Séday Éva festőművész kiállítása (Mednyánszky Terem, Budapest, 1964)
éday Éva első önálló kiállításán fiatal művészgenerációnk egyik komoly, elmélyedő, művészi magatartása miatt rokonszenves egyéniségét ismerhetjük meg. Fejlődésének abban a szakaszában mutatkozik meg előttünk, amikor már kinőtte a főiskolai évek gondos stúdiumai során megszerzett szellemi öltözetét és saját formanyelvét kialakította. Így joggal tehetjük fel a kérdést, megfelel-e ez a bemutatkozás annak a várakozásnak, melyet a kiállítás látogatója és rajta keresztül a dolgozók társadalma minden egyes művészünk munkássága iránt tanúsít? A kiállításon szereplő képek — valamennyi olajfestmény — témáját környezetéből választja: „Fésülködő nő”, „Zenészek”, „Fekvő asszony”, „Egy kolléga arcképe”, „Szobrásznő” stb. — ezek a címek jelzik érdeklődési körét, figurális képeinek témáját. Mindezek a körülötte élő motívumok azonban csak alkalmul szolgálnak arra, hogy a benne megfogalmazásra váró mondanivalót kivetítse. A látványt nem másolja, hanem tudatos szerkesztő munkával átalakítja a művészi kifejezés érdekében. Ábrázolásmódja során sohasem fest szenvtelen tárgyilagossággal. Ecsetje nyomán érződik rokonszenvel párosult érdeklődése, ahogyan például a „Virágüzlet” című vásznán az egyszerű embert megszokott környezetében bemutatja. Figyeljük meg, mennyire azonosul a festőnő maga teremtette alakjainak mozdulataival s a vásznon szinte csak jelképszerűen éreztetett magatartásukkal. Képeinek ebben a csoportjában különös figyelmet érdemel „Szobrásznő” című festménye, mely sikerült kompozíciójával és színeinek harmonikus együttesével az alkotás ünnepi örömét sugallja. „Zenészek” című képe egészen más világba vezeti a nézőt. Visszaszorított színeivel, csak jelképesen ábrázolt alakjaival a könnyűzene világát és hangulatát enyhe iróniával érzékelteti. Műveinek másik csoportját alkotják a csendéletek, melyeken rendező- és megjelenítőereje egészséges kolorizmusával párosul. Ezeken a képein a cézanne-i szerkesztő elvnek megfelelően minden formának, színfoltnak határozottan tagolt, építményes rendje van, melyből konstruktív jellege ellenére finom, nőies líraiság sugárzik. Ezzel a művészi magatartásával kapcsolódik Léday Éva mai fiatal művészeink törekvéseihez. Nem a véletlenszerűség, a pillanatnyi hangulatok vezetik ecsetjét, hanem mindig a képszerkesztés belső törvényei szerint cselekszik. „Körték” című csendélete mutatja legjobban ezeket a törekvéseket. A kép témája igen egyszerű, csíkos szőttessel leterített asztalon néhány gyümölcs, egy tál és kanna. A képszerkesztés biztonságán kívül a hideg és meleg színek kontrasztja még fokozza a kép festői rendjét. Egy katalógusi előszó szűkre szabott keretei nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy a kiállított művek részletes ismertetésébe bocsátkozhassunk. Ezért csupán főbb törekvéseiben igyekeztünk a művészt bemutatni, a többit a nézőre bízva, beszéljenek hozzá a kiállított képek. Azt hiszem a művek megtekintése után a látogatók is igennel fognak felelni a bevezető mondatokban feltett kérdésre. Léday Éva első bemutatkozása arról beszél, hogy jó irányban indult el művészetében, van számunkra mondanivalója, melyet korszerű formában tud megjeleníteni. Úgy érzem, tehetsége révén birtokában van már annak a kitöltetlen csekknek, melyre további munkásságával maga fogja végleges névértékét felírni. Dr. Soós Imre