉR HALOTTAI. Nemzetünk fegyveres küzdelmében, annak kezdete óta ott vannak a művészek is. Az első háborús ősz egyik napján, a már legendás uzsoki harcoknál esett el Sámuel Kornél, a nagytehetségű szobrász, azóta más művész-katonák követték őt sorsában, azokból pedig bő sort lehetne összeírni, akik az ellenséggel szembenállva sebet kaptak. Ezúttal két művészről kell megemlékeznünk, akik a harctér glóriás halottai közt újabban a magyar művészet veszteségei. E két művész: Plány Ervin és Engel Pál. Festők voltak, fiatalok, épek testben és lélekben. Alig állottak sokkal tovább a művészi pályán való elindulásnál, de ez az indulás mindegyiküknél figyelemreméltó ígéret volt, szép reményekkel biztató. S ha nem is adatott meg, hogy kifejtsék képességeiket s egy kultúrát árasztó munkás művész-életet teljesen végigéljenek, azért szintén Pantheonban pihennek. A nemzet nagy Pantheonjában, ahol rangra, társadalmi rétegre s foglalkozásra való különbség nélkül megdicsőülve egyesülnek s alusszák örök álmukat a magyar föld fanatikus védői. Plány Ervin harminckétéves volt, 1884-ben született Budapesten. Itt végezte a VII. ker. gimnáziumot, majd az egyetemre ment. Festői tanulmányokkal ekkor kezdett foglalkozni, bár teljesen még meglehetős ideig nem adta át magát ebbeli hajlamának. 1906—1907-ben tesz ebben az irányban erőteljesebb lépést, amikor két nyáron át Nagybányán dolgozik, mint Réti István tanítványa. De ezután is még mintha küzködne, hogy teljesen a festéshez pártoljon. Erre vall, hogy rövidesen egy napilap szerkesztőségében vállal munkát, az azóta megszűnt "A Magyar Nemzet" művészeti, zenei referense lesz. A következő években aztán annál intenzívebb tanulmányokat folytat, olasz földön jár s jelentékeny haladást tesz. Több alkalommal ki is állít, temperamentumos, élénk színeket hordó, plein air-ben festett tájképeket. A megnyíló Ernst-múzeumban néhány hónapon át titkári állást tölt be. 1915 tavaszán vonul be katonának, mint a cs. és kir. 4. lovastüzérosztály kadétőrmestere kerül a harctérre, ahol kitűnő magatartása során zászlóssá, majd hadnaggyá lépett elő s megkapja a nagy ezüst vitézségi érmet. Az északi harctéren nov. 6-án kapott sebében 1916 jan. 5-én hal meg Budapesten. Szimpatikus lényét nem felejtik, akik ismerték, sírját meghatva, benső gyásszal állták körül ifjú pályatársai s mesterek, akiknek Plány Ervin a művészet iránti rajongó szeretetével volt tisztelője. Műveiből az Ernst-múzeum rendez hagyatéki kiállítást. Engel Pál huszonhároméves volt (szül. Budapesten 1892 okt. 3.). A mintagimnázium elvégzése után, atyja kívánságára, orvosnak készült. Mint másodéves orvostanhallgató azonban festészeti tanulmányokkal akarja felcserélni az orvosit, ellenállhatlan vágyat érezve ehhez a művészethez. Az első szigorlat után, amit kitüntetéssel tesz le, át is pártol a piktúrához. KOLOZSVÁRI SZESZÁK FERENC A KÁRPÁTOK ŐRE