Kováts Nagy Ira festőművész kiállítása (Derkovits Terem, Budapest, 1971)
Mindig a természet, a valóság a kiindulási pontja. Nem másolja, utánozza a látványt, hanem azt a lényegre sűrítve jeleníti meg. Témájának egyegy elemét hangsúlyozza úgy, hogy az tartalmazza a többit is. Amit mond róla, az igaz, természetes, tartalmas. Biztos érzékkel ragadja meg a csak képpel kifejezhetőt, a képalkotás eszközei által. Szelíd alkat. Egyéniségét tükrözik a választékos, tiszta, világos színek, a kiegyensúlyozott dekoratív komponálási mód, a gondosan megmunkált képfelületek. Kerüli a végleteket, a viharos szenvedélyeket. Leginkább ezért árad műveiből derű, nyugalom, néha finom irónia vagy enyhe szomorúság. Képeinek megjelenítő ereje és egyben művészi hitele a valóság és képi megfogalmazás természetes ötvöződéséből adódik. Témavilágát is egyénisége határozza meg. A mediterrán és a hazai tájak, a meghitt tárgyakat ábrázoló csendéletet, portréi, humánumot és harmóniát tükröznek. Ezek a témák soha nem öncélúak, mindig festőjük belső világáról, hangulatairól vallonnak. Ez immár második önálló kiállítása Kováts Nagy Ivának. Egybevetve az előzővel, egy következetesen haladó, önmagával szemben egyre igényesebb művészt ismerhetünk meg itt, akinek ez az állomása is biztosítéka a további sikeres előrehaladásnak. Tamás Ervin Kováts Nagy Ira művészete nyílt, közvetlen hatású. Tőmondatokban szól hozzánk. Sallangmentesen beszél. Képeit első tekintetre megértjük és megérezzük azok tartalmát.