Pataki József festő művei (Palóc Múzeum, 1971)

(4­i ■ í jLf*jt%AZ~ 4t• Aki nem ismeri Pataki Józsefet, annak könnyű lenne bemutatni: alig néhány sorba sűrűsödik életútja. Művészi pályáj­át nem szegélyezték vargabetűk, hullám­hegyek és -völgyek nem volt látványos az indulása és „megérkezése". Szülővá­rosát — a mérföldes csizmában lépkedő, inspiráló erejű Salgótarjánt — jószeri­vel csak a mesterségbeli tudását csiszol­ó főiskolai stúdiumok idejére hagyta el, s az ezerarcú Palócföld ad ma is lírában gazdag művészetének indítékot. „Művészi törekvéseim egybeesnek emberi törekvéseimmel. Szemlélni a vi­lágot és egyszerűen, tömören kifejezni annak igazságait” — vallja ars poetica­ként a felszabadulás ünnepén nyílott Salgótarjáni Tavaszi Tárlat nagydíjának nyertese. A magányt kedvelő, visszavonultan, élő, „titkait" szemérmesen rejte­gető alkotóról nagy műgonddal, MINDENKI számára „készült”, mindegyre ki­teljesedő művészete hivatott a legtöbbet elmondani. E kiállítás kedvező alkalom, hogy Balassagyarmat műértő, igényes közönsége is megismerje Pataki József szimpatikus törekvéseit, tiszta csengésű, őszinte indíttatású művészetét. Csongrády Béla

Next