Lakás 1965 kiállítás (Borsod, 1965)

Építészet és lakáskultúra Az építészet mint célszerű tevékenység, a társadalmi fejlődés igen korai időszakában alakult ki. Az ember társadalmi, kulturális és egyéb tevékenysége védett hely kialakítását igényelte. Megje­lentek az építmények, amelyeket a természet viszontagságai ellen való védelem céljából építettek, és emellett jelentkezett a művészi kialakításra való törekvés is, ami már a fejlődés kezdeti időszaká­ban is megfigyelhető. Tehát egyrészt fizikai, másrészt kulturális szükségletet elégítenek ki ezek az építmények, amelyeknek alko­tását is építészetnek nevezzük. Az építészet nemcsak célszerű tevé­kenység, hanem művészet is. Ha ez a két tényező egyensúlyban van, akkor beszélhetünk jó épületről. Persze ez elvonatkoztatott szemlélet, mert az építészet témakörébe nemcsak a falakkal leha­tárolt tér, az épület tartozik, hanem annak környezete is: az utca, a jármű, a színház, az iskola stb. Tehát az építészet az életnek olyan területe, amely a várostervezéstől a legkisebb használati tár­gyig kiterjed. Minden olyan tárgy, amit ember alakít ki, az építé­szet hatáskörébe tartozik. Visszatérve a szűkebb értelemben vett építészetre — a lakásra — megállapíthatjuk, hogy a belső tér problémája is építészeti prob­léma, amely az épülettel kezdődik el és ebből alakul ki, mintegy része az egésznek. Ugyanilyen összefüggésben van a lakás és a berendezése is. Például ha egy barokk szekrényt összehasonlítunk egy barokk épülethomlokzattal, ugyanazt, az elvi és formai motívu­mokat találjuk meg mindkettőn. Ugyanezt a hasonlatot találjuk a mai szekrény és épülethomlokzat között is. A bútort kis építészet­nek is szokták nevezni, mert ugyanazon elvi szempontok szerint

Next