Halmy Miklós festőművész kiállítása (Budapest, 1971)
MEGHÍVÓ A Budapesti Művészeti Hetek alkalmából a VII. ker. Tanács Művelődési csoportja s a VII. ker. Hazafias Népfront meghívja Önt HALMY MIKLÓS festőművész kiállítására megnyitja SZÍJ REZSŐ művészeti író 1971. okt. 22-én, du. fél 6 órakor megtekinthető 1971. okt. 22—30-ig de. 10- du. 18-ig Budapest, VII. Hársfa u. 43 s. Az egyik legősibb motívum a spirális. A Pireneusok lábainál lévő lelőhelyekről előkerült utolsó jégkorszak végi vezéri pálcákat már gyakran „díszítik” egy sárba csavarodó-összefonóttó csigavonalak. A gomolygó leheletet ábrázolják. A páráját kiadó totem-állat, a haldokló és eltávozó lelkét, az utód hatalmának forrását. Némely pálcán még eléggé természethű a gomolygó lehelet-lélek képe, másokon már erőteljesen stilizált, nemegyszer pedig teljesen elvont. további fejlődése, változása szintén jól nyomon követhető. A kezdetben összefonódó spirálisok néhol önállóakká váltak, másutt - Skandináviában, görög földön és a prekolumbián Közép-Amerikában például - meanderré szögletesedtek. A különböző horgas-keresztek, koncentrikus körök ugyancsak ennek az ősgomolynak a leszármazottai, de - úgy vélem - még Buddha hajcsigái és az ocullnak nevezett szem-minták is. És a kígyók: a paradicsomi Gonosz lélek, a perzsa és indiai legenda kígyó testekből csavarodott - embereket és állatokat termő - életfája, Aszklepiosz gyógyító kígyója, a déloszi sztélén oltárra emelten látható, az azték Nap-kigyó, a fáraók koronájét ékítő ureusz... figyelmünkre méltó, hogy a korai fáraók koronáját még nem kigyó rangosította, hanem csupán egy spirális. Föltehető, hogy maguk a fáraók sem ismerték eredetét, nem tudták miből absztrahálódott, s talán azt sem, hogy isteni ősük