Lakás 1965 kiállítás (Borsod, 1965)
Építészet és lakáskultúra Az építészet mint célszerű tevékenység, a társadalmi fejlődés igen korai időszakában alakult ki. Az ember társadalmi, kulturális és egyéb tevékenysége védett hely kialakítását igényelte. Megjelentek az építmények, amelyeket a természet viszontagságai ellen való védelem céljából építettek, és emellett jelentkezett a művészi kialakításra való törekvés is, ami már a fejlődés kezdeti időszakában is megfigyelhető. Tehát egyrészt fizikai, másrészt kulturális szükségletet elégítenek ki ezek az építmények, amelyeknek alkotását is építészetnek nevezzük. Az építészet nemcsak célszerű tevékenység, hanem művészet is. Ha ez a két tényező egyensúlyban van, akkor beszélhetünk jó épületről. Persze ez elvonatkoztatott szemlélet, mert az építészet témakörébe nemcsak a falakkal lehatárolt tér, az épület tartozik, hanem annak környezete is: az utca, a jármű, a színház, az iskola stb. Tehát az építészet az életnek olyan területe, amely a várostervezéstől a legkisebb használati tárgyig kiterjed. Minden olyan tárgy, amit ember alakít ki, az építészet hatáskörébe tartozik. Visszatérve a szűkebb értelemben vett építészetre — a lakásra — megállapíthatjuk, hogy a belső tér problémája is építészeti probléma, amely az épülettel kezdődik el és ebből alakul ki, mintegy része az egésznek. Ugyanilyen összefüggésben van a lakás és a berendezése is. Például ha egy barokk szekrényt összehasonlítunk egy barokk épülethomlokzattal, ugyanazt, az elvi és formai motívumokat találjuk meg mindkettőn. Ugyanezt a hasonlatot találjuk a mai szekrény és épülethomlokzat között is. A bútort kis építészetnek is szokták nevezni, mert ugyanazon elvi szempontok szerint