Gádor Magda szobrai és Pintér Éva gobelinjei (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1967)

Gádor Magda 1954-ben végezte a Képzőművészeti Főiskolát, azóta rendszeresen találkozhatunk munkáival az országos képzőművészeti kiállításokon. Szobrai, kisplasztikái — hazai szobrászaink­nak a Medgyessy Ferenc művészetéhez kötődő, érzelem­közvetítő, kifejező programját követve - mindig eredeti hangon is szólnak a szemlélőhöz. Mert, ha a kifejezési móddal nem is lépett ki eddig a legnemesebb hazai hagyományból, a közvetített tartalom mindig személyesen megélt és őszinte. Ez a hagyományon belül is sajátos ízt ad szobrainak. Most első ízben megrendezett önálló kiállításán­­ a személyes hang műveiben már formailag is jelentkezik, — bár a hagyományt követő munkáit is megtaláljuk. E munkáiban a formáló ember felelősségével és szeretetével szerez általá­nos érvényt az anyagban az egyszerű emberi®érzéseknek. Programja: az egyszerű, de más emberi állapotok, gesztusok időtlenítése. Az állami megbízások teljesítésekor is megőrzi ezt a programját, s a tömör, tiszta, sommázó plasztikai hangot. Köztéren felállított szobra van Budapesten a Koszto­lányi Dezső téren, Székesfehérváron, Nagykanizsán, Szarvason. Velence fürdőhelyre került, közel a tóhoz állították fel totemoszlop jellegű ivókútját, melyet hal és madár formákból épített meg. Terve és­ fotója szerepel a kiállításon. ' ■ • « Eredeti méretben kapott helyet a kiállításon samottos agyagból égetett Fekvő anya gyermekkel című szobra. A Váci utcai Ápoló- és Szülőnőképző Intézet udvarára kerül majd. Az égetett sa­mottos agyag igen közel került Gádor Magda szemléletéhez, olyan formahordozó közléseszközzé­­­é vált számára ami szívesen enged sommázó törekvésének, sőt kissé nyers rusztikumával maga is­­ sugall ilyen sommázatokat formálójának. Mindezt immár tapasztalhatjuk samottos agyag szobraiban, ahol az eddigi érzelmesebb előadás­mód a felületen is számol az építettséggel, ezen munkái a megmutatott tektonikussággal gazda­godtak. Ez a megmutatott építettség, szerkesztettség válaszolás a kor plasztikai kérdéseire, ám Gádor Magda ezekben a válaszokban is megőriz egyféle sajátos ízt. Az ugyancsak samottos agyag­ból égetett Munkás feje, bár szerkesztettségével, építettségével is figyelmet keltő, ám ezek inkább karakterteremtő tényezők: a szobrászilag általáns­ított munkásember humánus vonatkozásaival jele­nik meg előttünk ebben a portréban. Gádor Magda megértette és elfogadta új anyaga formai ja­vaslatait, de úgy szövetkezett vele hogy a közlésben az ő humánus szobrász­­szemlélete legyen az érvényesebb. Nagy Péter bronz, és Bene Géza samottos agyag portréjának is ugyanez a jelentősí­tetten emberi a fedezete,­­ bár ezekben a munkáiban telített plasztikai formák­­adják a karak­tert. Hasonló módon a nagy szeretéssel és készséggel mintázott Kislány és Fiúfej c. munkáinak is. Gádor Magda művészete nem hangzatos, benne a megtalált formai új is lírai hangzású lesz, mű­vei egyszerű tisztasága emberibb szférába emel bennünket. KOVÁCS GYULA

Next