Filo plakátkiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1965)

Filo (dr. Mihályfi Ernőné) a valóban magas képzettségű grafikus művé­szeink közé tartozik. A par excellence alkalmazott grafikát műveli, mert mindig nagyon konkrét dologról kell szólnia,azt kell közhírré tennie. A plakát ugyanis a „közhírré tétetik”-nek a vizuális művészi megjelenése. Iskoláit már teljes céltudatossággal választotta, a középiskolai érettségi után egyenesen Münchenbe ment s a Staatsakademie für Angewandte Kunst hat teljes évfolyamát végezte kitűnő eredménnyel. Tanárai, a szakma akkori kiváló mesterei, Fritz Freimut Ehmcke és Emil Praetorius, vonzották a szemet és figyelmet. A mindennapi élet kis örömei (Ünnepi vásár), vagy a termelés országos súlyú kérdései teljes értékű propagan­dát nyernek Filo plakátjain. Mégis — pictor politicus — politikai plakátjai nemcsak propagálnak —hirdetnek, hírt adnak valamely ügyről—, de agitálnak, vagyis tanítanak, meggyőznek, megnyernek. S minthogy a poli­tikai plakát elsőrendű feladata az agitáció, talán minősítésnek számíthat, ha megállapítjuk : Filo plakátjai az elmúlt húsz év alatt szuggesztív agitá­torai voltak a békének, a haladásnak, a szocializmus építésének. Úgy véljük, első gyűjteményes kiállítása meggyőző érv művészi és világ­nézeti progresszivitásának egysége mellett. Oelmacher Anna valamint művészettörténeti professzora, Wilhelm Pinder voltak. Az Aka­démia elvégzése után 1933-ban Budapestre tért vissza, és az Athenae­­umnál könyvcímlapokkal, napilapokban és folyóiratokban szellemes hir­detésrajzokkal mutatkozott be. Csomagolásterveket, címkéket és sok másfajta, más rendeltetésű kisgrafikát készített ez időben. Plakát-megbí­zásokat akkoriban nemigen kapott, s összesen két plakátja jelent meg a háború előtt, az is vidéken. Plakátművészetének kibontakozását, sőt kivirágzását a felszabadulás hozta viszonyok tették lehetővé. Máig emlékezetes „Minden kéz vegyen részt az újjáépítésben” című politikai plakátja, amelyen vörös téglát tartó szürke (fotó) kezek ismétlődő ritmusa hívja magához a tekintetet. A motívum-ismétlődés ezután szinte ismertető jele lesz a Filo plakátok­nak s találkozunk számosan ismétlődő vörös csillagokkal és számtalan sokaságú gyümölcs, kukorica, rózsa szőnyeg-szerű alkalmazásával, ame­lyekhez, rendeltetésük szerinti jó, kihívó szöveg csatlakozik szerves együttesbe. Az építő kezek később könyveket tartanak—kínálnak—, a soron következő feladatoknak megfelelően. Nem volt az elmúlt húsz esztendőnek olyan politikai ünnepnapja vagy munka­programja, amihez Filo ne adta volna a maga erőteljes, mindig a dolog leglényegét megragadó s az ezzel egybevágóan megragadó formában jelentkező propagandáját. A Centenáriumra Végh Gusztáv címerével készített nagyhatású plaká­tot s az ugyancsak centenáriumi kokárdás plakátján a nemzeti színű szalag már nem csupán az emlékezést, de a nemzeti összefogás aktualitá­sát jelzi, mintegy előfutáraként a Népfront mozgalomnak, amihez később szintén sok szép plakáttal járult. Rendkívül finom, betűs plakátja volt a Felhívás — bár szedett szöveggel, de nagyon stílusos betűkkel —, amire mindössze egy kis piros-fehér-zöld pántlikát rajzolt s amitől mégis árasz­totta a szabadságharc levegőjét. Kitűnő plakátjainak forrása vitán felül társadalmi érdekeltsége, a hala­dás fáradhatatlan szolgálata és nem utolsó sorban bő buzogású grafi­kus­ invenciója. De a kitűnőek között, számos békeplakátja között is a legkitűnőbb a világraszóló NEMI, amelyet ma már úgyszólván minden ország békemozgalma — keleti és nyugati egyaránt — felhasznál, mert magáénak vallja. Mindig aktuálisak, tehát időállók a November 7-re és Május 1-re készített plakátjai. A felszabadulás óta rendezett és bátran állíthatjuk, nagyon nívós plakátkiállításokon akár politikai vagy kultu­rális, tehát eszmét, akár kereskedelmet, tehát árut propagáló plakátjai csakúgy, mint az utcán, funkciójukban, a kiállítóterem falán is magukhoz

Next