Barcsay Jenő kiállítása (Modern Magyar Képtár, Pécs, 1971)
„Festés közben a festő gondoljon elsősorban a festőelemekre, tehát a színek, vonalak, foltok, formák, tömegek érdekeljék, hogy ezeknek együttese segítse a mű megteremtésében. A lélek úgyis ott van, mindenben jelen van, s kifejezésének kényszere irányítja a festő látszólag objektív, mérlegelő figyelmét." „A festő a látott tárgyakat festői formává alakítja. Ez az átírt forma a festőben élt és él, csak alkalom - ürügy - kell, hogy megnyilatkozhassék." címoldalon: SÁRGA HANGULAT, 1961. ,,A kifejezés tisztaságára törekszem, s ezért fontosnak tartom az eszközök megbecsülését. Ennek érdekében sokat foglalkoztat a vonal, a forma, a tér, a szín, a kompozíció problémája, vagyis az, hogy hogyan viszonyulnak ezek egyrészt a síkhoz, másrészt a kifejezéshez. A természetben ezek ugyanis nincsenek egyértelműen adva, csak indítást kaphatunk irányukban." „A festő mindent felhasználhat művészete érdekében. Nemcsak a látott dolgokra gondolok, hanem azokra is, melyek emlékezetében mélyen elrejtve élnek, s amelyek felfedezése különös örömmel tölti el." „A művészet tisztaságot, nyugalmat teremt nemcsak a műben, hanem az emberben is, a festőben és a nézőben egyaránt. E nélkül a harmónia, egyensúly nélkül nem születhetik mű.” ,,A jövendő kép témájával nemcsak gondolatban kell sokat foglalkozni, hanem gyakorlatban is. Rengeteg rajz, kísérletezés előzte meg a képet. Amikor vászon elé kerül a festő, akkor már legyen felszerelve szellemiekkel és a matéria teljes ismeretével. Éljen benne a kép szilárdan, s akkor szinte izgatottan lesheti, hogy megfestés közben miképpen valósul meg formákon és színeken keresztül." Barcsay Jenő: Forma és tér. Corvina, 1966. UMBRÁBAN SÁRGÁK, 1960.