Bakonyi Mihály festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1973)

Nyugodt, de belül vívódó lelki alkat. A világ jelenségei iránt fogékony, ezeken töprengő, meditált egyéniség. Élményeit elraktározza tudatában, melyek emlékképekben sűrűsödve, különböző jelen­téstartalmakkal asszociálva jelennek meg festményein. Ez a visszaemlékező, képi élményeken gon­dolkodó lelki alkat egyéniségének és művészetének legfőbb meghatározója. Ideálja egy letisztult, szublimált képi rend kialakítása, ahol egyéniségének drámai, borongás jelle­ge jól érvényesül. Fokozatosan tör egy eszményi, szinte mesebeli képi rend felé, ahol a formák rit­musa, a színek egymáshoz való viszonya nyugodt harmóniában ötvöződik. Képeit egységes, vissza­fogott hangvétel jellemzi. A képarchitektúrával szemben nagyon igényes, képei zártak, stabilan vannak komponálva. A lát­ványnál észlelt színeket egyéni színvilággá transzponálja. Érzékenyen reagál a legkisebb színár­nyalatokra is. (Vetésárok a hegyoldalon, Nagymarosi hegyek). Színei sohasem harsányak, hanem­ ellenkezőleg: visszafogottak. Mindig a mondanivalónak alárendeltek. Talán egy kissé túl boron­gósak. Nagy kedvvel aknázza ki a fakturális lehetőségeket. Pályafutása alatt szenvedélyesen kutatta e felület problémáit. Több képén új fakturális feladatokat is megold. A rücskös, különböző alakza­tokkal mintázott, vonalkás és enyhén borzolt felületek tág variációi jelennek meg képein (Építke­zés, Csendélet kályhával és asztalokkal). A továbbfejlődés lehetőségeit Bakonyi Mihály grafikái mutatják. Szürrealisztikus jellegű linóleum­metszetei izgalmasabb belső világot fejeznek ki. Itt a művész érzelmileg és gondolatilag mélyebb­re hatol. A ,,Munka” c. sorozatban személyes élményeiből indul ki, amikor a bányák világa felé fordul. Drámai hatású grafikáira jellemző a középen megkomponált tömör sötét folt, amelynek fe­szültségét a körülötte lévő részletezőbb, játékosabb, világos képfelület oldja fel. Gazdagon és vál­tozatosan alkalmazza a linó-technika metszés lehetőségeit, végtelen felület-játékait, anélkül, hogy öncélú lenne. (Bányavidék. Régi iparvidék). Legújabb grafikai sorozatánál a falusi élmények ötvöződnek mélyebb, szürreálisabb képi motívu­mokká, az előzőeknél még tömörebb megfogalmazásban, még szigorúbb szerkesztésben és leg­alább akkora szubjektív erővel (öreg tanya, Tanya a fák között. Gyökerek hatalma). Úgy érez­zük, hogy Bakonyi következetes művészi alkotómunkája ezen az úton haladva éri el beteljese­dését. ÁBRAHÁM RAFAEL

Next