Károlyi Ernő festőművész kiállítása (Képcsarnok Mednyánszky Terem, Budapest, 1972)

Takács Tibor Busteni 80X 70 cm Almádi móló Firenze 80X 70 cm Alagút (Amalfi) Assisi 65X 80 cm Velence Firenzei bástyafal 80X 70 cm Place Pigalle Capri 80X 70 cm Hold­felkelte Amalfi 70X 100 cm Szentendre MT. Nervi 70X 90 cm Farkasrét Róma, Marcello színház 70X 100 cm Gül Baba türbéje Nizza kikötője 70X 90 cm Ciprusok Nápoly 70X 100 cm Vörös ház Sori 70X 90 cm Utca Velencében Párizs, Marais negyed 70X 90 cm Hálókötözők Piezetta 70X 90 cm Monteresso Palazzo Loredan 70X 90 cm Ablak a hegyekre Róma, Palatinus domb 70X 90 cm Álló akt Rovinj 60X 80 cm Öreg modell Balatonboglár 60X 80 cm Kati I. Strand 60X 80 cm Kati II. Rudas fürdő 60X 80 cm Öreg hölgy Livorno 60X 80 cm Fekete hajú lány Frankhegy 60X 80 cm Bajuszos férfi 40X 30 cm Szőlőhegy 60X 80 cm Őszhajú néni 40X 30 cm Utca Rómában 60X 70 cm Fiúfej 40X 30 cm Utca Assisiben 60X 70 cm Önarckép 40X 30 cm Velencei csatorna 60X 70 cm Szakállas önarckép 40X 30 cm Színekből, kontúrokból, felvillanó fényekből, szerkezetet megmutató éles vonalakból, a lát­vány egyszeri és megismételhetetlen öröméből tevődik össze Károlyi Ernő festészete. Olyan művészet ez, amely érzelmeket érint: emlékeket raktároz, feloldja a látvány varázsát, átszűri és úgy adja vissza a nézőnek, hogy azonosulásra késztet. Nem útiképeket lát a néző, még akkor sem, ha Firenzét, Rómát, Caprit, Nápolyt idézik is a festmények. Olyan állandó mű­vészi utazás, élményszerzés tanúi vagyunk, amelynek állomásai Balaton és Párizs, Szentendre és Róma, Budapest és Velence, Nagymaros és Amalfi, ha úgy tetszik, a művész örök uta­zása, amely nem hevenyészett útivázlatokon, hanem gondosan kiérlelt, átélt és újraálmodott olajképekben kapja meg a végső megfogalmazást. Károlyi Ernő tanult a kubizmusból : szereti a zárt kompozíciót, a szerkezet adta építkezés lehetőségét, a tiszta színfoltokat, átírja a látványt, annak hangulatát, szereti a meleg színe­ket, leginkább ezek fűtik fel képeinek hangulatát. Szívesen nyúl a kollázs-technikához : úgy él vele, hogy az egységet tartja szem előtt. Kollázs-technikával készült képei - mint például a Nápoly, Firenze, a firenzei bástyafal, Capri és Assisi - azoknak is örömet szerez, akik esetleg idegenkednek a kollázs műfajától. Károlyi Ernő művészete a kiteljesedés felé halad. Abba a korba érkezett, amikor a sok-sok látvány­ adta öröm érettsége, szépsége, a formák, szerkezetek, fények összetettsége letisztult, megszűrt képekben jut kifejezésre. Portréi is ezt tanúsítják, lényegre törő emberábrázolásai, már-már gunyoros önarcképei. Károlyi Ernőnek ez a negyedik önálló kiállítása a sokoldalú művészetéről alkotott képet te­szi teljesebbé. 1923-ban született Pesterzsébeten. Az Iparrajziskolában bútortervezést tanult. A Képzőmű­vészeti Főiskolát 1945-1951 között végezte. Mesterei Kmetty János, Berény Róbert, Pór Bertalan és Szőnyi István voltak. Önálló kiállításai: Május I mozi előcsarnokában 1962., Fényes Adolf terem 1964., Képcsarnok bemutatóterem Szeged 1967. cm 70 cm 70 cm 60 cm 60 cm 60 cm 50 cm 60 cm 50X 70 cm 80X 60 cm 100X 70 cm 70X 40 cm 35 cm 30 cm 30 cm 30 cm 40X 30 cm cm cm

Next