Építészeti Kerámia - Ambrus Éva, Eőry Miklós, Horváth László, Szávoszt Katalin, Szekeres Károly, Tolnai Katalin, W. Kálmán Anikó kiállítása (Magyar építőművészek Szövetsége Székháza, Budapest, 1970)

„A PLASZTIKAI SZÉPSÉG BEHATOL AZ ÉPÍTÉSZETI TECHNIKÁK, FORMÁK ÉS SZÉRIÁK JELENLEGI RIDEG VILÁGÁBA. NEMCSAK A TERMÉSZETES TÁJ, HANEM A MESTERSÉGES TÁJ IS SZÉP LETT, SZÉP, VIDÁM ÉS VÁLTOZATOS, MIÉRT KELLENE AZ EMBERTÖMEGEKNEK KOMOR ÉS SZÜRKE BERKASZÁRNYAKBAN ÉLNI?” (VASARELY) A kerámia általánosan ismert építészeti megjelenése az anyagból folyó lehetőségek két véglete: nagyüzemileg gyártott sík bur­kolólapok (pirogránit stb.) külső, vagy belső falfelületek „felöltöztetésére” és az egyedi, kézzel mintázott, vagy festett képzőművészeti alkotás; társművészet, a szónak funkcionális értelmében. Az Iparművészeti Főiskolán Schrammel Imre és Jánossy György tanárok nevelői munkáját néhány évvel ezelőtt az a felisme­rés vezette új feladatok kitűzésére, hogy a fenti két tartományon belül kidolgozzák a kerámiafélék építészeti alkalmazásának köz­benső lehetőségeit. A kiállítás az ezen az úton elindult mű­vészek törekvéseinek eddigi eredményeit mutatja be. Hol mérhető le ez az eredmény? A nagyüzemi úton előállított lapokkal tartós, gazdaságosnak mondható burkolat készíthető, de alkalmazására nagy felületen mechanikus, változatosság csak a színekben van. A képzőművészeti jellegű, egyedi kerá­mia ,mint falikép, tartalmánál és költségki­hatásai miatt előfordulásában és méretében korlátozott. Az itt bemutatott burkolat-variációk egyedileg mintázott, de sokszorosítás útján nagy tömegben előállítható elemekből van­nak összeállítva. Az elemek plasztikája, szín- és formavilága széles skálában sorolódik a kötöttebb, racionális rendszerektől az oldot­tabb, érzelmi indítású kompozíciókig. A tervezőművész játékos képzelettel vá­laszthatja meg az elemek karakterét, egy formavilágon belül a néhány fajta elem vég­telen variációs lehetőségeiből azt, amit a mindenkori adott feladat diktál. A felület plasztikai ritmusát és a sűrűsödési helyeket az architektúrához és a funkció csomópont­jaihoz igazíthatja. A Homo Ludens szép és hasznos játéka ez. A technikai civilizáció, a tömegtermelés, elsivárosodással fenyegeti életünket. Erre figyelmeztet Vasarely is. Mottóul választott szép gondolata talán ma még utópiának tűnik számunkra. De semmi fáradozás nem hiábavaló, mely e gondolat jegyében tör­ténik. A kiállított munkák kísérletek és talán az első lépések az úton, mely e cél felé vezet. WALKÓ ZOLTÁN építész

Next