Szalóky Sándor textil és akvarellkiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1965)

A kölcsönhatást a két műfaj között tudományosan megállapítani lehetetlen. Sok láthatatlan szál vezet a jelenségek festői megragadásától, a vízfest­mény könnyed — alázatos anyagától a textilminták merőben más világához — a közös gyökerek mégis érezhetők. A látogatót meglepi a műhely­titkot is feltáró, elgondolkodásra intő folyamat, amely a természeti elemek stilizációját, motívumformálódását tárja fel. Képeiben a hamar tovaillanó fény és színjelenségeket igyekszik megfogni, árnyalt, választékos jellem­zéssel. A textileken a technológia diktál, a kevés, kötött szín önálló ereje a nagy felületek ritmus­folt törvénye. De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a kapcsolódást, az átalakulást néhány tanulmány, vagy a közbeeső fázist szemléltető rajz kézzelfoghatóvá teszi. Valahol az alkotómunka mélyén, forrásánál találkozik a kétféle szándék. Az egyik oldalon a gyönyörköd­tetés az élmény friss rögzítése céljával a lehető legteljesebb, leginkább körülírt, részletfinomságokra is kitérő az ábrázolás, a jelenségek egymást támogató közös kompozíciós szerepet kapnak, a másikon a természet egy-egy darabjának mikroszkopikus megnövekedése, autonómiája jelent­kezik. Ezt szuggerálja a végtelenségig ismételhető minta valóságostól eltérő léptéke és ez ad értelmet a körülöttünk levő dolgok, a növények és állatok, de még az ember­figurák desztillációs sűrítésének is. A táji szépségek romlatlan, üdítő tartalma azonban a más funkciójú, alkalmazott művészetben, a textilben új oldaláról mutatkozik meg. Mint korábbi kiállításain, most is ciklusokban sorakoztatja fel akvarelljeit. A gyöngéd vonzalom, amely vissza-vissza húzza ugyanahhoz a tájhoz most is meghozta gyümölcsét. Ez Csobánka és környéke, amelyet húsz év óta minden évben felkeres. Hozzá csatlakozik a Velencei-tó és Szent­endre, hasonló erejű ihletéssel. A tájak mellett szobabelsők, falusi házak láthatók, virágokkal, amelyek egyformán korrespondálnak a papír sík felületével és a körülöttük lélegző tárgyakkal. Palettájának színeit vala­mennyi témakörben a természet keveri ki, a levegő-mozgás megraga­dásában a technika véletlen szépségei mellett a látható dolgok fegyel­mezett követése és az összefoglalás kontrollja segíti. Mesterségbeli preci­zitás magyarázza azt a törekvését, hogy egyazon téma valamennyi nézetét, hangulatát kibontja. Végére jár a jelenségeknek, a nap különböző szaka­szaiban érvényes világítási és atmoszféra változatok azonos értékű feldől- költői finomságú akvarelljeit sokan ismerik, külföldön viszont elsősorban mint textiltervezőt tartják számon. A magyarázat egyszerű. Három önálló kiállításán munkásságának eredményeit a vízfestésben demonstrálta, ipar­­művészeti anyagának kiküldött követei sorában függönyeit és textilterveit mutatták be. E kétféle tevékenység szerencsésen egészíti ki egymást, a dekoratív, meghatározott funkciós feladat a festményeken nem köti, így a tájakon találkozása a természettel oldott és felszabadult. A gyermek őszinte, csodálkozó öröméhez hasonlatos ez a találkozás, mely nélkülözi a megját­szott finomkodást, de a fontoskodó magyarázkodást is.

Next