Simon Ferenc szobrászművész kiállítása (Szolnok/Karcag, 1966)

Ca­s­a modern magyar szobrászat az új téri viszonylatok felfedezése idején sem vesztette el kapcsolatát a valósággal. Alapélménye, kiindulópontja ma is az ember és az ember világa. A plasztikai közeledés abban is segíti a szobrászt, hogy a jelen­ségek mélyét kutatva többet felfogjon kólából, mint ami közvetlenül látható, érzé­kelhető. A külső hatások és az egyéniség szerencsés találkozása jellemzi­­Simon Fe­renc művészetét is. Alkotásainak értékét a tartalom és forma összecsengése, a har­mónia biztosítja. A mondanivaló töretlenül bontakozik ki a világos megjelenítés­ben, leegyszerűsített formában. A részletek összevonása, természeti vagy gondolati elem áttétele a szobrászat nyelvére erőszak nélkül történik, izgalmas téri élményt ad. Pedig Simon Ferenc nem restelli a kifejezést diktáló valóság ihletését, nem agyai ki meghökkentő, elvont szerkezeteket, 1922-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán 1950 és 56 között tanul, vezető tanárai: Mikus Sándor, Szabó Iván és Beck András voltak. A nagy szobrászi élményt Medgyessy Ferenc művei jelentették. A tömbös formálási plasztikai nyelv a higgadt körvonalak egyszerűsége és közvetlen embersége, az anyag mélyéről ki­felé ható feszítő erő, a test környezetet minősítő és átalakító szerepe e szobrász­nemzedék tehetségének próbájához a magasiskolát jelentette. De a példát átlénye­­gíteni, sajátjukká hitelesíteni csak kevesen tudták. Az emlékműszobrászati és az épületdíszítő feladatok a műtermi meditációk termékeny óráit rövidítették meg Mintázó vágyaikat kevesen követhették kedvük szerint, közéjük tartozik Simon Ferenc. Tanulmányai elvégzése után Szolnokon talált otthonra, ahol közel egy évtizede dolgozik, és ahol a szobrászat valamennyi műfajában alkalma nyílt a termékeny, elmélyedő kísérletezésre. Tehetsége mellett ez volt a záloga egyenesvonalú fejlő­désének. Igaz, hogy­ a fővárosi társasági élet és a művészet eleven mozgásán kívül maradt, de így­ több energiát fordíthatott alkotó módszerének csiszolására. A korábban le­gömbölyített felületek helyébe dinamikusabb mintázás lépett, ma már bonyolultabb tömegértelmezéssel, a lényeges közlésére szorítkozó szűkszavúsággal, és megteremti a tömegek egyensúlyát. Körplasztikái közül emlékezetes a Madarat tartó fiú aktja a test szokatlan elhelyezésével, a felületek érzé­keny, tapintható finomságával. A szarvasi művelődési ház domborművein a műveltség útjának reális és szimbolikus jelenetei nyernek képi összefoglalást. Kisplasztikái közül a Kaszáló egyesíti legjobb szob­rászi erényeit. A munkamozdulat eleven ritmusával számtalan megfigyelés szuggesztív emlékképét rögzíti. Hasonló sűrítettségűek bányász-szobrai, munkásmoz­galmi vonatkozású emlékmű-tervei. Az eszmei tarta­lom egy-két alakban is érzékletes, szenvedélyes és meggyőző módon ölt testet. A szolnoki Egészségügyi Szakiskola elé kerülő Nő gyermekkel című puhább, lírai kompozíciója, dekoratív felépítésű legújabb terve. A földreszegzett kígyó jelképes alakjában a fasizmus feletti győzelmet hirdeti. Művészetének legmagasabb fokát portréiban érte el. Különleges képességgel hozza felszínre a pszichológiai állapotot, a karakter rejtett vonásait. Gyöngéd, értő mintázással, úgyszólván mindent elmond modelljeiről. Berényi Ferencet, Mensáros Lászlót és a feleségét áb­rázoló arcmások az új magyar portréművészetnek is kiemelkedő darabjai. P. FEHÉR ZSUZSA

Next