Rékassy Csaba grafikusművész kiállítása (Műcsarnok Kamaraterme, 1971)
Először is arra kérem a katalógus olvasóját, lapozzon most a művek jegyzékének oldalára. Rékassy Csaba esetében ez a sokszor száraz adatgyűjteménynek tetsző lista maga is a bemutatkozáshoz, vagyis az előszóhoz tartozik szorosan. Látnivaló, nyolc, nyolcféle műfajba foglaltak kiállítási anyagát a rézmetszettől a faliszekrényig, az olajfestménytől a rézlemezből kalapált mozdonyig. (Sőt van még egy újabb műfaja is: ennek a katalógus füzetnek a tipográfiai terve.) A művész besorolása azonban: grafikus, így is igaz. Akkor is, ha — megint egy ellentmondás — festő oklevelet kapott a főiskolán, ámbár reklámgrafikát hallgatott, s a diplomamunkája kerámia falikép-terv volt. Rékassy, azt hiszem bevallottan is egy — persze csak elvben létező — magyar grafikus csoport tagja. Ezek a művészek nem sajnáltak fáradtságot, hogy áttanulmányozzák a Szépművészeti Múzeum annyira gazdag grafikai tárának anyagát. A régi sokszorosító grafika, elsősorban Dürer iránti vonzalma határozza meg Rékassy művészetét. Ezért nevezik, nevezzük — ámbár egyre ritkábban — a Kondor-iskola tagjának. „De nem is lehet iskola gyanánt emlegetni44 — mondta Kondor maga — „egy pár embert, akik valamire hasonlóan reagálnak.44 Tudatos, sőt nosztalgikus archaizálás, realizmus, elsősorban szürrealizmus — még lettrizmust is belemagyarázhatunk —, formai és tartalmi sűrítés, zsúfolás jellemzi Rékassy Csaba műveit. Áttételei, allegóriái látszólag nem túl komplikáltak, akkor jöhet a néző — a képolvasó — zavarba, amikor a kettős jelentésű műveknél a második megfejtésbe fog bele. Ezt a grafikust vonzza az iparművészet, de még az iparosmunka is. Lapjain gyakori téma a mesterember, a lakatos, kőfaragó, vagy a pálinkafőző. Maga is ért a legkülönbözőbb technikákhoz, mindenféle mesterséghez is - mi mást tehetne - mesterfokon. Szék-