Kaponya Judit festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1970)
Jano es Quatt! Előző kiállításod megnyitásán fogalmazódott meg bennem : akit, titkokat, jövendőt kutató szívvel és elmével vertek meg az istenek, az csak átmenetileg időzhet a mesék világában. Annak tovább kell menni töprengései útján. Nézem új kiállításod képeit. Csaknem valamennyi azóta született, jólesik látni, hogy sejtelmem bekövetkezett. Az öröm vibrál bennem, annak az eleganciának láttán, ahogy a nagy elődök és példaképek emlékének az ő fegyverzetükben tisztelegsz, mielőtt saját küzdőteredre lépnél. Bosch és Brueghel, Piero della Francesca festői fegyverzete aztán ott csillog azokban a döbbenetes erejű vallomásokban „amelyek születését nem vette észre senki". Mint ahogy senki sem vette észre azokat a gyötrelmeket amelyek képeidről most felénk áradnak. A világ forgatagát, keserveit és korunk hallucinációit, néha bölcs megnyugvással, de nemegyszer fanyar fintorral mutatod meg azoknak, akik a pillanat után rohanva, feledik az Egész, a Végtelen lényegét. A részek varázslatos egységéből építed fel évtizedünk Bábelét, körülményeit és tenyérnyi felületekből a Századot, amelyben élünk s amelynek jövőjéért felelősségteljes aggodalom remeg minden ecsetvonásodban. Nagy felelősséget vállaltál nekünk, akik sejtettük, hogy „szentantali" magányod ecsettel írt elmélkedései mit rejthetnek, csak egy őszinte kívánságunk lehet : minél többen vegyék észre, hogy ezúttal FESTŐ született. OrsiJeremc