Zs. Kovács Diana faliszőnyeg kiállítása (Magyar Építőművészek Szövetsége, 1968)
A falikárpit — közhasználatú szóval: gobelin — nagy és gazdag múltra tekint vissza. Nem véletlenül vetem fel a „gazdag” kifejezést: a kárpit hatalmas vagyonnal rendelkező közösségek (egyházak) vagy főurak tulajdona volt. Az ok a készítés módjában rejlik: a karton elkészítése után a mű nehéz és hosszadalmas munkával készült a szövő manufaktúrában. Története Egyiptomig mutat vissza — virágzása a művészet olyan nagy alakjaihoz fűződik, mint Raffaello, Goya és mások. Századunkban újra felvirágzott a falikárpit művészete. Hatalmas gyűléstermeket, tanácstermeket díszítő nagyméretű alkotások készülnek közösségi megrendelésre. E mellett azonban századunk új igényeként, a modern kárpitnak meg kell felelnie a modern kislakás szükségleteinek is. Mind méretében, mind árában hozzáférhetővé kell hogy válljék a kislakásokat lakó modern ember számára. Funkciójában pedig pótolnia kell az idejétmúlt falidíszeket — puha anyagával kellemes kontrasztot adva a keményebb vonalú ülő és fekvő bútoroknak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy mértéktartó és ízléses megoldása elengedhetetlen ahhoz, hogy a lakás szerves részévé válhasson. Ezt az eleven, napi szükségletet ismerte fel Zs. Kovács Diana festőművész, midőn a pécsi Művészeti Gimnáziumban lehetőséget teremtett arra, hogy ott kisméretű falikárpitokat szőjjön, vállalva ezzel az úttörés nehézségeit és kockázatát. A több éves munka meghozta gyümölcsét, ezt láthatjuk itt a kiállításon. A minták konstruktívabb vagy szabadabb kezelése, a színek hol szelídebb, hol pedig élénkebb komponálása a technika váltogatása, a méretek módosulásai a lehetőségek széles skáláját, s egyúttal az alkotó művész elképzeléseinek gazdagságát, változatosságát jelzi. A művek ezúttal első ízben az Építőművész Szövetség kiállítótermében kerülnek falra, ezzel is jelezve, hogy az építőművészek támogatását is várják ahhoz, hogy betölthessék funkciójukat és a modern lakások díszeivé válhassanak. Láncz Sándor Zs. Kovács Diana 1941-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Tanárául Aba-Novák Vilmost választotta. Aba-Novák halála után Kontuly Bélához került, majd a felszabadulás után Domanovszky Endre növendékeként fejezte be tanulmányait. Ekkor fordult figyelme a falikárpit felé — elképzeléseit azonban hosszú időn át nem volt módjában realizálni. 1960-ban alakult meg a Művészeti Gimnázium Pécsett, azóta az iskola gobelinműhelyének vezetője. Kartonjaival, vázlataival rendszeresen szerepelt a pécsi kiállításokon, utóbbi időben már anyagban megvalósított alkotásaival jelentkezett a Déldunántúli Területi Szervezet tárlatain. Ez első egyéni bemutatkozása.