Tóth B. László festőművész kiállítása (Szőnyi István Terem, Miskolc, 1971)
Egy olyan művész kiállítását láthatja most a közönség, akinek az a legfőbb célja, hogy minél több ember számára maradandóvá tegye a szépet. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, minden eszköznek a birtokában van. Festeni Csók Istvántól tanult. Színeit a fák, virágok, gyümölcsök s emberi arcok ihletik. Fest csendéletet, tájat és figurális képeket. Tájképei arról vallanak, hogy nagyon szereti a természetet és sok időt tölt a szabadban. De az embert is éppen úgy tiszteli: tájképein gyakran látni alakokat vagy épületeket-az embert és alkotásait azért, hogy valahogyan ott legyen a képen az ember is a természettel együtt. Az épületekben - éppenúgy, mint más témáiban - elsősorban a festőiséget keresi meg. Ezért olyan olaszos, egyik képén, az árkádok romantikája. Ügyel arra, hogy munkái, szépségük mellett, érdekesek is legyenek. Az érdekesség kedvéért gondosan tömörít. Ezt jól segíti elő munkamódszere is: séta közben csak ceruzát és jegyzetfüzetet visz magával, ha olyasvalamit lát, ami megfestésre készteti, vázlatkönyvébe feljegyzi. Otthon, a műtermében alkotja képpé a látottakat a vázlatok nyomán. Addigra az élmény leszűrődik benne s csak a lényeg marad meg: azt adja vissza formákban és színekben. A színeket mindig csak az emlékezetére bízza, azért olyan hervadhatatlanul frissek. Egyik ismertetője „szemgyógyító színeknek” nevezte őket, igen költőien és hitelesen. Impresszionista. Módszere biztosítja, hogy képei sohasem lesznek a természet puszta másolásai, hanem mélyen átélt kompozíciók. Természet szeretete viszont nem engedi, hogy elszakadjon tőle. Természetelvű. Minden évszak gazdagon nyújtja neki a témákat: a tél zúzmarái, a tavasz zendülései, a nyár érettsége, az ősz suhanása egyaránt ihleti, éppenúgy, mint Vivaldi dallamos, mégis klasszikus muzsikáját. Szép, derűs, világos képeihez a legalkalmasabb festéket használja biztos kézzel és kitűnő ízléssel, az ősi temperát, amellyel a miskolci asztalosfestők oly sok borsodi és abaúji műemléktemplom deszka mennyezetét és padjait virágozták az elmúlt századokban, a régiek és a mi szemünk gyönyörködtetésére. A temperát főként azért szereti, mert kiválóan alkalmas kedvelt világos, könnyed színeihez és az atmoszférikus hatás eléréséhez. Kisebb képein gouache-val éri el szinte ugyanazt a hatást. Szándéka: elmélyedni a hazai tájak szépségeiben. Festett a Dunántúlon, a Balaton környékén, a Tisza mentén, a Nagyalföldön s újabban Buda dombos, változatos, sok szépségű tájain. Színei segess égi és földi színei) mindig tiszták, mint a magas hegyek fölötti derűségé, vagy a rajta úszó fehér felhőké. Eszközeivel és tudásával sikerült céljait elérnie: maradandóvá tudta tenni a szépet a képeit szemlélő emberek számára, megunhatatlanul és feledhetetlenül. Tóth B. László 1906-ban született Dadon. A Képzőművészeti Főiskolát 1928-ban végezte el. Csók István volt a mestere. Tizenkét önálló kiállításon találkozott vele a közönség és részt vett minden jelentős hazai csoportos tárlaton. Kiállítása volt Jugoszláviában is. 1957-ben egy hónapot töltött Lengyelországban. A Nemzeti Galéria tizennyolc képét vette meg. Alkotásainak magángyűjtői is vannak. Bottyán János A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT TÓTH B. LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1971. NOVEMBER 19-ÉN PÉNTEKEN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA TOK MIKLÓS A VÁROSI TANÁCS VB ELNÖKHELYETTES: SZŐNYI ISTVÁN TEREM MISKOLC, SZÉCHENYI ÚT 21-23. MEGTEKINTHETŐ: 1971. XI. 19 -XII. 3. HÉTKÖZNAP 9.30- 18 ÓRÁIG SZOMBATON 9-14 ÓRÁIG