Würtz Ádám grafikái (Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, 1970)

Würtz Ádám művészetéből a szívnek és a gyakorlott kéznek rendkívül változatos vi­lága burjánzik elénk. Ezt a gazdagságot már-már a népművészet forma­gazdagságával lehet összehasonlítani. De nemcsak az újrateremtett formákról és a vonalak kincsel­­fogott hálójáról van itt szó. Ezeknek a megjelenésén túl, arról a kisugárzásról kell szól­nunk, amely körülveszi e grafikusművészünk tollrajzait, a színes linókat és rézkarcait. És épp ez a lényegesebb! Ez a magávalragadó, hangulatkeltő erő. Ebben a teremtett világban, és bőségben az okos szerkesztés egyensúlya uralkodik. Nem annyira az ön­kívület, inkább az ember és helyzetmegértés, a mély humor, derűs irónia varázsa, a groteszk izgalma, és a mese egyszerűen­ szép lebegése kísért. Hogy jelképesen szóljak én is — mégpedig rajza alapján —, azt kell mondanom, hogy Würtz művészete olyan, mint az a keze, amely a világ és a valóság zsúfolt tornyai és az élet­rajzokkal kitöltött sejtjei közül kitárt ujjaival nyúl föl a felhők közé... A tá­guló tenyér közepén a hal, hogy Óperenciákat idézzen ... Az ujjak hegyén különös csillagok és a virágarcú nap és a gyerekek emberarccal mosolygó holdja ragyog . . . — És a feketével-fehérrel írt jeleinek tükréből csak egy merevrendű kaleidoszkóp-világ tükre és érdekessége ragyogna ránk? — . . . Nem! ... Ez a hasonlat csak összeikrá­­sodó képrendszereinek biztos­ állású, gazdag szerkezetére mondható . . . Maga az áb­rázolás, a megalkotott grafikai mű épp a rajzok természetes mozgásával és alakjai- Caleidoscop

Next