Borics Pál szobrászművész kiállítása (Eger, 1966)
ELŐSZÖ R elgondolásra, s ez az egri kulturális szervek megalapozott értékelő képességére vall, hogy ez a kiállítás a „Gárdonyi Géza’’ Színház korszerű épületének impozáns előcsarnokában kapott helyet. Borics Pál szobrászművész reprezentáns plasztikái ugyanis több szempontból követelik maguknak a gondos előkészítést és a külsőségekben is figyelmesebb bemutatást. Az első hangsúlyos érv az, hogy a hatvanadik életévéhez közeledő mester szülőföldjének székhelyén először állít ki, s méghozzá azzal a szándékkal, hogy az önművelés nemes útját járó népe előtt maga is számot adjon arról, hogy életével és tehetségével miképpen sáfárkodott. A másik nyomós ok pedig, hogy a korunk embereiről korszerű nyelvezettel beszélő művek szinkronban legyenek az őket propagáló hely atmoszférájával, teljes miliőjével. A felvetett indokok egyúttal az írónak is segítenek most abban, hogy méltatását a két fő kérdés köré tömörítse, természetesen a terjedelem szabta határokon belül. -Borics Pál egri kiállításának indokai egyenesen az életrajzi ismertetéshez vezetnek. Választ kell adnunk a kérdésfeltevésre: jól, vagy roszszul gazdálkodott-e eddigi életével. Bizonyára még e falak között is vannak sokan, akik nem tudják, hogy a művész 1908-ban a Heves megyei Sírok községben született. Szülei summás agrárproletárok voltak, s az ő osztályrésze sem lehetett más. Édesapja az első világháború első áldozatai közé került, ami által életsorsa még kegyetlenebb lett. Dolgozott hevesi kőfejtőkben is — ekkor még nem sejtve, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor az élettelen anyagba, amivel dolgozik, életet fog varázsolni. Mert a kő elkísérte életét. Először csak mint szakmát tanulta meg a kőfaragó mesterséget. Majd sírköveseknél dolgozva megismerkedett a kőszobrászattal, s ettől kezdve minden idegszálával ama cél felé tört, hogy n° kőfaragó szinten, hanem a művészet nemes eszközeivel formázza kedvenc anyagát. 1334-től hét éven át vett részt a Fővárosi Iparrajziskola oktatásain, hogy ezzel is tökéletesítse tudását és a nagy tét felé törjön. Az 1941-es év sorsdöntővé vált életében, kiállításra került az első műve. Ekkor lett hivatásos kiállító művész, aki azzal is dicsekedhet, hogy művei egyetlen országos tárlatról sem hiányoztak. A felszabadulást követő évek lehetőségei, a szocialista , társadalmi formációból fakadó nagy inspiratív erő véglegesen megérlelte az ő művészetét is. Közben a még hézagosnak érzett szakmai felkészültségét is kiegészítette a Képzőművészeti Alap egyik kollektív műtermében, ahol kiváló kollégája, Antal Károly avatta be még néhány mesterségbeli tudnivaló elsajátításába. Alkotó munkáját azóta csaknem zavartalanul végzi a főváros XVIII. ECSÉRY ELEMÉR F. k.: Korózs Lajos, Eger. HNyV., Eger. lg.: Marosán J. 66-3219. (500 db) kerületében, Pestlőrincen. Itt, a képzőművészet területén végzett értékes társadalmi tevékenységéről is jól ismerik. Most pedig nézzük meg a másik kérdést: milyen is ez a művészet, milyen tartalmi és formai összetevők határozzák meg szobrászatának arculatát? Borics Pál oeuvre-jének nagy többségét egész alakos figurák, majd portrék alkotják, de artisztikus állatszobrok is szép számmal kerültek ki vésője alól. Kisplasztikái különös zamattal készítik elő egy-egy nagyban kifaragott művét és az érmészet műfajában is vannak figyelmet keltő darabjai. Ha a felsorolt csoportok bármelyikére vetjük tekintetünket, azon mód kidomborodik azokból a sommázott megjelenítésre való törekvés, a lényeg spontán általánosítása. Művei ezáltal lesznek szinte abszolút értelemben szobrásziak, hisz anyagszerű tömörségük és zártságuk már-már a matematikai rend és logika tisztaságát és egyértelműségét közelítik meg. Ez a szűkszavú, mellébeszélést nem tűrű előadásmód nem üres formai recept nála, hanm egyenes megszólaltatása mondandójának, annak az egyszerű, népi gyökerű bölcseletnek és érzelemvilágnak, amelyet szülőföldje oltott vénájába. A köbe, vagy más anyagba álmodott hőse nem az egyes ember szubjektív létének korlátozott valóját keresi; neki sokkal tágabb tér kell. Valami olyan, ami a teljességből egy nagyobb részt, az állandóbb értékeket akarja felfogni és kitárni. A magyar föld emberének nagy közössége, egy darabka világ szólal meg az ő közvetítése, emóciójának műve rendezése által. tudatos művészi hitvallással szólni az emberről az emberhez, egyre inkább bátorságot követel a művésztől, mivel a társadalom állandó mozgásával és fejlődésével természetszerűleg együttjáró művi kifejezés keresése közben a kísérletezés ürügyén — ezt látjuk — számos tehetséges művészünk sajnálatosan rátévedt a „tiszta művészet’’ elvtelen és zagyva útjára. Ez a betegség, az öncélú porond-attrakciók kórja, ma még fertőző, de bízunk benne, hogy a műtermek szentnek tudott falai közül végülis nem a bekötött szemű akrobatika lép ki glóriásan, hogy a világról vallott dehumanizált kusza ábrákat mihamarabb kiszorítja a magasztosan emberi és ismét dicsfény övezi majd a valóban igaz képzőművészeteket. ■norics Pál művészete is eleven példa arra, hogy a korszerűt és az emberit szintézisre lehet hozni modern korunkban is. Nem fél az újtól és műveiben ugyanakkor értelmesen ki tudja — mert akarja — magát fejezni. Ehhez pedig annak az egyszerű ténynek a tudata szükséges, hogy csak a stílusok sokféleségével párosuló eszmei egyértelműség eredményezheti azt az egyedüli és mindeddiginél gazdagabb művészi beteljesedést, amit a szocialista realizmus kell, hogy jelentsen.