Szentgyörgyi Kornél Kossuth-dyjas festőművész kiállítása (Képcsarnok Mednyánszky terem, Budapest, 1970)
Fotó: LELKES LÁSZLÓ Szentgyörgyi Kornél a mű és ember harmóniáját keresi műveiben s szigorú formai fegyelemmel kerüli ki az idill csábítását. E szemlélet a festő és a valóság között húzódó falak teljes lerombolására, hiteles önfeltárására törekszik. Szerinte a festő világnézetét, szellemi magatartását a tárgyak kiválasztási módja és elhelyezése határozza meg. A részletek igazságából, a motívumok egymáshoz való viszonyából elsősorban a feszültséget őrzi meg, foltok képi ritmusával pillanatnyi hangulatot és általános igazságot egyszerre fogalmaz meg. Ez pedig ekvilibristáéhoz hasonló mutatványt igényel nála, aki legszívesebben élére állított háromszögben komponál. Ebben a felfogásban a hajlásszögek milliméteres eltolódása is felbillentheti az egyensúlyt. A mű szellemét technika, méret, anyag erősen befolyásolja. E korlátok közé szorítva, a műfaj törvényei szerint kell kibontania képi gondolatait. Mi érdekli a festőt? Minden, ami az embert érdekli — csak másképpen. Minden arc elmond valamit, minden jelenség figyelmeztet valamire. A külső benyomás elevensége a kész kompozíció illúzióját kelti benne. Pedig mennyi méricskélő, idegfeszítő munka után lesz mindenből kép! Valóságos látvány és lelkiállapot egyformán a dekoratív foltok küzdelmével nyer kifejezést. A festő tevékenysége a toronyépítéshez hasonlít. Reménytelen munka, mert a tornyot tulajdonképpen sohasem tudja felépíteni úgy, hogy a győzelem lobogóját tűzhesse ki a tetején. A művészi megismerés az élet új meg új összetevőit hozza előtérbe. Ez most Szentgyörgyinél valamilyen boldogító ritmusérzés, amellyel régi témáinak új ízét is megtalálta. A kisvárosok múltját őrző kompozíciók, félelmetes vagy derűs tájak, melyeket utazásai során látott, hétköznapi jelenetek, amelyekbe minduntalan belebotlik, soha nem volt szobabelsők és tárgyak, melyeket emlékeiből gyűjtött össze: csendéletek és figurák ritmusképletei, vagy éppen szabad asszociációs jelenségek. Ez már az új festőprogram része, amely gondolkodni tanítja a nézőt. Sokféle technikával kísérletezett. A tiszta keveretlen színek, sötét és világos foltok segítségével teremt egyensúlyt az indulatok és lírai érzelmek között. Jól tudja, hogy konfliktusokkal teli korunk, bizarr emlékeink és a bonyolult látványok nem kecsegtetnek mindig az enciklopédikus összegezés ígéretével. S bár eszményképe a reneszánsz teljesség, a humanista ember, nem hajszolja az elérhetetlent. Békében szeretne élni önmagával és igazat mondani az élet legkisebb metszetében is. Újabb képei nem illesztik szemre a látványt, izgalmas szerkezeti felépítésükkel az agyat is munkára serkentik amellett, hogy a lüktető formák örömével szolgálnak. Szentgyörgyi híres kivételes rajztudásáról. Monotypiái, illusztrációi, a sárvári pannóhoz készült számtalan kompozíciós vázlata, sokoldalú rajztudását bizonyítják. Tolla, ceruzája szüntelenül mozog a papíron beszélgetés közben is. Éjszakákon át faggató nyomdafestékkel nyomott felületek titkait. Kattogó szerkezeteket, puha féltónusokat kísérletezett ki, ötletek ezreit formálta meg, hogy ezután eldobja a skicceket. A jelenségek értékrendjét, a kompozíciós arányokat, technikai hatásokat kutatta a rajzokkal. Munkáját mindez közvetett módon befolyásolja. Nem tesz fogadalmat a végleges mellett s meggyőződése, hogy a legmerészebbnek látszó formaváltozás is kapcsolatban van a korábbi stílussal, mivelhogy a festő sem bújhat ki a saját bőréből, így változott — finom erecskéken át táplálva egyik szakasz a másikat — Szentgyörgyi Kornél művészete is. A narratív, sokfigurás, teatrális előadásmódtól a természethez fordult, később a tájakban és figurális kompozíciókban ismerte meg a sík dekoratív örömét, érzelmeit ezekben nem rejtette véka alá. Egyidőben szerzetesi fegyelemmel mondott le az erős színekről, a szürkék és barnák szigorú képépítő erejét próbálta ki. Később egyensúlyba került a szín, a szerkezet és a faktúra, exaktabb lett a látvány, merészebb a tüzes színek felosztása. S mindez a megtalált ritmus bűvöletében történt. Viharos időben lett festő, a második világháború éveiben. Első mesterei Révész és Karlovszky még Munkácsy kézfogásának melegét adták át neki. Szőnyi István a lélek szabadságát ismertette meg vele. 1941-ben, 25 éves korában került Itáliába, ahol egy évig ösztöndíjas volt, a második évben a Cinecitta egyik rajztermében dolgozva, a filmvilággal ismerkedett meg. Művészettörténetet is hallgatott, megtanult idegen nyelveket. Tehetségét már fiatalkorában elismerték, később Munkácsy- és Kossuth-díjat kapott. Tagja volt a Honvéd Képzőművész Stúdiónak, tanított Csepelen, festett freskót Komlón, pannót Sárvárott. Mindez azonban csak száraz adathalmaz, s alig mutat meg valamit abból a türelmetlen ismeretgyűjtésből, amely Szentgyörgyi művészetének mozgatója. 2. BAJAZZÓ 5. PORTRÉ 6. CSENDÉLET SZÉKKEL 7. KORSÓK 8. KÉT CSOKOR 9. MOTEL 11. IKON 13. ÁLOM 15. NAPOS TÁJ 16. KÉK KORSÓK 17. ÜVEGEK 18. DUNAPART 19. HÁROM AKT VIRÁG CSENDÉLET MUZSIKUS GYÁRTELEP NŐ HANGSZERREL KOMPOZÍCIÓ TAVASZ 3. MENYASSZONY 4. TENGERPARTI TÁT 10. TÁJKÉP 12. KALEIDOSZKÓP 14. CSENDÉLET TÁLLAL