Bényi László festőművész kiállítása (Erkel Ferenc Múzeum, Gyula, 1962)

-‹» A kiállítás díjtalanul tekinthető meg a múzeum nyitvatartási idejében (kedd, csütörtök, szombat 9—13, szerda, péntek és vasárnap 14—18). -‹» A kiállítás 1962. augusztus 20-án zárul 1. Napnyugta a Tiszánál 2. Tavaszi nap 3. Fürdőzők a Tiszánál 4. Visegrádi táj 5. Sakkozó gyermekek 6. Szélmalom Hollandiában 7. Napraforgók a kolozsvári határban 8. Párizsi utca 9. Őszi hangulat Bulgáriában 10. Kalotaszegi vasárnap 11. Holland halászkikötőben 12. Tribün mögött (Hollandia) 13. Kalotaszegi temetés 14. Tirnovoi házak 15. Nagyszebeni utca 16. Holland tenger 17. Párizsi bárban 18. Tirnovo ősszel 19. Balkán hegységben 20. Bulgár falu 21. Terraszon 22. Interieur 23. Rila 24. Naplemente a Tiszánál 25. Parkban 26. Vasárnap délután Rilában 27. Kolostor Plovdivban 28. Esküvő Rilában 29. Erkélyes ház Bisztricában 30. Rila falu 31. Bulgár esküvői tánc 32. Tirnovo hajnalban 33. Galambok 34. Sosopol viharban 35. Dinnyevásár 36. ősz Nagymaroson 37. ősz a Balkán hegységben 38. A nagymarosi piac 39. Halász 40. Falusi ház 41. Ablak előtt 42. őszi Duna MECHIVO Bényi László FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRA untalan képtémát kínálnak lobogó fantáziájának, folyton meg kell torpannia egy-egy szokatlan motívum előtt. A hazán belül, a határokon túl a meglepetések forgószínpa­dára lép, aki vándorútra kel. Még annak is megbillen az élete ilyenkor, aki egyébként rendíthetetlen megfontoltsággal mor­zsolja napjait. A nyughatatlanabb típusú művészek állandó ihletettségben róják a még nem látott utcákat, az európai kul­túra klasszikusainak földjét, külországok történeti nevezetes­ségeinek színterét. A felületes szemlélő azt hihetné, hogy könnyű volt Bényi Lászlónak szellemes és találó rögtön­zésekkel reagálni a látottakra, hiszen adottságai a gyors meg­oldásokra teszik hivatottá. Pedig neki talán még súlyosabb pró­batétel egy ilyen jegyzetsorozat, mint a körültekintőnek, pe­dánsaknak. Mert nincs szíve gazdaságosan bánni erejével és idejével, átadja magát az élmények árjának, nem szalasztana el egyetlen festői pillanatképet, csábító lehetőséget valamely vonzó vedutához, virágzó völgyhöz, merész természeti kivágás­hoz. Mindez azonban állandó készenlétet, szellemi fáradhatat­lanságot, hangulati rugalmasságot követel, s akkor már ki is derül, hogy a temperamentumos művész nem dolgozhat szeszé­lyesen, amiként éppen kedve tartja, mert rabja lesz saját érzé­kenységének. Bényi László kis kiállításának anyaga széles skálán mozog, nem csak földrajzilag értve, de alkotói problémáit is tekintve. Hollandiai, párizsi, romániai és bulgáriai megfigyeléseiből állt össze tárlata, amely tiszteletet keltő gazdagságot ért el az ábrá­zolás, kifejezés, komponálás terén egyaránt. Valamennyi bemu­tatott festménye más és más feladatot jelentett, az érlelésre, fokozásra, árnyalásra nem volt módja, mintha csípőből kellett volna célbatalálnia. Vizuális útileírásában mégse kísért a tor­­zonborz ösztönösség ápolatlansága vagy véletlenszerűsége, biz­tos szerkezet, tévedhetetlen színharmonizálás, szemvillanás alatt végrehajtott válogatás teremtett rendet az összetorlódó észleletek halmazában. Közvetlenség és természetesség uralko­dik minden kis képében, anélkül, hogy valamelyik is konven­cionálissá válna. Mert végül is az artisztikum, a kulturáltság lesz jellegzetessége észrevételeinek, futó benyomásaiból vég­leges kép kes­ekedik a bármily rövid időre korlátozott megfestés folyamán. Elégtelennek bizonyult volna ugyanis a külsőségek lejegyzése, a tárgyak és helyzetek önmagukban nem mondanak sokat, könnyed általánosságokba fulladhatnak szinte tértől és kortól függetlenül. Bényi László ama szerencséskezű festők közé tartozik, akik néhány alig észrevehető képelemmel is meg tudják oldani az atmoszféra felkeltésének nehéz, meghatároz­hatatlan tennivalóit. Kiáltó hangsúlyok nélkül is érezteti azt a különbséget, ami város és város, tengerpart és tengerpart kö­zött fellelhető, s ami talán csak a fény intenzitásával, a levegő sűrűségével mérhető. Rotterdam és Tirnovo két külön világ, nem is régi házainak építészeti stílusa miatt, hanem múltjának és jelenének emberi, társadalmi légköre következtében. Ezt a furcsa láthatatlan közeget érzékeltetni, a kövek és rostok közé rejtőző nemzeti és táji sajátságokat láthatóvá tenni — csak romlatlan intuíció, intellektuális és érzelmi őszinteség segíthet. Bényi László jó irányba vezeti pályáját, tudatában van külön­leges hajlamainak, legszívesebben a tűnő szépségekről, a világ változásairól beszél. Legegyénibb műfajának a festői vallomás, egy-egy feledhetetlen pillanat minősíthető. Bényi László gyulai kiállításának képjegyzéke A kiállítást 1962. július 22-én, vasárnap délután­­/a6 órakor nyitjuk meg. ERKEL FERENC MÚZEUM, GYULA

Next