Lyka Károly szerk.: Művészet 16. évfolyam (Budapest, 1917)

Tavaszi szám - A tavaszi kiállítás

A TAVASZI KIÁLLÍTÁS Szépművészeti Múzeum palotájának né­­­­­hány kölcsönkért termében nyílt meg­­­­a Képzőművészeti Társulat tavaszi ki­állítása. A rendezés elé tehát ugyanazok a nehéz­ségek gördültek, amelyekről már a múlt kiállítások ismertetése alkalmával szóltunk. Ötödfélszáz kép, szobor és grafikai munka került ezúttal a kö­zönség elé, java művészeink túlnyomó része legújabb műveivel köszöntött be, táborban lévők, itthon maradtak egyaránt. A háború jegye természetszerűen most is rajta van a kiállításon. Szobrászoknak, festőknek egyaránt van háborús vonatkozású mondanivalójuk. Mindjárt az első teremnek egy, gyűjteményes kiállításnak is beillő szobor-kollekciója, Ligeti Miklós művei, bronz és márványba formált képmásait mutatják a legfőbb hadúrnak, tábor­nokainak. E tizenkét szobormű különböző technikájú és méret dolgában is változatos s jó alkalom volna arra, hogy Ligeti szobrászati stílusát elemezzük. A mi feladatunk itt azon­ban egyesegyedül a kiállításnak ismertetése s csak ebből az egy szempontból adunk képet a hét teremben csoportosított anyagról. Ligeti gyűjteményén kívül még egy sor szobormű díszíti az első termet. Pásztor János kis méretű bronz-aktot s figyelő huszárt állí­tott ki, Rubletzky Géza apró bronzot az ő Anya-ciklusából. Ezek mellett egy sereg kisebb­nagyobb plakettet találunk, Szász Vilmos, Gábor Mátyás, Csillag István, Beck Ö. Fülöp leg­frissebb, részben háborús vonatkozású érmeit és plakettjeit. Az idők zivataros járásának jegyét e terem néhány festménye is magán viseli. Dobai Székely Andor a Kolubara hídját, Mednyánszky László báró a menekülők táborozását, egy tábori konyha s egy pihenés képét hozta a harctérről. Udvardy Dezső pedig újoncokat festett, amint fölesküsznek. Aránylag sok e teremben a tájkép. A festők nyári emlékei széles vedutákban jelen­nek meg. Ily képeket festett Bosznay István, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Kunwald Cézár, Várady Gyula. Egy őszi képet láttunk Börtsök Samutól. Zemplényi Tivadar és Mérő István a nagy vizek motívumát jegyezték le. Egy szikla­rengeteget festett meg Magyar-Mannheimer, parkrészletet Rippl-Rónai József, az erdő má­jusát Feiks Alfréd. A tél hangulatait jóval többen aknázták ki, mindenféle változatban. Zombory Lajos jéghordást, Kléh János téli napsütést, Szigeti Jenő havas Tabán-részlete­ket, Vass Elemér székely falut, Benjámin Her­mán jégpályát, Szlányi Lajos tátrabeli részletet küldött. Változatos a városképek sora is. Budapesti motívumokat dolgozott fel Berkes Antal és Várady Gyula, pozsonyi estét Dobai Székely Andor. Messzebbről hozta motívumait Rippl-Rónai József (Páris), Herrer Cézár (Ve­lence), Czencz János (Krakkó). Terek, utcák, házak művészi feldolgozását kiegészíti a belsőségeknek, intérieuröknek szép sorozata. Keményffi Jenő, Bruck Miksa, Jávor Pál, Knopp Imre, Bednár János és Czencz adott ily tárgyú műveket. E kategóriát rokon vonás kapcsolja össze a szorosan vett csend­élettel. E nemből valók Glatzné Wildner Mária

Next