Pataki József festő művei (Palóc Múzeum, 1971)
(4i ■ í jLf*jt%AZ~ 4t• Aki nem ismeri Pataki Józsefet, annak könnyű lenne bemutatni: alig néhány sorba sűrűsödik életútja. Művészi pályáját nem szegélyezték vargabetűk, hullámhegyek és -völgyek nem volt látványos az indulása és „megérkezése". Szülővárosát — a mérföldes csizmában lépkedő, inspiráló erejű Salgótarjánt — jószerivel csak a mesterségbeli tudását csiszoló főiskolai stúdiumok idejére hagyta el, s az ezerarcú Palócföld ad ma is lírában gazdag művészetének indítékot. „Művészi törekvéseim egybeesnek emberi törekvéseimmel. Szemlélni a világot és egyszerűen, tömören kifejezni annak igazságait” — vallja ars poeticaként a felszabadulás ünnepén nyílott Salgótarjáni Tavaszi Tárlat nagydíjának nyertese. A magányt kedvelő, visszavonultan, élő, „titkait" szemérmesen rejtegető alkotóról nagy műgonddal, MINDENKI számára „készült”, mindegyre kiteljesedő művészete hivatott a legtöbbet elmondani. E kiállítás kedvező alkalom, hogy Balassagyarmat műértő, igényes közönsége is megismerje Pataki József szimpatikus törekvéseit, tiszta csengésű, őszinte indíttatású művészetét. Csongrády Béla