Propaganda reklám 70 (Budapest, 1970)
IMPORT - IMPORT - IMPORT - IMPORT - IMPORT - IMPORT - IMPORT - IMPORT - IMPORT Fogyasztási import-cikkek propagandájáról Érdekes vita zajlott le e lap hasábjain az import-cikkek propagandájáról. A reklámozó belkereskedelmi vállalatok részére különösen húsbavágó az import-cikkek belföldi propagandájával kapcsolatban kialakított „külföldi tarifa alkalmazási" elv. Az érvek - a devizabevételek, a viszonylagosság elve - az import-cikkek reklámozásánál a magasabb ú. n. „külföldi" tarifa alkalmazása mellett szólnak. Természetes, hogy a külföldi partner hasonló tarifa mellett hirdethesse áruit Magyarországon, mint a magyar fél külföldön. Sokkal összetettebbek azonban az összefüggések, sem minthogy - a megfelelő körülmények fennforgása nélkül - teljesen egyértelműen lándzsát lehetne törni a külföldi tarifa alkalmazása mellett. Melyek azok a körülmények, amelyek mellett valóban szükséges és reális a „külföldi” tarifa alkalmazása? A külföldi partner az árucikkeinek propagálására szükséges költségeket valamilyen formában (valuta, áru stb.) térítse meg. Ez alapvető érdeke, ha áruinak piacát bővíteni óhajtja. Ezek a költségtérítések azonban az importcikket reklámozó szervhez - ha belkereskedelmi vállalat, úgy oda - jussanak is el. Vannak ugyanis panaszok, hogy egyes importáló szervek, ha a külföldi partnertől a belföldi reklámozás költségére áru formájában kapják a térítést, ezt az árumennyiséget is a szokásos áron leszámlázzák a belkereskedelmi vállalat részére és ilyen esetben a „külföldi” tarifa alkalmazása miatt jelentkező többlet propagandaköltség teljes egészében a belkereskedelmi vállalatot terheli. Ezeknek a panaszoknak tételes kivizsgálása rendkívül nagy munkát igényelne. Ezért olyan általános jellegű intézkedésre volna szükség, hogy az importáló szervek a reklámozásra a külföldi partnertől bármilyen formában kapott költségtérítést — ha csak saját maguk is nem reklámozzák a fogyasztók részére a cikket — ellenérték térítése nélkül adják át az értékesítő vállalatoknak. Ilyen feltételek mellett már jelentősen leszűkül azoknak a cikkeknek a köre, amelyeknél nehéz biztosítani, hogy az értékesítő szervek külföldi tarifa mellett elvégezzék a fogyasztók érdekeit szolgáló, tájékoztató jellegű reklámtevékenységet. Előfordul, hogy olyan cikkeket importálunk a szocialista országokból, amelyekben a külföldi partner saját hazai ellátását sem tudja teljes mértékben biztosítani, mégis különböző okokból a szocialista partnernek szállít. Ilyen esetben nem áll fenn az az egyébként igaz alapelv, hogy a külföldi vállalat érdeke — a piac bővítése céljából — áruinak reklámozása. Tehát a külföldi partnert esetleg nehéz arra rábírni, hogy áruinak magyarországi reklámköltségeihez járuljon hozzá. Ha a szocialista viszonylatból származó import a hazai ellátás javítása, vagy a hazai ipar serkentése érdekében történik és a behozott cikkek reklámozását a készlethelyzet nem indokolja, úgy az - különösen a magas külföldi tarifa mellett - az importőr, vagy a forgalmazó vállalatnak sem közvetlen gazdasági érdeke. Márpedig a vállalatok költséget elsősorban a közvetlen gazdasági érdekeiket előmozdító gesztiókra fordítanak. Tehát az említett esetben nem e cikkek reklámozására. A propagandánknak azonban az is a feladata - különösen labilis áruellátás esetén -, hogy a piac megnyugtatása érdekében a fogyasztókat széleskörűen tájékoztassa. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy az olyan áru, amelyet alapvető ellátási okokból importálunk, az exportáló országban is hiánycikként jelentkezik. Mindenesetre, ha ilyen árukról van szó és a külföldi partner nem vállal megfelelő propagandaköltséget, úgy a közvetlen vállalati érdeket szolgáló reklámtevékenységnél több terhet a másik fél sem hajlandó viselni. Szükséges még azt is pontosabban körülírni, hogy az importcikkek milyen jellegű reklámozásánál helyes külföldi tarifát alkalmazni. Úgy gondoljuk, a legjobban az közelíti meg a realitást, ha az importcikkek márkajelöléssel vagy a szállító megnevezésével történő reklámozása történik külföldi tarifával. Ha azonban a reklám csupán a viszonylatra (osztrák