Laborcz Ferenc szobrászművész kiállítása (Műcsarnok Kamaraterme, Budapest, 1966)

LABORCZ FERENC, 1. Feleségem, 1939 mészkő, 37 cm 2. Duna, 1943 ruskicai márvány, 94 cm 3. Első torna, 1949 bronz, 6,5 cm KATALÓGUS­ ai ezúttal önálló gazdag kollekcióját mutatja be, jól ismert név a magyar művészéletben. Budapesten született 1908-ban és már korán, tizenöt éves korában kezdett barátkozni mesterségével, mely azóta teljesen betölti életét. Kispes­ten egy műhelyben alaposan kitanulta a faszobrászatot, aminek később igen nagy hasznát vette. Ohmann Bélánál, majd Simay Imrénél tanult, utóbbinál az Iparművészeti Iskolában, de úgy érezte, hogy ez nem elég, és a Képzőművészeti Főiskolát hosszú évekig látogatta. Rómában megismerkedett az antik és rene­szánsz plasztika alkotásaival és a nyüzsgő, közvetlen délszaki élettel. Korábbi, nagyobb művei közül ezúttal csak Duna című fekvő női akt-torzóját mutatja be, mely 1943-ban készült. Későbbi törekvéseinek egy része már ezen is leolvasható. Laborcz a nyugalmas formákat szereti, a test alapvető, ősi gesztusokba való formálódását, a kerekplasztika volumenét reliefszerűen traktált rész­letekkel gazdagítja. Szereti a nagyméretű­­ épületekhez kapcsolódó feladatokat, ilyen például a dunaújvárosi Szilágyi Erzsé­­bet­ domborműve, a ferihegyi iskolán látható Cantata profana-kompozíció, az utóbbin a relief felbontása, külön kövekre kerülése az erdő hangulatának s vele Bartók zenéjének mély varázsát idézi. Az elmúlt évtized terméséből kimagaslik Fazola Henrik krómacél- és a Mátrai Vénusz márványszobra, mely a művész új plasztikai törekvéseit világosan mutatja. Laborcz, aki valaha Maillol hatása alatt telt, testes figurákat mintázott, idők folyamán alakjait karcsúvá, nyúlánká tette, anélkül, hogy a szigorú statikáról lemondott volna. Legújabb alkotásai azt mutatják, hogy ezeket a karcsú, szinte alapformákig egyszerűsített alakjait monumentálissá fokozza, azaz olyan úton jár, melyen előtte nemigen jártak. A monumentalitás képzete a modern szobrászatban indokolatlanul kapcsolódik össze a masszív figurákkal. E kiállítás anyagában igen sok kísérlet és vázlat mutatja beható fáradozásait és azt is, hogy sajátos új stílu­sát sikerült megragadnia és kialakítania. A két vívó vázlata például nemcsak a harc humánus formáját, a sportot jelképezi, a légiesen sovány alakok ritmust érzékeltetnek, s kis méretük ellenére monumentálisak, mint a Diszkoszvető-vázlat és társai. Ezúttal főképp a két nagyméretű szoborra kell ráirányítani a figyelmet, a Ringatóra, mely 1965-ben s a Munkásra, mely ebben az évben készült. A Ringató anyaga hazai vörös márvány, annyi szép középkori és reneszánsz domborművünk kedvelt anyaga. Az anya, ki gyermekét tartja, profilból nézve diagonálisan ül a tömbön, nagy sommás formáit néhány reliefszerű részletképzés gazdagítja, amire a művész már kísérletet tett Duna c. említett torzóján. A Magna mater ősi figuráinak rokona ez a minden porcikájában változtathatatlan alak, melyet remélhető­leg hamarosan az égboltozat kék búrája alatt fogunk viszontlátni. A Munkás, a Vívók és egyéb vázlatok formanyelvét emeli át a monumentalitásba. Azt hisszük, ebben eddigi főművét alkotta meg. A művész rákoshegyi, zöld vegetációból mosolygó munkahelyén láttuk, a műterem­ben, amint alkotója lassan a tengely körül forgatta, szokatlan karcsúsága, szikársága ellenére a test rendkí­vül gazdag a részletformákban, egyben a látszólagos nyugalom alatt vibráló erővel és energiával teli. Kívánjuk a művésznek, hogy az említett, hasonló indítékú és formanyelvű vázlatait is monumentálissá emelhesse, hiszen eddigi alkotásaival immár bebizonyította, hogy ennek részéről semmi akadálya nincs. Dr. Genthon István 4. Flóra, 1962 ruskicai márvány, 24 cm 5. Rendőr vakkal, 1961 bronz, 38 cm 6. Ringató, 1964 vörös márvány, 240 cm 7. Munkás, 1965 gipsz, 350 cm 8. Tornázó lány, 1966 diófa, 205 cm 9. Diszkoszvető, 1965 vörösrézlemez, 210 cm 10. Férfifej, 1966 ólom, 41 cm 11. Kozmikus forma L, 1957 vörös márvány, 60 x90 cm 12. Kozmikus forma IL, 1964 mészkő, 86 x 80 cm 13. Kozmikus forma ML, 1964 sziléziai márvány, 35 x46 cm 14. Lépő fiú, 1955 bronz, 20 cm (terv, Miskolci kórház) 15. Mátrai Vénusz, 1957 bronz, 24 cm (terv) 16. Fazola Henrik, 1958 bronz, 40 cm (terv) 17. Mauthauseni emlékmű, 1960 bronz, 37 cm (terv) 18. Szökőkútfigura, 1961 bronz, 24 cm (terv) 19. Kígyóölő, 1962 bronz, 40 cm (terv) 20. Vegyészek, 1963 vörösrézlemez, 38 x 38 cm (terv) 21. Oszlop-terv­­, 1964 diófa, 52 cm (a külföldi ösztöndíjasok kollégiumához) 22. Oszlop-terv 40, 1964 gipsz, 52 cm (uo.) 23. Apa fiával, 1964 bronz, 30 cm (terv) 24. Életvágy, 1965 bronz, 38 cm (terv) 25. Vívók, 1965 bronz, 27 cm (terv) 26. Pályamű a Dunaújvárosi tanácsházhoz, 1965 vörösrézlemez, 1 : 10 27. Rácskompozíció játszótérre, 1966 gipsz, 18 X 50 cm (terv, 1 : 10) 28. Ideál-terv strandra, 1965 vörösrézlemez Laborcz Ferenc köztéri műveinek fényképei 1. Szilágyi Erzsébet-dombormű, 1957 haraszti mészkő, 430 x 670 cm Dunaújvárosi iskola 2. Mátrai Vénusz, 1957 ruskicai márvány, 220 cm Gyöngyösoroszi Ércdúsító Üzem 3. Bartók Béla emlékforrás Cantata profana-dombormű, 1958 haraszti mészkő, 230 x 240 cm Ferihegyi úti általános iskola 4. Fazola Henrik, 1958 krómacél 220 cm Eger 5. Kalászszedő, 1959 alumínium-ezüstfólia, 190 cm Mária utcai klinika 6. Szökőkútfigura, 1961 bronz, 240 cm Pécs-Újváros 7. Kígyóölő, 1962 bronz, 260 cm II. ker. kapitányság, Budapest 8. Vegyészek, 1963 vörösrézlemez, 380x380 cm 9. Életvágy, 1965 (terv) 10. Hírközlés, 1964 vörösrézlemez, 300 cm Várpalota, posta LABORCZ FERENC

Next