Szinte Gábor festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1970)

T­alán azért ment ki a konyhába, hogy behozza a süteményt meg a gyümölcsöt. Vagy, hogy feketét főzzön azon az öreg, lombikos kávéfőzőn. Hiszen úgy várták a vendéget, ő is meg a lányai is. Ültek az asztalnál és vártak, már nem is tudták mióta, a délutánból csaknem este lett, amikor az a nyurga, fehérhomlokú fiú becsöngetett. Az anya ment ajtót nyitni, a lányok valahogy nem mozdultak. A konyhába is az anya jött ki. A gyümölcsöstál felé nyúlt, közben kinézett a konyhaablakon. Sálas, bőrsapkás férfi a második emeleti gangon. Mélyen behúzódott egy ajtónyílásba. Mintha a következő pillanatban csöngetni akarna. Nem csöngetett. Kicsit arrább lépett, lefelé kémlelt az udvarra. Végigfutott a gangon. Egy pillanatra eltűnt. Aztán már lent volt az udvaron. Valósággal beleszaladt a rendőrökbe. Nagy­­bajuszos rendőrök, bután fityegő karddal. Egyszerre ellepték az udvart. Néhány civilt is lehetett látni. Hátra­csavarták a bőrsapkás férfi kezét. Fölnézett az asszonyra. Valami furcsa megkönnyebülésféle volt az arcán. Az asszony kint volt a gangon. Azokat nézte odalent. A bőrsapkás, mintha várta volna, hogy elfogják. A rendőröknek pedig elég volt, hogy elkapták. Most már így maradnak vele, ebben az udvarban. — Megölte a trónörököst — mondta valaki az asszony mellett. A gang megtelt ácsorgókkal. Egy néni­ke mozsártörő­vel harangozott. — Kétszer lőtt rá, de csak a második lövés talált. —­­Csönd volt. Azt a férfit nézték aki kétszer lőtt rá a trónörökösre. Az egyik civilruhás férfi intett. A rendőrök egyszerre rángatni, lökdösni ütöttek a hátára, mire előrebukott. Akkor meg alulról vágtak az arcába, konflishoz. — Miért ütik? — Az asszony leszaladt a kapu elé. — Ne üssék! — A lovak lassú trappolással elindultak. Az egyik detektív szivarra gyújtott, asszony a kocsi mellett lohol, és egyre csak azt hajtogatja. — Nem kell ütni! Miért ütik? — Azok odabent mozdulatlanul ültek. — Meg kéne nézni anyát. — Az egyik lány felállt, de nem indult el a konyha felé. Kezét derekára tette, kibújt a pulóveréből. A húga is vetkőzni kezdett lassú, elnyújtott mozdulatokkal. Volt már falusi templomban? — Kezével az asztal lapjára támaszkodott, ahogy kilépett a szoknyájából. — Voltam — bólintott a fiú. — Nem hiszem — mondta a másik lány. — Maga nem is tudhatja, hogy milyen egy falusi templom karzata, kezdték a merénylőt. Kardlappal Így cipelték a ház előtt várakozó Úgy féloldalasan nézte, ahogy az

Next